Dr. Bencze József, a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokának helyettese
Magyar Narancs: A kormányváltást követően a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága az egyetlen fontos pozícióban lévő állami hivatal, ami háborítatlanul működik tovább. Nem váltották le a parancsnokait, nem olvasztották be másik szervezetbe, nem vágták félbe, és nem került más hivatal fennhatósága alá.
Dr. Bencze József: A Vám- és Pénzügyőrségnél az elmúlt években sikerült egy olyan stratégiát kidolgozni, amely az Európához való csatlakozásra való felkészülés jegyében már korábban megkívánta azokat a lépéseket - akár a szervezet, akár a személyi cserék vonatkozásában -, amelyek pályára állították ezt a testületet. Az Európai Unió egykor vámunióként alakult. A csatlakozás során nem mellékes, miként tudunk megfelelni az elvárásoknak. Mi az erre való felkészülést időben megkezdtük, néhány szervezet még előtte áll.
MN: Ez válasznak elfogadható, magyarázatnak viszont kevésbé.
BJ: Van egy másik válasz is. A Vám- és Pénzügyőrség 1994-ben száz-egynéhány millió forintot fizetett be a költségvetésbe, tavaly 800 milliót. Akkor, amikor bizonyos közterhekben méltányos csökkentést vár a lakosság és ígér a kormány, akkor létfontosságú, hogy a költségvetés másik oldalán befolyjon a pénz. Azt hiszem, ebben is sikerült a Vám- és Pénzügyőrségnek komoly eredményeket elérnie. De ha megnézzük a VPOP egyéb tevékenységeit, mondjuk a rendészetet, akkor látható, hogy olyan ügyekben folytatunk nyomozásokat, amelyek az ügyek számát tekintve az országos bűncselekményeknek csak egy százaléka, de az ismertté vált gazdasági és vagyon elleni bűncselekménnyekkel okozott kár 60 százaléka ebben az egyszázaléknyi ügycsoportban realizálódik.
MN: A miniszterelnök sikerágazatként említette a VPOP-t. Önök is ennyire elégedettek?
BJ: Az elmúlt időszakban meghozott törvények, a vám- és a jövedékiadó-törvény egyértelmű eligazítást adnak arra, hogy mit kell tennünk, és mit tehetünk. Ezek egyfajta védelmet, garanciát is jelentenek, mert egyértelműen fogalmaznak a határok kijelölésében. Nálunk kevés lehetőség van a méltányosságra. Ez véd bennünket a gyanúsítgatástól, valamint attól, hogy tőlünk várjanak választ bizonyos kérdésekre, esetleg megoldást szociálpolitikai problémákra. Amikor a választási kampányban az összes hivatal mindenkire és minden másra figyelt, akkor mi azt mondtuk az állománynak: jöjjenek a bevételek, határidőre végezzük el a nálunk lévő ügyeket, legyen az bűnügy vagy jövedéki ügy. Azt hiszem, ez is motiválhatta a kormányzatot, hogy nálunk ne változtasson.
MN: A múlt héten arról lehetett hallani, hogy első ízben sikerült munka közben elfogni olajszőkítőket.
BJ: A jövedékiadó-törvény egy kézbe adta a jövedéki termékekkel kapcsolatos feladatokat, így a VPOP adóhatóság is lett. Korábban az olajszőkítők a párhuzamosságot, a kettősséget tudták kijátszani, mára a jövedéki törvény módosításai zárják ezt a kört. Tisztább a jövedéki piac, kevesebb a jövedéki alany. Azoknak, akik olajjal foglalkoznak, komoly garanciát kell vállalniuk. Ami nemcsak arra garancia, hogy a közpénzeket be lehet hajtani, hanem az üzleti partner számára is. Persze tudjuk, hogy a magas adótartalmú termékek továbbra is vonzóvá teszik a feketegazdaság szereplőinek ezt a pályát, és folyamatosan keresik a kiskapukat és a megoldásokat. A Hódmezővásárhely melletti tettenérés egy szabványmódosítás eredménye. Kikísérleteztünk egy új színezéket, amelyet csak olyan drága technológiával lehet kivenni az olajból, ami miatt nem érdemes szőkíteni.
MN: Az imént belépett az ön szobájába a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnoka, Arnold Mihály tábornok. Akarva-akaratlanul is hallottuk, hogy valakinek a felfüggesztéséről beszéltek. Korrupció történt?
BJ: Az elmúlt években egyértelművé tette a testület vezetése, hogy minden eszközzel fel kíván lépni a korrupció ellen. Számos olyan intézkedés született, ami segíti ezt a tevékenységet. A struktúránkban a különleges ügyek főosztályán belül egy biztonsági osztályt működtetünk korrupciós és egyéb jogsértések felderítésére, összeférhetetlenségi kérdések figyelemmel kísérésére. Ha ilyesmi előfordul, a nyilvánosság elé tárjuk. Azért merjük elmondani, mert a felderített esetek több mint 90 százalékában mi magunk derítjük föl a jogsértést. Az ön által félmondatokból hallott esetben is ilyen ügyről van szó. Utána átadjuk a hatáskörrel rendelkező hatóságnak az ügy nyomozását. Az elmúlt évben 23 ügyben 56 kollégánk ellen indult korrupciós ügy miatt eljárás - ez nem mind vesztegetésről szólt, hanem valamilyen kötelesség megszegéséről.
MN: Ön a közelmúltban nyilatkozatban bírálta a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Ügyészséget, amiért lezárta a Karl Imre nevével fémjelzett ETL Rt. olajügyében (MaNcs, 1997. december 4.) folytatott vizsgálatot, és az ügyet nem adta át a bíróságnak.
BJ: Ma is ezt gondolom. Szeretném leszögezni, hogy bár a sajtó ETL Rt.-ügyről beszél, az ügynek csak a szereplői tartoznak az ETL Rt.-hez, egy cég, egy gazdasági társulás nem lehet a büntetőjog alanya. Ez az ügy 1995-ben kezdődött, amikor a Békés megyei hivatalunk nyomozást rendelt el csempészés gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen. Az ismeretlen valaki 18 vagon úgynevezett egyéb fűtőanyagot importált, és valótlan nyilatkozatot tett az áru megnevezéséről és vámtarifaszámáról. Az ETL Rt. úgy került képbe, hogy az ő bélyegzőjére és az ő részére történt a vásárlás. Kicsivel később, augusztus 25-én a Fejér megyei nyomozó hivatalunk is eljárást indított egy fantomcég, a Manoaloa Kft. ellen, amelynek az ETL Rt. adott el nem szabványos kőolajterméket. ´95 őszén Szegeden a Pest megyei nyomozó hivatal indított eljárást 900 ezer liter olaj értékesítése miatt, mert a vevő nem az ellenőrzött felhasználói körhöz tartozott. Itt fiktív volt a felhasználó: az érdi vállalkozóról kiderült, hogy nem létező személy. Eközben az akkori Ipari és Kereskedelmi Minisztériumtól engedélyt kapott az ETL Rt. 40 millió liter fűtőolaj importálására. Ahhoz, hogy valaki ilyen tevékenységre engedélyt kapjon, végfelhasználói nyilatkozatokat kell bemutatnia.
MN: Ez mit jelent?
BJ: Azt, hogy a behozott olcsó fűtőolaj hivatalos céghez, sütödéhez vagy más nagyobb ipari tevékenységet végző vállalathoz kerül, tehát nem szőkített olajként, illegálisan kerül forgalomba.
MN: Az ETL tehát rendelkezett ilyen nyilatkozattal.
BJ: Igen. Az ETL Rt. akkor 65 végfelhasználói nyilatkozatot mutatott be, így hát megkapta az engedélyt. A nyomozás során kiderült, hogy ebből 15 cég fiktív volt, és hogy a további 45 cég, bár létező vállalkozás, de nem adott végfelhasználói nyilatkozatot az ETL Rt.-nek, kapcsolatban sohasem állt vele. A fiktív cégek, a megjelölt cégek számára történő értékesítés eredménye 1,6 milliárd Ft volt.
MN: Az elmúlt három év alatt ezt nyilván könnyen bizonyíthatta volna a VPOP.
BJ: Volt némi bonyodalom, mert akkoriban a csempészet és más bűncselekmények a Vám- és Pénzügyőrség kompetenciájába tartoztak, de az okirathamisítás, a számviteli fegyelem megsértése nem. Mivel itt számviteli fegyelem megsértéséről is szó volt, az ügyészség a rendőrségnek adta az ügyet. Ez több hónapos aktatologatást jelentett. Amikor a számviteli fegyelem leválasztása után visszakapta az ügyet a Vám- és Pénzügyőrség nyomozó szolgálata - tehát ´97 márciusától -, fokozott ügyészi felügyelet mellett folytatták a kollégák az eljárást. Végül idén júniusban a Miskolc Városi Ügyészség betekintésre megkapta az ügyben keletkezett iratokat. Állásfoglalásuk szerint a közokirat-hamisítás nem bizonyítható, a csempészetről pedig nem lehet megállapítani, hogy a gyanúsított követte el, és ez nem várható az eljárás folytatásától sem. A nyomozást, az ügyet lezárták.
MN: Vége az ügynek, lapunkban is megjelent egy helyreigazítás az ETL Rt.-vel kapcsolatosan. Ön, ha jól értettük, elégedetlen a döntéssel.
BJ: A nyomozó hivatal most a megyei ügyészhez fordult, hogy az augusztus hatodikai Miskolc városi ügyészségi véleményt változtassa meg, hogy a felettes ügyész rendeljen el újabb nyomozást. Erre még nem érkezett válasz.
MN: Ilyenkor nem érzi azt, hogy hiábavaló volt az egész eljárás?
BJ: Ebben az ügyben az az érdekes, hogy miközben az ügyészség másfél éven keresztül fokozott felügyeletet gyakorolt, alig egy hónap alatt megváltoztatta a véleményét. Én azt gondolom, hogy mindenkinek ahhoz fűződik érdeke, hogy ha kell, akkor újabb bizonyítékokat szerezhessen be a nyomozó hatóság; hogy ha további nyomozások szükségesek, akkor azok megtörténjenek, és ha ellentmondások mutatkoznak, akkor azok tisztázódjanak. Azt senki sem vitatja, hogy itt bűncselekmény történt, hiszen bizonyítható, hogy 15 és további 45 teljesen fiktív papír alapján lett kiállítva a behozatali engedély. A gond az, hogy ezeknek az áruknak a tényleges sorsát és útját lehetetlen bizonyítani, mert nem a végfelhasználók kapják meg, hanem valahol máshol értékesítik őket. Bízom benne, hogy az ügyészség kedvezően bírálja el ezt az ügyet, és ha egy további lehetőség után sem bizonyítható, hogy ki az elkövető, akkor egyéb módon kell levonni a következtetéseket.
MN: Szerepet játszhatott-e ebben az ügyben az, hogy a Borsod-Abaúj Zemplén Megyei Iparkamara elnöke, Szűcs Erika mellett az előző kormány energetikai kormánybiztosa, Karl Imre is az ETL Rt. felügyelőbizottságához tartozott?
BJ: A büntetőügyben ezek a nevek föl sem merültek. A nyomozást minden esetben ismeretlen személyekkel szemben indítottuk. Később három az ETL-hez közel álló személy került be a büntetőeljárásba, velük szemben folytattunk büntetőeljárást. Fel sem merült más személyek bűnössége, sem közvetlenül, sem közvetve, főleg nem a felügyelőbizottságé.
MN: Afelől nincs kétségem. De mondjuk, nem érkezett telefon a szocialista párt környékéről az ügyben felmerült nevekkel kapcsolatban?
BJ: Az utóbbiról nem tudok nyilatkozni. A büntetőügyben semmilyen politikai befolyásolásra nem került sor.
MN: Solt Pál a múlt héten bejelentette, törlik a cégbíróságon azoknak a vállalkozásoknak a cégbejegyzését, amelyeket hamis papírokkal, fantomcégekként alapítottak.
BJ: Nagyon régi, nagyon jogos igény. Hiszen az elmúlt évek gazdasági visszaéléseiben rengeteg fantomcég szerepelt. Az ezeket létrehozók gazdasági, pénzügyi tevékenységet folytattak. Többször előfordult, hogy egy meghatározott üzletre hoztak létre cégeket, amik aztán eltűntek. Persze utolérhetetlenek voltak már a kezdet kezdetén. A probléma az, hogy a fiktív cégekkel üzletet kötő legális cégek ellen sem bizonyítható semmi, hiszen a partner eltűnt, és az üzlet bizonylatai is - szinte mindig - eltűntek. Akik lopott, elveszett személyi igazolványok felhasználásával hoztak létre fiktív cégeket, igyekeztek az üzleti életbe bekapcsolódni, különböző visszaigényléseket nyújtottak be, jelentős szereplői voltak a feketegazdaságnak. A kamarákról szóló törvény evvel kapcsolatban már több jelentős változtatást eredményezett, hiszen korábban a cégbejegyzéskor nem került sor a formai egyeztetésen túl egyéb ellenőrzésre. Senki nem nézte meg, hogy a negyedik emeleti negyven négyzetméteres lakásba miért jelentik be a nyolcvanötödik céget, és miért azt jelzik telephelyként? Nem egy esetben a fantomcégeket hivatalok címére jelentették be, packázva a hatóságokkal. Mi ezt évek óta jeleztük. A cégbíróság kapacitáshiányra hivatkozott, és arra, hogy ilyen ellenőrzés nem feladata. A cégbejegyzési rendszer, a társasági törvény módosítása is további garanciákat biztosít erre. Talán megvalósul az, hogy az elveszett okmányok körözési nyilvántartásából is információt szerezhetnek a hatóságok. Emellett persze egyszerűen nincs kapacitás arra, hogy megnézzék, az előttük fekvő személyi igazolvány nem szerepel-e a körözési listán. Ha a cégbíróság ledolgozza látványos lemaradását, és ehhez pénzügyi segítséget is kap, továbbá ha kötelezik őket, hogy a cégbejegyzéseknek ne csak a formai követelményeire figyeljenek, akkor biztos vagyok abban, hogy nagyon sokat segíthetnek a feketegazdaság elleni küzdelemben.
Pálinkás Szüts Róbert
