"Nem minden miniszternek volt elég vér a pucájában, hogy kiálljon a gazdák elé" - emelte meg a kalapját tavaly tavasszal Gráf előtt egy hódmezővásárhelyi fórumon Orbán Viktor, jelezve, hogy az általa megvetett Gyurcsány-kabinetből a földművelési tárca vezetőjét tartja az egyetlen komoly politikusnak. De nemcsak az ellenzék vezére vélekedik így, az útlezárások szervezésében jeleskedő fideszista Magosz gyűlésein is kijár a taps a szocialista miniszternek. Bár a szervezet vezetői a háta mögött gyakran "levörösbárózzák" és a sokat kárhoztatott nagyüzemi lobbi emberének tekintik, az egyeztetéseken már "Józsi bátyámnak" szólítják, és tolakodóan körüludvarolják.
A Béke Mgtsz főmérnöke
Az MSZP-n belül is közkedvelt, egyre többen vélekednek úgy, hogy a népszerűtlen Gyurcsány Ferencet Gráffal kellene lecserélni. Még a fővárosi liberális körökben is hallani olyan hangokat, hogy "az egyszerű vidéki parasztember" szavát értő baranyai politikus menthetné meg a koalíciót a totális bukástól. Ám ezek csalfa remények, ugyanis a kompromisszumok robotosának számító agrárminiszter soha nem merészkedne olyan területre, melyet nem lát át, ahol bizonytalanul mozog - ahol bukásra lenne ítélve.
A politika világába az 1970-es években bekapcsolódó, mindig is megfontolt, óvatos Gráf pályafutása alatt kizárólag szakmai síkon tevékenykedett, a párton belüli intrikáktól, ideológiai csatározásoktól távol tartotta magát. Elmondása szerint azért lépett be az MSZMP-be, mert felismerte, hogy párttagság és kapcsolatok nélkül egy bizonyos ponton túl már nem lehet "előrébb" mozdítani a fontos ügyeket - előbb volt tehát a mezőgazdaság, csak utána jött a politika. A Pécsett megtelepedett német eredetű famíliának amúgy nem sok köze volt a mezőgazdasághoz: apja bányamérnök, édesanyja fodrász volt, egyetlen testvére, a húga gyógypedagógus. Eredetileg Gráf József is bányásznak készült, de a Nagy Lajos Gimnáziumban megszerzett érettségi után hirtelen úgy döntött, inkább földésznek áll: 1968-ban mezőgazdasági gépészként végzett a körmendi technikumban. A főiskolai évek alatt a megyei tanács ösztöndíjasa volt, így közvetítették ki a szabadszentkirályi Béke Termelőszövetkezethez. Itt néhány év alatt végigjárta a ranglétrát: gyakornokból műhelyvezetővé, majd főmérnökké avanzsált. "A szövetkezet igazi életiskola volt. Meg kellett tanulnom a gazdák nyelvezetét, megismertem a világos, követhető, ám kellően rafinált gondolkodásmódjukat" - idézte fel a korai éveket lapunknak a miniszter.
Közben szorgalmasan építgette a politikai karrierjét. 1982-ben a moszkvai Társadalomtudományi Akadémiára küldték továbbképzésre, visszatérését követően kinevezték a szigetvári pártbizottság titkárának, 1985-től pedig a városi tanács végrehajtó bizottságába került. 1974-ben Kiváló Dolgozó díjat kapott, 1981-ben ezüst fokozatú Munka Érdemrendben részesült.
"Amit a mezőgazdaságban akkor elkezdtünk, példa nélküli volt Európában. Egyedül Magyarország lett pozitív exportőr, a keleti blokk többi országában az agrárium a "futottak még" kategóriába tartozott. Ehhez persze kellett egy Fehér Lajos, egy Szabó Pista, akik a párt felső vezetésében kiálltak a mezőgazdaság mellett, és segítették a fiatal garnitúrát. Persze lehet vitatkozni arról, hogy a nagyüzemi gazdálkodás jó volt-e, de a történelem nem ismer vagyokat" - vont mérleget a korszakról Gráf. Baranya egyébként a hetvenes-nyolcvanas években kifejezetten liberális vidéknek számított, a megyei első titkár, Nagy József (Sólyom László jelenlegi köztársasági elnök apósa) jelentős mozgásteret biztosított az izgő-mozgó fiataloknak (ekkor indult Pécsett Gyurcsány KISZ-es karrierje is). Ám a 80-as évek végi pangás a lendületes Gráfot is megviselte: lemondva politikai tisztségeiről 1989-ben visszatért a régi munkahelyére, ahol előbb termelésirányítóként, utóbb a szövetkezet elnökeként ténykedett.
A szürke eminenciás
A rendszerváltozást követő években a vállalkozásaira koncentrált. A kárpótlási zűrzavar idején nem hagyta széthullani a téeszt, majd a szövetkezeti üzletrészről szóló törvény megszületése után 5 százalék körüli részesedést szerzett a részvénytársasággá alakult cégben. Később fokozatosan felvásárolta a nyugdíjba menő tagok üzletrészét, így az ezredforduló idején már magáénak tudhatta a vállalat 27 százalékát. Jelenleg a részvények 40 százaléka van a család tulajdonában.
Idejekorán felismerte, hogy a visszaesés átmeneti, a mezőgazdaságban komoly lehetőségek szunnyadnak: 1996-ra a megye egyik legbefolyásosabb agrárvállalkozója lett. Folyamatosan fejlesztette az állattenyésztésre és takarmánynövény-termesztésre specializálódott szentkirályi gazdaságot, a család pedig földvásárlásba kezdett - jelenleg csak a családfő nevén 109 jó minőségű hektár van. A beruházási hév annyira magával ragadta, hogy pár hét erejéig bekapcsolódott a később nagy kárt okozó Tribuszer-féle milliárdos pilótajátékba. "Az állatorvosom sógorával arról beszélgettünk, milyen jó lenne a kis vágóhidunkat bővíteni, amire céget kellene alapítani" - magyarázta utóbb egy interjúban, hogy mire kellett a pénz. Mivel időben eszmélt, megúszta a botrányt. Persze sokan irigykedve figyelték a felemelkedését, ekkor kezdték "vörösbárózni" politikai ellenfelei.
A kilencvenes évek végére már országos tekintélyű gazdának számított, jelentős cégek invitálták a felügyelőbizottságukba (Szigetvári Agrokémia, AG Processing-Magyarország, Baranya Gabona Kft.), illetve az igazgatóságukba (IKR Bábolna, Dél-dunántúli Gabonaipari Rt.), a Szabadszentkirályi Mg. Rt. pedig számos vállalatban (Dél-dunántúli Pannon Búza, Szabadszentkirályi Szója Kft.) szerzett részesedést. A vállalkozásokból a felesége és a gyerekei is kivették a részüket: a vendéglátástól a faiparig, az élelmiszer-kereskedéstől a raktározásig számos területen szerencsét próbáltak - váltakozó sikerrel: a kisebb cégek többsége szerény nyereséget, míg az utóbbi években inkább veszteséget termelt.
Bár a kezdeti időszakban politikailag nem volt túlzottan aktív, korábbi kapcsolatait gondosan ápolta. Részt vett a MSZP szigetvári szervezetének alapításában, melynek három évig elnöke volt, 1992-ben pedig bekerült a párt országos választmányába is. Az 1994-es, majd az 1998-as választásokon a város egyéni képviselőjeként jutott a parlamentbe, 2002 áprilisában a megyei területi listáról szerzett mandátumot. 1996-ban, Lakos László agrárminiszter távozásakor már felmerült a neve, de Horn Gyula végül nem mellette tette le a voksát. A kormányfő "okosan döntött, hogy Nagy Frigyest bízta meg a miniszterséggel. Nekem téeszelnökként nem volt olyan államigazgatási és makrogazdasági tapasztalatom, ami alkalmassá tett volna erre a posztra" - szabadkozott 2005-ben a Népszabadságnak adott interjújában.
A Horn leváltása utáni forrongó időszakban sem vett részt az MSZP-n belüli csatározásokban, pedig ekkor erősödött meg - és jutott meghatározó pozíciókhoz - a baranyai lobbi (Toller László, Szili Katalin, Lamperth Mónika, Puch László, Páva Zoltán). Szocialista forrásaink szerint Gráf csak laza szálakkal kötődött a Toller vezette csoporthoz (a volt pécsi polgármesterről pár éve még azt nyilatkozta: "nem barátkozott soha velem, nincs baráti, családi, de egyéb összejárás sem köztünk"). Igaz, ha a szükség úgy hozta, kölcsönösen támogatták egymás törekvéseit. A parlamentben ritkán hallatta a szavát, még a kisgazdák országlása idején is visszafogottan bírált. "Nem hangoskodtam, igaz, nem volt olyan szakpolitikai ügy, amiben ne kérték volna ki a véleményemet. A párt egyik szürke eminenciása voltam" - értékelte saját képviselői tevékenységét Gráf.
Ám hiába próbált a háttérbe húzódni, a politikai adok-kapokból ő sem maradhatott ki. 2004-ben a fideszes Rogán Antal azzal vádolta, hogy átjátszotta a bólyi gazdaságot egy szocialista érdekcsoportnak, ráadásul ő is komoly hasznot húzott az ügyletből (az esetről lásd Bólyban az igazság című keretes írásunkat). Az ellenzék 2005-ben ismét felmelegítette az ügyet, ám a miniszter leszögezte, mivel kinevezése után üzleti érdekeltségeit megszüntette - a cégeit átadta fiának és vejének -, az ügyet lezártnak tekinti, az akadékoskodókkal nem kíván foglalkozni.
Az agrármenedzser
Gráf Józsefet 2005 tavaszán eredetileg államtitkárnak akarta a miniszterelnök, ám miután a baranyai politikus az államigazgatási tapasztalat hiányára hivatkozva visszautasította a felkérést, előléptette miniszternek. Elődjének a területalapú támogatások késlekedése, a vidékfejlesztési pályázatok lassú elbírálása és a gabonaintervenció elhúzódása miatt gyűlt meg a baja a gazdákkal, akik 2005 elején hetekig a fővárosban tüntettek, utakat zártak le - mélypontra süllyesztve a kabinet népszerűségét. Bár Németh Imre végül kiegyezett a Magosszal, és április végére lezajlott a kifizetések 98 százaléka, Gyurcsány úgy látta, a miniszter elhasználódott.
Pedig Medgyessy agárminiszterének komoly érdemei voltak a kisgazdáktól megörökölt tárca rendbetételében. 2002-ben jóformán még az előcsatlakozási pénzeket fogadó intézményrendszer sem létezett, egyik hónapról a másikra kellett akkreditálni, majd működésbe kellett helyezni a közel 300 ezer gazdálkodót nyilvántartásba vevő adatbázist. Németh Imre a munka nagy részét elvégezte, Gráf csak lezárta a folyamatot, illetőleg a vezető posztokra olyan szakembereket nevezett ki - ezt elődje hónapokig halogatta -, akik képesek voltak zökkenőmentesen működtetni a gépezetet. Így került a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal élére a miniszter bizalmi embere, a Baranya Megyei Földművelésügyi Hivatal korábbi vezetője, Margittai Miklós. Jó érzékkel választott főállatorvost Süth Miklós személyében, de a kormányfő kabinetfőnöki teendőit február eleje óta ellátó Ficsor Ádám pályáját is Gráf egyengette.
Bár a szakma, az érdekvédelmi szervezetek hamar elfogadták, és hónapok alatt kiérdemelte a "sikerminiszter" címet, sokan még ma sem értik, miért pont őt választotta a miniszterelnök. "Persze, korábban is hallottam róla, de csak a bizottsági meghallgatáson ismertem meg" - mondta a Narancsnak Csikai Miklós, az Agrárkamara elnöke. Korabeli sajtóértesülések szerint Németh Imre a volt állami gazdasági földek bérleti díjának duplájára emelésével vágta el magát a nagyüzemi lobbinál, amely aztán kifúrta a helyéből a tárcavezetőt. A megüresedett posztra állítólag bejelentkezett Bábolnából Velez Zoltán, de Saxon Attilát, az IKR Rt. elnök-vezérigazgatóját is esélyesnek tartották. Ám egyikük sem nyerte el Gyurcsány tetszését, így Gráfot ajánlották maguk helyett. Egy másik verzió szerint a szentkirályi szövetkezeti vezetőt Lendvai Ildikó frakcióvezető, illetve a mezőgazdasági bizottság szocialista tagjai protezsálták be. Egyébként sokan úgy vélik, Gyurcsány a pécsi emlékeket felidézve döntött 2005-ben Gráf mellett. "Ez nem igaz. Bár mindketten Baranyából indultak, nem ugyanabból a közegből jönnek, tizenöt év korkülönbség van köztük" - mondta a Narancsnak egy, a miniszterelnökhöz közel álló forrásunk. Gráf eredetileg csak tűzoltásra vállalkozott, azaz a választásokig vállalta a miniszterséget, ám az ágazati reformokra készülő kormányfőnek 2006-ban nagyobb szüksége volt a gazdákat féken tartó politikusra, mint korábban valaha. És bejött a számítása: a fagykárenyhítés tavalyi vitájakor napok alatt leterelte a traktorokat az utakról - miután a tárca államtitkára nem jutott közös nevezőre a demonstrálókkal, Gráf horvátországi nyaralását megszakítva személyesen utazott a helyszínre.
A kárenyhítő
A földművelési miniszter az elmúlt másfél évben megőrizte a népszerűségét, pedig az évtizedes gondok, valamint az aszály, a fagykárok miatt a mezőgazdaság lejtmenetbe került. Az agrárium GDP-je reálértékben majdnem 30 százalékkal múlja alul az 1989-es szintet. A csatlakozás óta a mezőgazdasági termelés volumene - a gabonaféléket leszámítva - mindenágazatban csökkent. Az élelmiszerek külkereskedelmi egyenlege évről évre romlik, az aktívum négy év alatt közel 400 milliárddal zsugorodott. Közben meredeken emelkedik a gabona, a takarmány ára, ami az állattartókat juttatta a tönk szélére. Raskó György közgazdász, az Antall-kormány államtitkára szerint félő, hogy pár éven belül nettó importőrök leszünk. A szakemberek azt sem értik, miért bátorítja a miniszter a gabonaalapú bioetanol-gyártást, amikor az élelmiszerek ára az aszály és a növekvő kereslet miatt amúgy is az egekbe szökött.
A problémákat Gráf is érzékeli, ezért a legfőbb teendőjének az állattenyésztés és növénytermesztés egyensúlyának helyreállítását, a magyar élelmiszerek népszerűsítését tartja. Megerősítette és összevonta az élelmiszer-biztonsági intézményrendszert, kommandók járják a boltokat, hogy kiszűrjék a "szemét" ételeket. A hatósági fellépéseket jelentős sajtóérdeklődés kíséri, az átcímkézési botrányok, a dioxinos guargumi ügye a vásárlói szokásokra is hatással van: a magyar áruk élelmiszerláncokon belüli aránya ismét eléri a 70 százalékot. Gráf határozottan és sikerrel lép fel az EU-ban a hazai érdekek védelmében. Elérte, hogy továbbra is hozzá lehet adni cukrot a musthoz, három évre eltolta a kukoricaintervenció megszüntetését, és elfogadtatta az unióval, hogy a jövőben a vidékfejlesztési pénzek 48 százalékát műszaki fejlesztésre költhessük. A kukorica minősítésének egyoldalú megváltoztatását az Európai Bíróságon támadta meg - és a testület tavaly novemberi döntésében Magyarországnak adott igazat a Bizottsággal szemben. Élesen bírálja Brüsszel agrárpolitikáját, amiért mindenképpen le akarja választani a termelésről a közvetlen jövedelemtámogatásokat.
"Ezek inkább irányelvek, részletesen kimunkált, közmegegyezéssel elfogadott agrárstratégiáról még nem beszélhetünk. Mögé kell tenni az oktatást, a kutatást, a szaktanácsadói intézményrendszert, a termesztési technológiák megújítását" - értékelt Csikai. Raskó szerint a földkérdést a lehető legrövidebb időn belül rendezni kellene, különben ezt a munkát a dánok, a hollandok, spanyolok fogják elvégezni helyettünk a külföldiekre vonatkozó moratórium 2011-es megszűnése után. Védeni kellene a földhasználók, a bérlők érdekeit, fel kell gyorsítani az osztatlan közös tulajdonú termőföldek kimérését; akár kényszerítő eszközökkel, de elő kell segíteni a birtokrendezést. Az FVM céljai között szerepel az állattenyésztő jogi személyiségek földhöz juttatása, ámbár ezt a Magosz élesen ellenzi. A minisztérium és a gazdakörök viszonya az utóbbi hónapokban amúgy is megromlott, ugyanis a Magosz - azonnali moratóriumot és a felelősök leváltását követelve - több állami föld (Újfehértó, Balkány, Nagykálló, Bábolna) eladásánál korrupciót, visszaéléseket vélt felfedezni. "A miniszter egyetlen levelemre sem válaszolt, azt üzente, csak az elnökkel, Jakab Istvánnal hajlandó tárgyalni" - dohog Budai Gyula szövetségi igazgató.
A legkeményebb mérkőzés még hátravan: a gazdaszervezet ugyanis ellenzi az új támogatási szisztéma (SPS) 2009-es bevezetését (erről lásd: Fékek és ellensúlyok, Magyar Narancs, 2007. február 14.). Obreczán Ferenc főtitkár szerint a minisztérium a nagyüzemi lobbinak kedvezett, amikor a támogatások kiszámításának történelmi báziséveként 2006-ot jelölte meg. A gazdakörösök meg vannak győződve arról, hogy ezt az időpontot a nagyvállalkozók kérték, akik évek óta készülnek a váltásra (nagyobb állatállományt jelentettek be, újabb földeket vontak használatba, támogatásra jogosult növényeket termesztettek), így jövőre hatalmas pénzeket sepernek be, míg a kis- és középbirtokosok csak most ébredeznek. Bár Gráf rendszeresen arra kéri a gazdákat, hogy a tárgyalások idejére "hagyják az előszobában a politikai kiskabátot", az SPS-ről szóló pártcsatározásokat nem fogja megúszni - és ha nem tudja időben kifizetni a támogatásokat, könnyen Németh Imre sorsára juthat.
"A nagy szimbolikus tervek - Homokhátság, Vásárhelyi-terv - nem haladnak. A vidékfejlesztési ötletek között nincs szinergia, billen a pénz a gödörbe. Pedig a vidékfejlesztési programokat az új tagországoknak járó alacsonyabb támogatások ellensúlyozására találták ki. Közben a támogatásokra bazírozó parasztság meg ül otthon a boldog tudatlanságban. Előbb-utóbb valakinek el kell magyaráznia a gazdáknak, hogy milyen irányba halad a világ" - summázta véleményét Szanyi Tibor, az FVM volt politikai államtitkára.
Bólyban az igazság
A 2004-es vagyonkezelői pályázat egyetlen nyertese az az InvestGroup Bóly Rt. lett - 77 százalékos részesedést szerezve a Bóly Rt.-ben -, melyben Gráf cégének, a Szabadszentkirályi Mg. Rt.-nek 15 százalékos részesedése volt. Az ügy pikantériája, hogy Varga Péter, a privatizált cég igazgatója a megyei közgyűlés szocialista képviselőjeként tevékenykedett, a felügyelőbizottságban pedig ott ült Puch László pártpénztárnok sógora is. Gráf azzal utasította vissza a vádakat, hogy az államot nem érte kár, hiszen 4,7 milliárdos vételáron és 1,1 milliárdos tőkeemelési kötelezettséget vállalva jutottak a részvényekhez. Több baranyai forrásunk egybehangzóan állítja, hogy a bólyi történet hátterében nincs szocialista vircsaft. Úgy vélik, Gráf az agrárvállalkozó ismerőseivel összefogva a mezőgazdaságban és feldolgozóiparban terjeszkedő Csányi Sándor OTP-vezér térnyerését próbálta megakadályozni, vagy legalábbis lefékezni. Ezt a verziót támasztja alá a Haszon magazinnak nemrég adott interjúja is, melyben azt nyilatkozta: Csányi "elérte azt a birtokméretet, ami már nem egészséges, mert a koncentráció nagyon rányomja a bélyegét a térségre". A bankvezér cégei - a Bonitás 2002 Kft. és a Sole-Mizo Zrt. - az elmúlt négy évben lépésről lépésre felvásárolták a Bóly Zrt.-ben tulajdont szerzett cégeket, így az InvestGroup Bólyban is meghatározó részesedésük van. Többen úgy vélik, Gráf vagyona eléri ugyan a milliárdos szintet, de annyi pénzt nem tudott mozgósítani, hogy Csányival felvegye a versenyt, ezért végül beletörődött a helyzetbe. Az időközben miniszterré avanzsált politikus nem konfrontálódhatott nyíltan az ország egyik leggazdagabb emberével, ráadásul a bólyi történettel egy időben robbant Wekler Ferenc SZDSZ-es politikus szőlőügye is, ami még inkább a Dél-Dunántúlra terelte a figyelmet.
