Gráf József politikusi portréja - Szánt, vet, elboronál

  • M. László Ferenc
  • 2008. február 21.

Belpol

Bár több mint harminc éve politizál, miniszteri kinevezését megelőzően legfeljebb a szakmabeliek ismerték Gráf József nevét. A párt korábbi háttérembere néhány hónap leforgása alatt a Gyurcsány-kormány legnépszerűbb, az ellenzék által is dicsért politikusa lett. Ám az agrárbékét megalapozó kompromisszumoknak ára van, az éles vitákkal járó reformok halogatása a magyar mezőgazdaság versenyképességét rombolja.
Bár több mint harminc éve politizál, miniszteri kinevezését megelőzően legfeljebb a szakmabeliek ismerték Gráf József nevét. A párt korábbi háttérembere néhány hónap leforgása alatt a Gyurcsány-kormány legnépszerűbb, az ellenzék által is dicsért politikusa lett. Ám az agrárbékét megalapozó kompromisszumoknak ára van, az éles vitákkal járó reformok halogatása a magyar mezőgazdaság versenyképességét rombolja.

"Nem minden miniszternek volt elég vér a pucájában, hogy kiálljon a gazdák elé" - emelte meg a kalapját tavaly tavasszal Gráf előtt egy hódmezővásárhelyi fórumon Orbán Viktor, jelezve, hogy az általa megvetett Gyurcsány-kabinetből a földművelési tárca vezetőjét tartja az egyetlen komoly politikusnak. De nemcsak az ellenzék vezére vélekedik így, az útlezárások szervezésében jeleskedő fideszista Magosz gyűlésein is kijár a taps a szocialista miniszternek. Bár a szervezet vezetői a háta mögött gyakran "levörösbárózzák" és a sokat kárhoztatott nagyüzemi lobbi emberének tekintik, az egyeztetéseken már "Józsi bátyámnak" szólítják, és tolakodóan körüludvarolják.

A Béke Mgtsz főmérnöke

Az MSZP-n belül is közkedvelt, egyre többen vélekednek úgy, hogy a népszerűtlen Gyurcsány Ferencet Gráffal kellene lecserélni. Még a fővárosi liberális körökben is hallani olyan hangokat, hogy "az egyszerű vidéki parasztember" szavát értő baranyai politikus menthetné meg a koalíciót a totális bukástól. Ám ezek csalfa remények, ugyanis a kompromisszumok robotosának számító agrárminiszter soha nem merészkedne olyan területre, melyet nem lát át, ahol bizonytalanul mozog - ahol bukásra lenne ítélve.

A politika világába az 1970-es években bekapcsolódó, mindig is megfontolt, óvatos Gráf pályafutása alatt kizárólag szakmai síkon tevékenykedett, a párton belüli intrikáktól, ideológiai csatározásoktól távol tartotta magát. Elmondása szerint azért lépett be az MSZMP-be, mert felismerte, hogy párttagság és kapcsolatok nélkül egy bizonyos ponton túl már nem lehet "előrébb" mozdítani a fontos ügyeket - előbb volt tehát a mezőgazdaság, csak utána jött a politika. A Pécsett megtelepedett német eredetű famíliának amúgy nem sok köze volt a mezőgazdasághoz: apja bányamérnök, édesanyja fodrász volt, egyetlen testvére, a húga gyógypedagógus. Eredetileg Gráf József is bányásznak készült, de a Nagy Lajos Gimnáziumban megszerzett érettségi után hirtelen úgy döntött, inkább földésznek áll: 1968-ban mezőgazdasági gépészként végzett a körmendi technikumban. A főiskolai évek alatt a megyei tanács ösztöndíjasa volt, így közvetítették ki a szabadszentkirályi Béke Termelőszövetkezethez. Itt néhány év alatt végigjárta a ranglétrát: gyakornokból műhelyvezetővé, majd főmérnökké avanzsált. "A szövetkezet igazi életiskola volt. Meg kellett tanulnom a gazdák nyelvezetét, megismertem a világos, követhető, ám kellően rafinált gondolkodásmódjukat" - idézte fel a korai éveket lapunknak a miniszter.

Közben szorgalmasan építgette a politikai karrierjét. 1982-ben a moszkvai Társadalomtudományi Akadémiára küldték továbbképzésre, visszatérését követően kinevezték a szigetvári pártbizottság titkárának, 1985-től pedig a városi tanács végrehajtó bizottságába került. 1974-ben Kiváló Dolgozó díjat kapott, 1981-ben ezüst fokozatú Munka Érdemrendben részesült.

"Amit a mezőgazdaságban akkor elkezdtünk, példa nélküli volt Európában. Egyedül Magyarország lett pozitív exportőr, a keleti blokk többi országában az agrárium a "futottak még" kategóriába tartozott. Ehhez persze kellett egy Fehér Lajos, egy Szabó Pista, akik a párt felső vezetésében kiálltak a mezőgazdaság mellett, és segítették a fiatal garnitúrát. Persze lehet vitatkozni arról, hogy a nagyüzemi gazdálkodás jó volt-e, de a történelem nem ismer vagyokat" - vont mérleget a korszakról Gráf. Baranya egyébként a hetvenes-nyolcvanas években kifejezetten liberális vidéknek számított, a megyei első titkár, Nagy József (Sólyom László jelenlegi köztársasági elnök apósa) jelentős mozgásteret biztosított az izgő-mozgó fiataloknak (ekkor indult Pécsett Gyurcsány KISZ-es karrierje is). Ám a 80-as évek végi pangás a lendületes Gráfot is megviselte: lemondva politikai tisztségeiről 1989-ben visszatért a régi munkahelyére, ahol előbb termelésirányítóként, utóbb a szövetkezet elnökeként ténykedett.

A szürke eminenciás

A rendszerváltozást követő években a vállalkozásaira koncentrált. A kárpótlási zűrzavar idején nem hagyta széthullani a téeszt, majd a szövetkezeti üzletrészről szóló törvény megszületése után 5 százalék körüli részesedést szerzett a részvénytársasággá alakult cégben. Később fokozatosan felvásárolta a nyugdíjba menő tagok üzletrészét, így az ezredforduló idején már magáénak tudhatta a vállalat 27 százalékát. Jelenleg a részvények 40 százaléka van a család tulajdonában.

Idejekorán felismerte, hogy a visszaesés átmeneti, a mezőgazdaságban komoly lehetőségek szunnyadnak: 1996-ra a megye egyik legbefolyásosabb agrárvállalkozója lett. Folyamatosan fejlesztette az állattenyésztésre és takarmánynövény-termesztésre specializálódott szentkirályi gazdaságot, a család pedig földvásárlásba kezdett - jelenleg csak a családfő nevén 109 jó minőségű hektár van. A beruházási hév annyira magával ragadta, hogy pár hét erejéig bekapcsolódott a később nagy kárt okozó Tribuszer-féle milliárdos pilótajátékba. "Az állatorvosom sógorával arról beszélgettünk, milyen jó lenne a kis vágóhidunkat bővíteni, amire céget kellene alapítani" - magyarázta utóbb egy interjúban, hogy mire kellett a pénz. Mivel időben eszmélt, megúszta a botrányt. Persze sokan irigykedve figyelték a felemelkedését, ekkor kezdték "vörösbárózni" politikai ellenfelei.

A kilencvenes évek végére már országos tekintélyű gazdának számított, jelentős cégek invitálták a felügyelőbizottságukba (Szigetvári Agrokémia, AG Processing-Magyarország, Baranya Gabona Kft.), illetve az igazgatóságukba (IKR Bábolna, Dél-dunántúli Gabonaipari Rt.), a Szabadszentkirályi Mg. Rt. pedig számos vállalatban (Dél-dunántúli Pannon Búza, Szabadszentkirályi Szója Kft.) szerzett részesedést. A vállalkozásokból a felesége és a gyerekei is kivették a részüket: a vendéglátástól a faiparig, az élelmiszer-kereskedéstől a raktározásig számos területen szerencsét próbáltak - váltakozó sikerrel: a kisebb cégek többsége szerény nyereséget, míg az utóbbi években inkább veszteséget termelt.

Bár a kezdeti időszakban politikailag nem volt túlzottan aktív, korábbi kapcsolatait gondosan ápolta. Részt vett a MSZP szigetvári szervezetének alapításában, melynek három évig elnöke volt, 1992-ben pedig bekerült a párt országos választmányába is. Az 1994-es, majd az 1998-as választásokon a város egyéni képviselőjeként jutott a parlamentbe, 2002 áprilisában a megyei területi listáról szerzett mandátumot. 1996-ban, Lakos László agrárminiszter távozásakor már felmerült a neve, de Horn Gyula végül nem mellette tette le a voksát. A kormányfő "okosan döntött, hogy Nagy Frigyest bízta meg a miniszterséggel. Nekem téeszelnökként nem volt olyan államigazgatási és makrogazdasági tapasztalatom, ami alkalmassá tett volna erre a posztra" - szabadkozott 2005-ben a Népszabadságnak adott interjújában.

A Horn leváltása utáni forrongó időszakban sem vett részt az MSZP-n belüli csatározásokban, pedig ekkor erősödött meg - és jutott meghatározó pozíciókhoz - a baranyai lobbi (Toller László, Szili Katalin, Lamperth Mónika, Puch László, Páva Zoltán). Szocialista forrásaink szerint Gráf csak laza szálakkal kötődött a Toller vezette csoporthoz (a volt pécsi polgármesterről pár éve még azt nyilatkozta: "nem barátkozott soha velem, nincs baráti, családi, de egyéb összejárás sem köztünk"). Igaz, ha a szükség úgy hozta, kölcsönösen támogatták egymás törekvéseit. A parlamentben ritkán hallatta a szavát, még a kisgazdák országlása idején is visszafogottan bírált. "Nem hangoskodtam, igaz, nem volt olyan szakpolitikai ügy, amiben ne kérték volna ki a véleményemet. A párt egyik szürke eminenciása voltam" - értékelte saját képviselői tevékenységét Gráf.

Ám hiába próbált a háttérbe húzódni, a politikai adok-kapokból ő sem maradhatott ki. 2004-ben a fideszes Rogán Antal azzal vádolta, hogy átjátszotta a bólyi gazdaságot egy szocialista érdekcsoportnak, ráadásul ő is komoly hasznot húzott az ügyletből (az esetről lásd Bólyban az igazság című keretes írásunkat). Az ellenzék 2005-ben ismét felmelegítette az ügyet, ám a miniszter leszögezte, mivel kinevezése után üzleti érdekeltségeit megszüntette - a cégeit átadta fiának és vejének -, az ügyet lezártnak tekinti, az akadékoskodókkal nem kíván foglalkozni.

Az agrármenedzser

Gráf Józsefet 2005 tavaszán eredetileg államtitkárnak akarta a miniszterelnök, ám miután a baranyai politikus az államigazgatási tapasztalat hiányára hivatkozva visszautasította a felkérést, előléptette miniszternek. Elődjének a területalapú támogatások késlekedése, a vidékfejlesztési pályázatok lassú elbírálása és a gabonaintervenció elhúzódása miatt gyűlt meg a baja a gazdákkal, akik 2005 elején hetekig a fővárosban tüntettek, utakat zártak le - mélypontra süllyesztve a kabinet népszerűségét. Bár Németh Imre végül kiegyezett a Magosszal, és április végére lezajlott a kifizetések 98 százaléka, Gyurcsány úgy látta, a miniszter elhasználódott.

Pedig Medgyessy agárminiszterének komoly érdemei voltak a kisgazdáktól megörökölt tárca rendbetételében. 2002-ben jóformán még az előcsatlakozási pénzeket fogadó intézményrendszer sem létezett, egyik hónapról a másikra kellett akkreditálni, majd működésbe kellett helyezni a közel 300 ezer gazdálkodót nyilvántartásba vevő adatbázist. Németh Imre a munka nagy részét elvégezte, Gráf csak lezárta a folyamatot, illetőleg a vezető posztokra olyan szakembereket nevezett ki - ezt elődje hónapokig halogatta -, akik képesek voltak zökkenőmentesen működtetni a gépezetet. Így került a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal élére a miniszter bizalmi embere, a Baranya Megyei Földművelésügyi Hivatal korábbi vezetője, Margittai Miklós. Jó érzékkel választott főállatorvost Süth Miklós személyében, de a kormányfő kabinetfőnöki teendőit február eleje óta ellátó Ficsor Ádám pályáját is Gráf egyengette.

Bár a szakma, az érdekvédelmi szervezetek hamar elfogadták, és hónapok alatt kiérdemelte a "sikerminiszter" címet, sokan még ma sem értik, miért pont őt választotta a miniszterelnök. "Persze, korábban is hallottam róla, de csak a bizottsági meghallgatáson ismertem meg" - mondta a Narancsnak Csikai Miklós, az Agrárkamara elnöke. Korabeli sajtóértesülések szerint Németh Imre a volt állami gazdasági földek bérleti díjának duplájára emelésével vágta el magát a nagyüzemi lobbinál, amely aztán kifúrta a helyéből a tárcavezetőt. A megüresedett posztra állítólag bejelentkezett Bábolnából Velez Zoltán, de Saxon Attilát, az IKR Rt. elnök-vezérigazgatóját is esélyesnek tartották. Ám egyikük sem nyerte el Gyurcsány tetszését, így Gráfot ajánlották maguk helyett. Egy másik verzió szerint a szentkirályi szövetkezeti vezetőt Lendvai Ildikó frakcióvezető, illetve a mezőgazdasági bizottság szocialista tagjai protezsálták be. Egyébként sokan úgy vélik, Gyurcsány a pécsi emlékeket felidézve döntött 2005-ben Gráf mellett. "Ez nem igaz. Bár mindketten Baranyából indultak, nem ugyanabból a közegből jönnek, tizenöt év korkülönbség van köztük" - mondta a Narancsnak egy, a miniszterelnökhöz közel álló forrásunk. Gráf eredetileg csak tűzoltásra vállalkozott, azaz a választásokig vállalta a miniszterséget, ám az ágazati reformokra készülő kormányfőnek 2006-ban nagyobb szüksége volt a gazdákat féken tartó politikusra, mint korábban valaha. És bejött a számítása: a fagykárenyhítés tavalyi vitájakor napok alatt leterelte a traktorokat az utakról - miután a tárca államtitkára nem jutott közös nevezőre a demonstrálókkal, Gráf horvátországi nyaralását megszakítva személyesen utazott a helyszínre.

A kárenyhítő

A földművelési miniszter az elmúlt másfél évben megőrizte a népszerűségét, pedig az évtizedes gondok, valamint az aszály, a fagykárok miatt a mezőgazdaság lejtmenetbe került. Az agrárium GDP-je reálértékben majdnem 30 százalékkal múlja alul az 1989-es szintet. A csatlakozás óta a mezőgazdasági termelés volumene - a gabonaféléket leszámítva - mindenágazatban csökkent. Az élelmiszerek külkereskedelmi egyenlege évről évre romlik, az aktívum négy év alatt közel 400 milliárddal zsugorodott. Közben meredeken emelkedik a gabona, a takarmány ára, ami az állattartókat juttatta a tönk szélére. Raskó György közgazdász, az Antall-kormány államtitkára szerint félő, hogy pár éven belül nettó importőrök leszünk. A szakemberek azt sem értik, miért bátorítja a miniszter a gabonaalapú bioetanol-gyártást, amikor az élelmiszerek ára az aszály és a növekvő kereslet miatt amúgy is az egekbe szökött.

A problémákat Gráf is érzékeli, ezért a legfőbb teendőjének az állattenyésztés és növénytermesztés egyensúlyának helyreállítását, a magyar élelmiszerek népszerűsítését tartja. Megerősítette és összevonta az élelmiszer-biztonsági intézményrendszert, kommandók járják a boltokat, hogy kiszűrjék a "szemét" ételeket. A hatósági fellépéseket jelentős sajtóérdeklődés kíséri, az átcímkézési botrányok, a dioxinos guargumi ügye a vásárlói szokásokra is hatással van: a magyar áruk élelmiszerláncokon belüli aránya ismét eléri a 70 százalékot. Gráf határozottan és sikerrel lép fel az EU-ban a hazai érdekek védelmében. Elérte, hogy továbbra is hozzá lehet adni cukrot a musthoz, három évre eltolta a kukoricaintervenció megszüntetését, és elfogadtatta az unióval, hogy a jövőben a vidékfejlesztési pénzek 48 százalékát műszaki fejlesztésre költhessük. A kukorica minősítésének egyoldalú megváltoztatását az Európai Bíróságon támadta meg - és a testület tavaly novemberi döntésében Magyarországnak adott igazat a Bizottsággal szemben. Élesen bírálja Brüsszel agrárpolitikáját, amiért mindenképpen le akarja választani a termelésről a közvetlen jövedelemtámogatásokat.

"Ezek inkább irányelvek, részletesen kimunkált, közmegegyezéssel elfogadott agrárstratégiáról még nem beszélhetünk. Mögé kell tenni az oktatást, a kutatást, a szaktanácsadói intézményrendszert, a termesztési technológiák megújítását" - értékelt Csikai. Raskó szerint a földkérdést a lehető legrövidebb időn belül rendezni kellene, különben ezt a munkát a dánok, a hollandok, spanyolok fogják elvégezni helyettünk a külföldiekre vonatkozó moratórium 2011-es megszűnése után. Védeni kellene a földhasználók, a bérlők érdekeit, fel kell gyorsítani az osztatlan közös tulajdonú termőföldek kimérését; akár kényszerítő eszközökkel, de elő kell segíteni a birtokrendezést. Az FVM céljai között szerepel az állattenyésztő jogi személyiségek földhöz juttatása, ámbár ezt a Magosz élesen ellenzi. A minisztérium és a gazdakörök viszonya az utóbbi hónapokban amúgy is megromlott, ugyanis a Magosz - azonnali moratóriumot és a felelősök leváltását követelve - több állami föld (Újfehértó, Balkány, Nagykálló, Bábolna) eladásánál korrupciót, visszaéléseket vélt felfedezni. "A miniszter egyetlen levelemre sem válaszolt, azt üzente, csak az elnökkel, Jakab Istvánnal hajlandó tárgyalni" - dohog Budai Gyula szövetségi igazgató.

A legkeményebb mérkőzés még hátravan: a gazdaszervezet ugyanis ellenzi az új támogatási szisztéma (SPS) 2009-es bevezetését (erről lásd: Fékek és ellensúlyok, Magyar Narancs, 2007. február 14.). Obreczán Ferenc főtitkár szerint a minisztérium a nagyüzemi lobbinak kedvezett, amikor a támogatások kiszámításának történelmi báziséveként 2006-ot jelölte meg. A gazdakörösök meg vannak győződve arról, hogy ezt az időpontot a nagyvállalkozók kérték, akik évek óta készülnek a váltásra (nagyobb állatállományt jelentettek be, újabb földeket vontak használatba, támogatásra jogosult növényeket termesztettek), így jövőre hatalmas pénzeket sepernek be, míg a kis- és középbirtokosok csak most ébredeznek. Bár Gráf rendszeresen arra kéri a gazdákat, hogy a tárgyalások idejére "hagyják az előszobában a politikai kiskabátot", az SPS-ről szóló pártcsatározásokat nem fogja megúszni - és ha nem tudja időben kifizetni a támogatásokat, könnyen Németh Imre sorsára juthat.

"A nagy szimbolikus tervek - Homokhátság, Vásárhelyi-terv - nem haladnak. A vidékfejlesztési ötletek között nincs szinergia, billen a pénz a gödörbe. Pedig a vidékfejlesztési programokat az új tagországoknak járó alacsonyabb támogatások ellensúlyozására találták ki. Közben a támogatásokra bazírozó parasztság meg ül otthon a boldog tudatlanságban. Előbb-utóbb valakinek el kell magyaráznia a gazdáknak, hogy milyen irányba halad a világ" - summázta véleményét Szanyi Tibor, az FVM volt politikai államtitkára.

Bólyban az igazság

A 2004-es vagyonkezelői pályázat egyetlen nyertese az az InvestGroup Bóly Rt. lett - 77 százalékos részesedést szerezve a Bóly Rt.-ben -, melyben Gráf cégének, a Szabadszentkirályi Mg. Rt.-nek 15 százalékos részesedése volt. Az ügy pikantériája, hogy Varga Péter, a privatizált cég igazgatója a megyei közgyűlés szocialista képviselőjeként tevékenykedett, a felügyelőbizottságban pedig ott ült Puch László pártpénztárnok sógora is. Gráf azzal utasította vissza a vádakat, hogy az államot nem érte kár, hiszen 4,7 milliárdos vételáron és 1,1 milliárdos tőkeemelési kötelezettséget vállalva jutottak a részvényekhez. Több baranyai forrásunk egybehangzóan állítja, hogy a bólyi történet hátterében nincs szocialista vircsaft. Úgy vélik, Gráf az agrárvállalkozó ismerőseivel összefogva a mezőgazdaságban és feldolgozóiparban terjeszkedő Csányi Sándor OTP-vezér térnyerését próbálta megakadályozni, vagy legalábbis lefékezni. Ezt a verziót támasztja alá a Haszon magazinnak nemrég adott interjúja is, melyben azt nyilatkozta: Csányi "elérte azt a birtokméretet, ami már nem egészséges, mert a koncentráció nagyon rányomja a bélyegét a térségre". A bankvezér cégei - a Bonitás 2002 Kft. és a Sole-Mizo Zrt. - az elmúlt négy évben lépésről lépésre felvásárolták a Bóly Zrt.-ben tulajdont szerzett cégeket, így az InvestGroup Bólyban is meghatározó részesedésük van. Többen úgy vélik, Gráf vagyona eléri ugyan a milliárdos szintet, de annyi pénzt nem tudott mozgósítani, hogy Csányival felvegye a versenyt, ezért végül beletörődött a helyzetbe. Az időközben miniszterré avanzsált politikus nem konfrontálódhatott nyíltan az ország egyik leggazdagabb emberével, ráadásul a bólyi történettel egy időben robbant Wekler Ferenc SZDSZ-es politikus szőlőügye is, ami még inkább a Dél-Dunántúlra terelte a figyelmet.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.