„Igen, mi is hazugsajtó voltunk” – adta Giovanni di Lorenzónak, a Die Zeit főszerkesztőjének szájába múlt héten az állami hirdetésekkel megpakolt 888.hu és a mértékadó kormánypárti napilap, a Magyar Idők. A híresen baloldali hamburgi hetilap főszerkesztőjét állítólag Angela Merkel pártájának gyenge berlini választási eredménye késztette arra, hogy önkritikát gyakoroljon, és leleplezze a német média alapvető romlottságát. Az információ forrása pedig a lipcsei székhelyű, szélsőjobbos Compact magazin.
Félelemkultúra!
Ezen a ponton érdemes lehet idézni a lapszemléből (amely mindkét magyar propagandaorgánumban azonos szöveggel jelent meg), hogy annak kifinomult stílusa és nyelvi leleményei is átjöjjenek az olvasónak:
A Die Zeit hetilap főszerkesztője Merkelnek a berlini választásokat követő beszéde után bevallotta: „Igen, mi is hazugsajtó voltunk” – idézi a lipcsei jobboldali hetilap Giovanni di Lorenzót. Előtte vázolja, milyen is a hetilap. „A Die Zeit az utóbbi éveknek nem csak a legrosszabb propagandistája… az establishment leghatalmasabb inkvizíciós portáljai egyike, amely jelentősen hozzájárult az újnémet hecc-, besúgó- és félelemkultúra kialakításához”. A lap a német sajtó gyomorforgató „Merkel Mutti” előtti térden csúszását „Oidipusz-komplexusosnak” is nevezi, és hozzáteszi, most már nagyon ideje, hogy a fősodratú sajtó megszabaduljon a joggal ráragasztott hazugsajtó jelzőtől. „A Merkel-diktatúra volt cinkosaként azt nyilatkozta a Cicero magazinnak, hogy a 2015-ös tömeges migráció idején inspirált bennünket az előttünk álló, megoldandó feladat.”
| ||
A kusza szöveg lényege, hogy a Die Zeit főszerkesztője bevallotta, ő és más újságírók is vakon elhittek mindent, amit Merkel mondott a menekülttémában, nem elemezték a történteket, nem néztek a dolgok mögé, csupán a kormány szócsöveként funkcionáltak – így joggal viselhetik a szélsőjobbos PEGIDA-tüntetéseken rájuk ragasztott „hazugsajtó” elnevezést. A Magyar Idők hozzáfűzi, hogy állítólag több német újságíró is elmondta már korábban, hogy fentről leszóltak nekik tavaly szeptemberben, hogy a menekültekről csak jót írhatnak, vagy semmit. (Mindez pedig egybecseng Udo Ulfkotte nagy sikerű összeesküvés-elméletével, amely szerint a német újságírók elveszíthetik az állásukat, hogyha nem a fentről diktált kormányzati, titkosszolgálati vagy ipari propaganda jegyében írják meg a cikkeiket.)
„A világ legigényesebb médiumai”
A kijelentésekről megkérdeztük Giovanni di Lorenzót, a Zeit főszerkesztőjét is, aki elmondta, valóban létezik az a Cicero magazinban megjelent cikk, amelyre a Compact hivatkozik (és amely még augusztus végén, jóval a berlini választás előtt jelent meg nyomtatásban), de amit a 888 és a Magyar Idők állít, az a tények eltorzítása. „Valóban önkritikát gyakoroltam a cikkben, de soha nem mondtam azt, hogy hazugsajtó lennénk. Ez a tények teljes elferdítése. Én azt írtam, hogy sok német újságíró a menekültválság elején túlságosan is résztvevője lett a történteknek. Ezt kritizáltam – és senkit nem hagytam ki, még az én lapomat, a Die Zeitot sem. Ez nem változtat azon, hogy továbbra is azt gondolom, hogy a német lapok a világ legigényesebb médiumai közé tartoznak, csupán arra hívtam fel a figyelmet, hogy ebben a konkrét esetben nem sikerült eléggé tartaniuk a távolságot” – mondta a Narancsnak Di Lorenzo. A Zeit főszerkesztője azt is gondolja, hogy az a lelkesedés, amit a médiában dolgozók éreztek és ami a cikkeken is átjött, figyelmen kívül hagyta a társadalom félelmeit. Ezzel a figyelmetlenséggel pedig ok nélkül támadási felületet hagytak a populistáknak. Ez az oka annak, véli Di Lorenzo, hogy tavaly év végére a német lakosság politikába és a médiába vetett bizalma történelmi mélypontra került, és ezért érezte szükségesnek, hogy kritikusan elemezze a sajtó tavalyi munkáját.
De ez távolról sem azt jelenti, hogy Di Lorenzo azt mondaná, amit a magyar kormányzati szócsövek szajkóznak. A német lapok nem reflektálatlan Merkel-propagandát tolnak, és az újságírókat sem kényszerítik arra, hogy olyan véleményeket fogalmazzanak meg, amivel nem értenek egyet. „Szerintem az újságírói munkát tekintve a legtöbb cikk önmagában teljesen rendben volt, a probléma inkább az összképpel és a hangsúlyokkal volt” – mondja még Di Lorenzo, és hozzáteszi: „Alapvetően egy demokráciában az újságírók nem fogadnak el politikusoktól utasításokat. Ha megteszik, akkor már nem nevezhetjük szabadnak a sajtót.”
Csak tiszta forrásból
Ez az eset újabb példája annak a jelenségnek, hogy nem csak rejtélyes zugportálok végeznek az orosz információs hadviseléshez hasonló tevékenységet, hanem a mainstream fideszes média is terjeszti ezeket a gondosan fabrikált és kampányszerűen terjesztett álhíreket és rágalmakat (erről a Political Capital adott közre elemzést).
| ||
| ||
A 888 és a Magyar Idők közvetlen forrása jelen esetben a Compact című lipcsei szélsőjobboldali magazin online kiadása volt (a német nyelvű cikkből viszont már eltávolították a hamis idézeteket, miután a Zeit ügyvédje megkereste a szerkesztőséget), ahol rendszeresen jelennek meg összeesküvés-elméletek és Putyin-barát propagandaanyagok. A lap munkatársai már egy ideje dühösek a Zeitra, hiszen a hamburgi lap lehozott egy írást a Compact működéséről, amely korántsem festett hízelgő képet róla, és úgy érezhették, most visszavághatnak.
A Zeit írása szerint a Compact „az elégedetlenek lapja”, amelyet egyszerre szeret olvasni a szélsőjobb és a Putyin-barát szélsőbal. Jürgen Elsässer alapította, hogy kedvére szidhassa benne Merkelt, a német sajtót, az eurót, az Európai Uniót és a menekülteket, vagy épp fényezhesse Vlagyimir Putyint, és megoszthassa a szeptember 11-i terrortámadásokról szóló alternatív elméleteit. Elsässer még a Zöldek tagjaként kezdte a nyolcvanas években, majd váltott a kommunistákhoz, később az antifasiszták „antinémet” szárnyának egyik alapítója lett – akkoriban még a nemzeti büszkeséget tartotta minden rossz forrásának, és az antiszemitizmus elleni harcra szólított, ma ezzel szemben a New York-i és jeruzsálemi központú pénzügyi szervezetek kártékony hatásairól elmélkedik.
Harcostársai úgy emlékeznek rá, mint aki mindenáron egy tömegmozgalmat akart indítani, és lehetőleg olyan véleményt akart megfogalmazni, ami szembemegy a mainstreammel. Az ügy, amiért harcolt, vagy a téma, amiről írt, sose volt neki igazán fontos, csak az, hogy megosztó legyen, hiszen így kaphatta a legtöbb figyelmet – meséli egy kollégája. Elsässer hosszú karrierje során megfordult szinte minden radikálisabb baloldali lap szerkesztőségében, de hosszabb ideig egyik helyen se bírták elviselni a kollégái, így intellektuális fejlődésének egy bizonyos pontján úgy döntött, elindítja saját szélsőjobboldali lapját. Ez lett a Compact.
A magazin 80 ezer példányban jelenik meg, és szinte minden nagyobb újságosstandon kapható. Ezenkívül a lap vezetősége befektetett abba is, hogy a forgalmazók havonta ötezer példányt ingyenes olvasópróbaként eljuttathassanak más lapok előfizetőinek, így szépen lassan kikerült a fogorvosi rendelőkbe, fodrászatokba vagy kávézókba is – sokszor anélkül, hogy az üzemeltetők tudtak volna róla. A lapban alig vannak reklámok, és évek óta veszteségesen működik – ám meg nem nevezett kisbefektetőktől kapott százezer eurót, hogy a lyukakat betömhesse. Bár a Spiegel az egyik legfőbb Putyin-párti német propagandistának tartja a Brüsszelt a 21. század Moszkvájának kikiáltó Elsässert, a Zeit munkatársai nem találtak semmi olyan jelet, ami arra utalna, hogy a pénz Oroszországból érkezik. Valószínűleg a németországi PEGIDA mozgalom és az AfD (Alternatíva Németországért) párt rajongói köréből érkeznek a hozzájárulások (bár a neonáci NPD – Német Nemzeti Demokrata Párt – szimpatizánsai is szívesen olvassák). Ezenkívül a Compact, ahol lehet, spórol, egy lipcsei lakás a szerkesztőség, a lapot Lengyelországban nyomtatják, az újságírók száma pedig kicsi. Túl sok alkalmazottra amúgy sincsen szükségük, hiszen egyetlen feladatuk az AfD fényezése, a konteók gyártása és a putyini propaganda terjesztése.
