Így készül: putyinista propaganda a fideszes médiában

  • B. Simon Krisztián
  • 2016. szeptember 28.

Belpol

A 888 és a Magyar Idők lapszemle címszó alatt hazugságokat közöl. Megmutatjuk, hogyan született az újabb álhír, és megszólaltatjuk a megrágalmazott német főszerkesztőt.

„Igen, mi is hazugsajtó voltunk” – adta Giovanni di Lorenzónak, a Die Zeit főszerkesztőjének szájába múlt héten az állami hirdetésekkel megpakolt 888.hu és a mértékadó kormánypárti napilap, a Magyar Idők. A híresen baloldali hamburgi hetilap főszerkesztőjét állítólag Angela Merkel pártájának gyenge berlini választási eredménye késztette arra, hogy önkritikát gyakoroljon, és leleplezze a német média alapvető romlottságát. Az információ forrása pedig a lipcsei székhelyű, szélsőjobbos Compact magazin.

Félelemkultúra!

Ezen a ponton érdemes lehet idézni a lapszemléből (amely mindkét magyar propagandaorgánumban azonos szöveggel jelent meg), hogy annak kifinomult stílusa és nyelvi leleményei is átjöjjenek az olvasónak:

A Die Zeit hetilap főszerkesztője Merkelnek a berlini választásokat követő beszéde után bevallotta: „Igen, mi is hazugsajtó voltunk” – idézi a lipcsei jobboldali hetilap Giovanni di Lorenzót. Előtte vázolja, milyen is a hetilap. „A Die Zeit az utóbbi éveknek nem csak a legrosszabb propagandistája… az establishment leghatalmasabb inkvizíciós portáljai egyike, amely jelentősen hozzájárult az újnémet hecc-, besúgó- és félelemkultúra kialakításához”. A lap a német sajtó gyomorforgató „Merkel Mutti” előtti térden csúszását „Oidipusz-komplexusosnak” is nevezi, és hozzáteszi, most már nagyon ideje, hogy a fősodratú sajtó megszabaduljon a joggal ráragasztott hazugsajtó jelzőtől. „A Merkel-diktatúra volt cinkosaként azt nyilatkozta a Cicero magazinnak, hogy a 2015-ös tömeges migráció idején inspirált bennünket az előttünk álló, megoldandó feladat.”

Giovanni Di Lorenzo

Giovanni di Lorenzo

Fotó: wikipedia

A kusza szöveg lényege, hogy a Die Zeit főszerkesztője bevallotta, ő és más újságírók is vakon elhittek mindent, amit Merkel mondott a menekülttémában, nem elemezték a történteket, nem néztek a dolgok mögé, csupán a kormány szócsöveként funkcionáltak – így joggal viselhetik a szélsőjobbos PEGIDA-tüntetéseken rájuk ragasztott „hazugsajtó” elnevezést. A Magyar Idők hozzáfűzi, hogy állítólag több német újságíró is elmondta már korábban, hogy fentről leszóltak nekik tavaly szeptemberben, hogy a menekültekről csak jót írhatnak, vagy semmit. (Mindez pedig egybecseng Udo Ulfkotte nagy sikerű összeesküvés-elméletével, amely szerint a német újságírók elveszíthetik az állásukat, hogyha nem a fentről diktált kormányzati, titkosszolgálati vagy ipari propaganda jegyében írják meg a cikkeiket.)

„A világ legigényesebb médiumai”

A kijelentésekről megkérdeztük Giovanni di Lorenzót, a Zeit főszerkesztőjét is, aki elmondta, valóban létezik az a Cicero magazinban megjelent cikk, amelyre a Compact hivatkozik (és amely még augusztus végén, jóval a berlini választás előtt jelent meg nyomtatásban), de amit a 888 és a Magyar Idők állít, az a tények eltorzítása. „Valóban önkritikát gyakoroltam a cikkben, de soha nem mondtam azt, hogy hazugsajtó lennénk. Ez a tények teljes elferdítése. Én azt írtam, hogy sok német újságíró a menekültválság elején túlságosan is résztvevője lett a történteknek. Ezt kritizáltam – és senkit nem hagytam ki, még az én lapomat, a Die Zeitot sem. Ez nem változtat azon, hogy továbbra is azt gondolom, hogy a német lapok a világ legigényesebb médiumai közé tartoznak, csupán arra hívtam fel a figyelmet, hogy ebben a konkrét esetben nem sikerült eléggé tartaniuk a távolságot” – mondta a Narancsnak Di Lorenzo. A Zeit főszerkesztője azt is gondolja, hogy az a lelkesedés, amit a médiában dolgozók éreztek és ami a cikkeken is átjött, figyelmen kívül hagyta a társadalom félelmeit. Ezzel a figyelmetlenséggel pedig ok nélkül támadási felületet hagytak a populistáknak. Ez az oka annak, véli Di Lorenzo, hogy tavaly év végére a német lakosság politikába és a médiába vetett bizalma történelmi mélypontra került, és ezért érezte szükségesnek, hogy kritikusan elemezze a sajtó tavalyi munkáját.

De ez távolról sem azt jelenti, hogy Di Lorenzo azt mondaná, amit a magyar kormányzati szócsövek szajkóznak. A német lapok nem reflektálatlan Merkel-propagandát tolnak, és az újságírókat sem kényszerítik arra, hogy olyan véleményeket fogalmazzanak meg, amivel nem értenek egyet. „Szerintem az újságírói munkát tekintve a legtöbb cikk önmagában teljesen rendben volt, a probléma inkább az összképpel és a hangsúlyokkal volt” – mondja még Di Lorenzo, és hozzáteszi: „Alapvetően egy demokráciában az újságírók nem fogadnak el politikusoktól utasításokat. Ha megteszik, akkor már nem nevezhetjük szabadnak a sajtót.”

Csak tiszta forrásból

Ez az eset újabb példája annak a jelenségnek, hogy nem csak rejtélyes zugportálok végeznek az orosz információs hadviseléshez hasonló tevékenységet, hanem a mainstream fideszes média is terjeszti ezeket a gondosan fabrikált és kampányszerűen terjesztett álhíreket és rágalmakat (erről a Political Capital adott közre elemzést).

Életkép a 888.hu címlapjáról

Életkép a 888.hu címlapjáról

 

Egy este három hír a Breitbartról a Magyar Időkben

Egy este három hír a Breitbartról a Magyar Időkben

 

A 888 és a Magyar Idők közvetlen forrása jelen esetben a Compact című lipcsei szélsőjobboldali magazin online kiadása volt (a német nyelvű cikkből viszont már eltávolították a hamis idézeteket, miután a Zeit ügyvédje megkereste a szerkesztőséget), ahol rendszeresen jelennek meg összeesküvés-elméletek és Putyin-barát propagandaanyagok. A lap munkatársai már egy ideje dühösek a Zeitra, hiszen a hamburgi lap lehozott egy írást a Compact működéséről, amely korántsem festett hízelgő képet róla, és úgy érezhették, most visszavághatnak.

A Zeit írása szerint a Compact „az elégedetlenek lapja”, amelyet egyszerre szeret olvasni a szélsőjobb és a Putyin-barát szélsőbal. Jürgen Elsässer alapította, hogy kedvére szidhassa benne Merkelt, a német sajtót, az eurót, az Európai Uniót és a menekülteket, vagy épp fényezhesse Vlagyimir Putyint, és megoszthassa a szeptember 11-i terrortámadásokról szóló alternatív elméleteit. Elsässer még a Zöldek tagjaként kezdte a nyolcvanas években, majd váltott a kommunistákhoz, később az antifasiszták „antinémet” szárnyának egyik alapítója lett – akkoriban még a nemzeti büszkeséget tartotta minden rossz forrásának, és az antiszemitizmus elleni harcra szólított, ma ezzel szemben a New York-i és jeruzsálemi központú pénzügyi szervezetek kártékony hatásairól elmélkedik.

Harcostársai úgy emlékeznek rá, mint aki mindenáron egy tömegmozgalmat akart indítani, és lehetőleg olyan véleményt akart megfogalmazni, ami szembemegy a mainstreammel. Az ügy, amiért harcolt, vagy a téma, amiről írt, sose volt neki igazán fontos, csak az, hogy megosztó legyen, hiszen így kaphatta a legtöbb figyelmet – meséli egy kollégája. Elsässer hosszú karrierje során megfordult szinte minden radikálisabb baloldali lap szerkesztőségében, de hosszabb ideig egyik helyen se bírták elviselni a kollégái, így intellektuális fejlődésének egy bizonyos pontján úgy döntött, elindítja saját szélsőjobboldali lapját. Ez lett a Compact.

A magazin 80 ezer példányban jelenik meg, és szinte minden nagyobb újságosstandon kapható. Ezenkívül a lap vezetősége befektetett abba is, hogy a forgalmazók havonta ötezer példányt ingyenes olvasópróbaként eljuttathassanak más lapok előfizetőinek, így szépen lassan kikerült a fogorvosi rendelőkbe, fodrászatokba vagy kávézókba is – sokszor anélkül, hogy az üzemeltetők tudtak volna róla. A lapban alig vannak reklámok, és évek óta veszteségesen működik – ám meg nem nevezett kisbefektetőktől kapott százezer eurót, hogy a lyukakat betömhesse. Bár a Spiegel az egyik legfőbb Putyin-párti német propagandistának tartja a Brüsszelt a 21. század Moszkvájának kikiáltó Elsässert, a Zeit munkatársai nem találtak semmi olyan jelet, ami arra utalna, hogy a pénz Oroszországból érkezik. Valószínűleg a németországi PEGIDA mozgalom és az AfD (Alternatíva Németországért) párt rajongói köréből érkeznek a hozzájárulások (bár a neonáci NPD – Német Nemzeti Demokrata Párt – szimpatizánsai is szívesen olvassák). Ezenkívül a Compact, ahol lehet, spórol, egy lipcsei lakás a szerkesztőség, a lapot Lengyelországban nyomtatják, az újságírók száma pedig kicsi. Túl sok alkalmazottra amúgy sincsen szükségük, hiszen egyetlen feladatuk az AfD fényezése, a konteók gyártása és a putyini propaganda terjesztése.

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.