Interjú: Ezért nem megy el a népszavazásra Iványi Gábor

  • narancs.hu
  • 2016. szeptember 29.

Belpol

A MET vezető lelkésze hosszan beszélt a Narancsnak a kvótareferendumról, és azt is megjegyezte, hogy a hazai bevett egyházak ebben az ügyben a hatalom ágyasai lettek. Ízelítő.

Az e heti Magyar Narancsban Iványi Gáborral, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezető lelkészével olvashatnak interjút. A téma természetesen a népszavazás volt. Íme pár részlet:

„MN: Személy szerint bojkottál vagy érvénytelenül szavaz?

IG: Nem megyek el. Az én esetemben, egyházi vezetőként nem elfogadható, hogy a fülke viszonylagos magányában azt csinálhatok a szavazócédulával, amit szeretnék. Ha elmegyek, abba bármit bele lehet magyarázni, abból bármire lehet következtetni. Ha nem megyek el, azzal egyértelművé teszem, hogy nem értek egyet a népszavazással és a kormány üzeneteivel. (…)

MN: Az egyházi megszólalások másik vonulata kifejezetten a fundamentalista iszlámtól tart. Ön szerint kell félnünk az integrációs problémáktól?

IG: A kereszténységet »támadás« nem az iszlám felől éri. A felvilágosodás, és mindaz, ami a francia forradalom után történt, sok mindent alapjaiban rázott meg a keresztény világban. Helyesen. Kérdés, a kereszténység felismerte-e, hogy működése nem volt megfelelő, hogy vissza kellene találnia eredeti hivatásához. A világ nagykorú lett, nem arra vár, hogy mi mondjuk meg, hogyan kell működnie, hanem arra, hogy testvérként álljunk oda a rászorulók, a nélkülözők, a segítségre szorulók mellé. Az egyház nem tudta ezt megtenni, a bajba jutott emberek szép lassan elfordultak tőlünk. Biztosan nem a hagyomány őrzésével, a radikális muszlimok miatti jajveszékeléssel fogjuk megvédeni a kereszténységet. Hasonló problémája egyébként a muszlim világnak is van. Az átlag muszlim sem olyan vallásos, mint ahogy azt elvárnák tőle. Ez egy fikció, sok keresztényhez hasonlóan a muszlimok többsége is csak formálisan gyakorolja a vallást. Hogy mi az, ami ebből megőrzendő, hova kell a vallásoknak visszavonulniuk egy egészséges társadalomban, az egy külön kérdés, és nagyon bonyolult. Egy biztos, a hatalom támaszaként, ágyasaként a lehető legrosszabb pozícióba kormányozzák magukat az egyházak.”

Az Iványi Gáborral készült teljes interjút a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatja.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.