Magyar Narancs: És mi tartotta vissza az oktatáspolitikusokat a cselekvéstől?Csaknem száz oktatási intézmény megszüntetéséről vagy összevonásáról született önkormányzati határozat az elmúlt tíz hónapban. És további iskolákra is hasonló sors várhat. Nem kellett volna a tanári béreket megemelni, vagy ha igen, ennek a fedezetét az államnak mindenkor állnia kellene? Vagy egészen másról van szó?
n "Botrányos iskolabezárási hullám"; "Élőlánccal tiltakoztak"; "Hat kerületben tucatnyi intézmény sorsa vált kérdésessé" - hirdetik az újságok szalagcímei. Azt mindenki belátja, hogy az önkormányzat kénytelen a kihasználatlanul tátongó intézményeket bezárni, ha azok elvonják a pénzt az ugyanannyiba kerülő, ámde gyerekzsivajtól hangos iskoláktól. De miért éppen mi? - kérdik kétségbeesetten az érintettek.
A 70-es évek túlnépesedési válságát megoldandó az állam hatalmas lakótelepeket húzott fel számos iskolával, óvodával, sportpályával. Ezen épületek nagy része most is megvan: Budapest sűrűbben lakott kerületeiben pár száz méteres körzeten belül is több iskola-óvoda-bölcsőde épületkompozíció található - csakhogy napjainkban már nem mindegyik tölti be eredeti funkcióját.
A demográfia démona
1979-től csökkenni kezdett a születések száma. Nem számítottak az egyre vészjóslóbb előrejelzések, az oktatásban mindenki fellélegzett: nem kell pótszékeket bevinni a tanári szobából, nincs szükség többé összevont oroszórákra; és lassan eljött az a pillanat, amikor az utolsó 8. p osztály is elballagott, és a többiek végre ismét a tornateremben nyomhatták a fekvőtámaszokat a kietlen folyosók helyett.
Polónyi István közgazdász tanulmánya szerint 2010-ben a beiskolázott hatévesek száma alig fogja meghaladni az 1995-ös létszám 75 százalékát. A közép- és felsőoktatásban ennél is nagyobb tanulócsappanás várható: 2010-re az 1995. évi diákmennyiség 60 százaléka marad. A Központi Statisztikai Hivatal adatsorai szerint 1998 óta stagnál ugyan a születések száma, az iskolarendszer azonban nem évi körülbelül 97 ezer gyerekre van szabva. A lakosság számának esése nem egyedi jelenség Európában: fogy a magyar, ez igaz, de fogy az olasz és a belga is.
A helyzetet tovább rontja, hogy 1995 és 1998 között a születések száma több éven át további 10-15 ezerrel csökkent, és a Bokros-nemzedék most kezd szállingózni az iskolákba. A középiskolákkal ellentétben az általános iskolák nem tudják kivédeni a káros folyamatokat, mivel nem indíthatnak előkészítő nyelvi évfolyamot, 13. évfolyammal működő szakközépiskolát vagy érettségi utáni iskolarendszerű szakképzést - magyarázza az Oktatási Minisztérium (OM) illetékese.
Az iskolák működtetéséért az önkormányzat felelős, az esetleges iskolabezárásokat nem a tárca rendeli el, ilyen intézkedéshez nem is volna joga - hangoztatja sajtóközleményében az OM. Ilyen körülmények között viszont az önkormányzatoknak nem sok választásuk van. Pazarolni vagy racionalizálni? - ez itt a kérdés.
Pedagógus, béremelés, fedezet
Szorító kényszert jelent a pedagógusok bérének múlt évi 50 százalékos emelése is. Sió László, a Fidesz oktatáspolitikai kabinetjének vezetője szerint a 2003. évi költségvetés vitája során az Állami Számvevőszék (ÁSZ), az önkormányzati szövetségek és az ellenzéki pártok sorra hívták fel a kormány figyelmét arra, hogy a javaslat beláthatatlan következményekkel jár az önkormányzatok és így a tanintézmények számára. Az ÁSZ szerint 70 milliárd, az önkormányzatok szerint legalább 100 milliárd forint hiányzik az önkormányzatok büdzséjéből 2003-ban, mivel a költségvetés nem biztosítja a béremelés ez évi teljes fedezetét. Az ÁSZ elemzése úgy fogalmaz: "Az állami támogatások, hozzájárulások, valamint a személyi jövedelemadóból átengedett bevétel 2003. évi 29,2 százalékos növekménye (254,2 milliárd forint) nem nyújt fedezetet a kormányprogramból adódó bér- és szociálpolitikai intézkedések teljes körére makroszinten sem (például a közoktatás terén a bérintézkedések éves szinten 182,5 milliárd forintot jelentenek, a normatív hozzájárulások és támogatások azonban csak 113,3 milliárd forint többletet tartalmaznak ezen a területen)."
Az önkormányzatoknál jelentkező tetemes hiány kezelésére a kormány úgynevezett felülről nyitott alapot hozott létre, a hárommilliárd forint nagy része azonban még a pályázó önkormányzatokra vár - nem mintha a települések szégyellnének pénzt kérni, ám a jelenlegi szabályozás szerint csak akkor igényelhetnének támogatást, ha már minden egyéb forrásuk elfogyott, azaz már a polgármesteri hivatal villanyszámlájára félretett összeget is kifizették a pedagógusoknak. A helyzetet jól jellemzi, hogy az iskolabezárási hullám okainak feltárásával megbízott parlamenti albizottság ülésén éppen egy szocialista képviselő javasolta, hogy a pályázati feltételeket sürgősen módosítani kellene.
Az Oktatási Minisztérium természetesen tagadja, hogy a béremelésnek bármi köze lenne a mostani eseményekhez. Szentirmay László osztályvezető szerint "a bezárásokra nem a pedagógus-bérfejlesztés vagy más finanszírozási ok miatt került sor, hanem azért, mert egyes intézmények kihasználtsága fokozatosan, de drasztikus mértékben csökkent".
Abban mindenki egyetért, hogy a jelenség rendkívül összetett, és az okok településenként különböznek. Mindennek a tetejébe egyre szaporodnak a nem önkormányzati - vagyis egyházi, alapítványi, ilyen-olyan fenntartású - intézmények. 1998 és 2001 között 78 általános iskola szűnt meg, a Központi Statisztikai Hivatal adatai mégis azt mutatják, hogy az általános iskolák száma a 90-es években összességében nőtt: a 2001-2002-es tanévben százzal többet tartottak nyilván, mint tíz évvel korábban. A tanulók létszáma viszont minden évben csökken: tavaly már közel 222 ezerrel kevesebb diák járt iskolába, mint 1992-ben. Vagyis az egyre kisebb tortán egyre több intézmény osztozik, és a versenyben természetesen a szegény, szürke önkormányzati sulik maradnak hoppon. A minisztérium álláspontja szerint amennyiben a normatív finanszírozás volna az iskolabezárások alapvető oka, nem tapasztalhatnák az iskolák számának folyamatos növekedését. Különben "az iskolaátszervezések ciklikusan ismétlődnek, választások előtt ugyanis - minden ésszerűség ellenére - ezen döntéseket a képviselő-testületek elhalasztják".
Polgármesterek a viharban
Iskolabezárási hullámnak nevezzük tehát a történtek fényében azt, mikor a frissen megválasztott önkormányzat átnyálazza a költségvetést, és rájön, hogy ezután is oktatásra kell fordítani a kassza tartalmának minimum 45 százalékát; akkor az asztalra csap, hogy ez így nem mehet tovább, a kórház a csőd szélén áll, fogunk mi itten pár kölök miatt érzékenykedni! Előkaparja hát az önkormányzat a korábban már aláírt-lepecsételt határozatot, amely még 12 évfolyamos iskola létrehozásáról szólt, és egy tollvonással érvényteleníti. A fentieket nem egy Schwajda György-drámából kölcsönöztük: az érintett csepeli iskola igazgatója alig kapott levegőt a képviselő-testület február végi ülésén. Csébi Józsefné - akinek egykori önkormányzati képviselőként módjában volt végignézni, miként toporog tanácstalanul a testület az exponenciális tanulófogyatkozás láttán (20 év alatt csaknem tizedére csökkent a létszám) - úgy tudja, hogy a kerület további iskolákat is be szándékozik zárni a közeljövőben. Ezt az értesülést az önkormányzat embere határozottan cáfolta. "Egész Csepelnek az állt volna érdekében, hogy olyan intézmény jöjjön létre, amely a kerület tekintélyét növeli. De csak az átalakítás 350 millióba került volna." A sajtó botrányt szimatol, de a telekspekuláció szóra mindkét fél csak legyint.
Két nagy dunántúli megyeszékhelyen, Győrött és Zalaegerszegen kísértetiesen hasonló események játszódtak le idén tavasszal. Mindkét önkormányzat oktatáspolitikai tervezete, amely egy sor intézmény bezárását irányozza elő, heves tiltakozást váltott ki. A győri esetnek vannak különleges vonásai is: míg a gyermekszám csökkenése miatt kihasználatlanul működő Balázs Béla Általános Iskola és egy óvoda megszüntetése tipikusnak mondható, Győrben két középiskolát is felszámolnak. A városi textilipari képzés utolsó bástyáját, a Rejtő Sándor Gimnáziumot és Szakközépiskolát szakáganként feldarabolják, és feladatait szétosztják más iskolák között, az egészségügyi oktatást folytató Petz Lajos szakiskolát pedig a következő tanévtől kifutó rendszerben bezárják. A nagy felzúdulást kiváltott intézményracionalizálási koncepció előterjesztője, Kun András alpolgármester hangsúlyozza: nincs szó arról, hogy Győrben bármilyen képzési formát megszüntetnének. "Hogy hány iskolát zárunk be? Egyetlenegyet sem. Az iskola nem puszta épület vagy intézmény."
Az alpolgármester szerint ideje szembenézni a valósággal és tudomásul venni, hogy a leggazdagabb országok se engedhetnek meg maguknak olyan nagyvonalú oktatásfinanszírozást, mint amilyen a győri. Miközben a városban tanuló 27 ezer diákot 4000 alkalmazott szolgálja ki, a gyermeklétszám évente 400 fővel csökken. Az intézményrendszer tarthatatlan voltára már 1991-ben felhívta a figyelmet az Állami Számvevőszék, amit a 90-es évek közepén és 2000-ben átszervezésekkel próbáltak enyhíteni. Győr azóta is egyre súlyosabb anyagi nehézségekkel küszködik, a mostani reformok során ezért olyan szakképzési formákat építenek le, melyekre a város vezetése szerint nincs valós igény - de az így felszabaduló ingatlan vagyon minden darabját nevelési célokra kívánják fordítani. Győr 30 milliárdos évi költségvetéséből 13 milliárdot fordítanak oktatásra. A jelenlegi reformmal évi 400 millió forintot tudnak megtakarítani, ebből 300 millió a pedagógusbér és 100 millió az eladandó épületek üzemeltetési költsége.
A helyi politika természetesen felfedezte az ügyben rejlő lehetőséget. Mivel az önkormányzatot régóta a szocialisták uralják, a Fidelitas a megtámadott iskolák segítségére sietett. Március 7-én a tanárok, diákok és szüleik élőlánccal vették körbe a Rejtő-gimnáziumot, majd átvonultak a városháza elé. A helyzet pikantériája, hogy a csatározások két oldalán álló Kun és Miklósy Gyula, a Petz igazgatója tulajdonképpen ugyanazon a politikai platformon állnak, sőt régi ismerősök. A városban kőkemény ember hírében álló Kun Andrást nem zavarják a személye elleni indulatok. Meggyőződése, hogy a racionalizálást a város érdekében végre kell hajtani, bármilyen fájdalmas legyen is az. A bezárt intézményekből elbocsátott és a nyugdíjkorhatártól még messze lévő pedagógusokat július 1-jéig el tudják helyezni a többi győri iskolában, mivel azokban teljes felvételi stopot léptettek életbe. "Aki tud és akar dolgozni, annak meglesz rá a lehetősége" - mondja Kun.
Zalaegerszegen két óvodát, hét általános iskolát és hat szakközépiskolát szüntetnek meg vagy szerveznek át. A városi költségvetés arányai, ha lehet, itt még egészségtelenebbek: a 12 milliárd forintból majd´ 7 milliárd megy intézményfenntartásra, ami 90 százalékban oktatási intézményeket jelent. A racionalizálás itt is 400 milliós megtakarítást eredményez, körülbelül hasonló belső arányokkal, mint Győrött. Mivel a zalai várost fideszes többségű önkormányzat vezeti, itt a helyi szocialisták tiltakoznak vehemensen a bezárások ellen. A reformot jóváhagyó botrányos testületi ülésen a városvezetők szavait a karzaton öszszegyűlt szülők, tanárok és diákok morajlása kísérte, a szocialista képviselőket viszont megtapsolták. A városba ellátogatott Balogh Miklós szocialista országgyűlési képviselő, a parlament oktatási bizottságának tagja is, hogy párttársai ellenállását erősítse.
A legnehezebb helyzetben azok a kistelepülések vannak, ahol csupán egyetlen iskola működik. Ezekben a falvakban az alapfokú oktatás megszűnése általában nemcsak jele az elnéptelenedésnek, de fel is gyorsítja azt. Éppen ezért a helyi önkormányzatok mindent megtesznek, hogy elkerüljék az intézmények bezárását.
Néhány konkrét kistelepülés
A Somogy megyei, 593 lakosú Tengődön például a pedagógusbér-emelés következtében a helyi iskola 32 milliós fenntartási költségeinek mindössze felét fedezi az állami támogatás, ráadásul a 16 milliós hiány a falu költségvetésének csaknem a huszonöt százaléka. Az önkormányzat azonban hallani sem akar az iskola megszüntetéséről, hiszen ezzel lényegében a település halálos ítéletét írnák alá; inkább átcsoportosítja a forrásokat, elbocsát egy takarítónőt, nyugdíjba küldi az idősebb tanárokat, és összevonja a készségtárgyak oktatását. A közelben található Batén azonban már ez sem segít, mivel az összevont, éppen ezért alacsony színvonalú oktatás miatt a szülők többsége inkább a környező városokba íratja be a gyerekeit.
Jól látható, hogy ezen a szinten semmilyen valós politikai konfliktusról nem beszélhetünk, hiszen a városokban a szerepek előre leosztottak: a városvezetés bezár, az ellenzék tiltakozik és tüntet, bármelyik oldal legyen is a hatalom birtokosa, míg a falvakba egyszerűen nem szűrődik le a nagypolitika, általában a polgármesterek is függetlenként nyerték el hivatalukat. Ráadásul a népességszám további csökkenésével újabb iskolabezárásokra lehet számítani; például Kun András szerint Győrött a folyamat korántsem zárult még le. Két hét múlva az önkormányzat megkezdi egy újabb oktatási reformprogram előterjesztésének a vitáit. "Kényszerpályán mozgunk - mondja Kun. - Gyerekre volna szükség, nem tüntetésekre. A többi csak duma."
Eörsi Sarolta
Szabó Zoltán
Zsuppán András
"Nem az önkormányzatok dolga lenne"
Timár János professzor, Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem
Timár János: Az, hogy csökken a népesedés, természetes és elkerülhetetlen a fejlett társadalmakban. Ez nem közgazdasági, hanem demográfiai kérdés, itt belátható időn belül nem lehet tévedni a prognózisokkal. Nálunk is 20 éve pontosan kiszámolták, mindenki tudta, akinek tudnia kellett.
TJ: Nem mertek lépni. Féltek, hogy a másik párt kiabálni kezd - ami a legnagyobb felelőtlenség. Az államigazgatásban éppúgy tervezésre van szükség, mint a versenyszektorban. Csakhogy az oktatásnak az 50-es évek óta nem volt kidolgozott stratégiája. Pedig ha nyilvánosságra hoznának egy átfogó tervezetet - ahogy az majdnem meg is történt, csak aztán Pokorni Zoltán inkább a pártpolitizálás mellett döntött -, akkor az ország jó előre átláthatná, hogy az elkövetkező évtizedekben milyen elveknek megfelelően fognak eljárni. Pusztán demográfiai alapon, amely meghatározza, hogy mikor mekkora arányban kell csökkenteni az iskolák és a pedagógusok számát - tulajdonképpen ez a minimum, amit be kellene tartani. Erről itt szó sincs.
MN: A minisztérium nem is akarja szabályozni az iskolabezárásokat, mondván, hogy ehhez joga sincs, hiszen az intézmények működtetéséért a fenntartó önkormányzatoké a felelősség.
TJ: Éppen ez a legnagyobb baj. Ebben az ügyben a parlamentnek kellene határozatot hoznia, vállalni, hogy szűkíteni kell, mert ilyen mértékű pazarlást nem bír el az ország. A magyar oktatás nemzetközi viszonylatban is eszméletlen sok pedagógust alkalmaz alacsony bérért, rossz minőségben. Mégis inkább órakedvezményt adnak nekik, csak elbocsátani ne kelljen. Sem a minisztérium, sem a kormány, sem a parlament nem vállalta a felelősséget: mindenki úgy tesz, mintha ez az önkormányzatok dolga lenne. Kész abszurdum. Már 10 éve közölni kellett volna ezt a stratégiát, hogy legyen idő a felkészülésre. Akkor lehetett volna azt mondani, hogy az önkormányzat hajtsa ezt végre. Mellesleg ezzel maga az eljárás is szabályozva lenne, például a testületek sem tehetnék meg, hogy az ingatlan értékét is figyelembe veszik, amikor döntenek.
MN: Az uniós országokban nincs botrány abból, ha bezárnak egy iskolát?
TJ: A nagy múltú polgári demokráciákban az oktatást nem engedik pártpolitikai célokra felhasználni. Mind a pedagógusok, mind a szülők számára kínos ügy, ha bezárásra kerül sor. De nálunk egyesek a lelkiismeretlenségben odáig mennek, hogy kisgyerekeket heccelnek föl, hogy menjenek el a tüntetésre.
MN: Ön szerint a mostani oktatási kormányzat képes lesz vállalni a konfrontációt?
TJ: Magyar Bálint elsősorban pártpolitikus és nem oktatáspolitikus. A közoktatásban jó úton keresgél ugyan, csak bátortalanul, és szerintem politikailag nem okos, amit csinál. Van stratégiája, de csak részletekben meri kitálalni. Az például, hogy nem kell alsó szinten buktatni, összefügg azzal, hogy ideje volna létrehozni egy új pedagógiát. De ő nem mondja ki, hogy először a pedagógusképzést kellene korszerűsíteni - amiről egyébként 40 év óta beszélünk, fölöslegesen. Mert itt nem oktatásra van szükség, hanem tudásra. Zászlókat lengetni, azt tudnak. De valamit mondani, ami nemzeti érdek, ahhoz tisztesség is kellene meg bátorság.
