MaNcs, XV. évf. 15. szám, (2003.04.10.) (2003-04-10)
Amekkora zaj volt annak idején a Postabank 1998-ra kimutatott 135 milliárdos vesztesége körül, olyan csend övezi az MFB nemrég napvilágra került tavalyi, 142 milliárdos buktáját. Pedig akkora nem volt az infláció az elmúlt négy évben, hogy ne lenne ma is botrányosan nagy egy ilyen összeg. (Érzékeltetésül: majdnem akkora, mint az MFB nélküli bankszektor 151 milliárd forintos összesített eredménye.)
Pár perc erejéig elájulhatott. Először azt hitte, mikor magához tért, hogy ez már az alvás volt maga, nem is ájulás, és akkor az is lehet, merült fel egy másodpercre, hogy túl van rajta, már reggel van, igen: túl van megint egy éjszakán, kezdődik egy új nap, amiben persze hasonlóképp nem lesz sok köszönet, leszámítva azt az egyáltalán nem elhanyagolható apróságot, megbízható örömforrást, használható kapaszkodót, erőt adó tapasztalati tényt, azt a nehezen vitatható, kikezdhetetlen, feltétlen pozitívumot, hogy az ébren töltött éjszakánál sokkal gyorsabban eltelik, mivel hogy lát, nappal lát az ember, ráadásul többnyire van is mit néznie: körülötte történnek a dolgok, s mindez a figyelmet üdvös módon eltereli önmagáról, ideig-óráig leköti. De hát ez csak afféle pillanatnyi, kósza gondolat volt, a szokásos öncsaláson, halvány álreményen, vágyálmokon nyugvó futó benyomás, az önvédelem kétségbeesett reflexe és hazug technikája, mint mikor az üszkösödő testre ráhúznak egy kivasalt otthonkát, hörgő haldoklóra ibolyaillatot árasztó virágos tunikát, aminek a talaján hősöm rendszeresen meg akarta úszni, amit megúszni nem lehet, el akarta kenni, amit elkenni nem lehet, nem akarta látni, amit nem látni nem lehet, s amire ezúttal is súlyos ellenérvként, kijózanító faktumként dörrent rá a digitális óra, melyen a megértés, a részvét, az együttérzés legcsekélyebb jele nélkül éppen 1:00 órára kattant át a szám. Reggel. Ha-ha. A farkamat. Azt. Minden tiszta volt. A sötét világos lett újra, ahogy hősöm az elveszített öntudattal egyetemben visszanyerte a tényeken és észérveken nyugvó, reális jelent. Látott, értett és tudott - tudta, hogy ez az éjszaka, mint Keszi bácsi haldoklása, körülbelül addig fog számára tartani.
Tegyük fel most azt, hogy Bush elnök hirtelen belátja: tévedett, és e szókat intézi nemzetbiztonsági főtanácsadójához: "Hej, ha ennyit mondják, csak van benne valami. Hagyjuk Irakot a fenébe, sokba is fáj, építsünk inkább a pénzből biztonsági kapukat minden reptérre, az araboknak meg ne adjunk vízumot."
Mindenki ismeri a kölcsönadott teáskannáról szóló régi viccet, amelyet Freud idéz, hogy érzékeltesse az álmok különös logikáját. A szemrehányásra, hogy ugyanis törötten adtuk vissza barátunknak a teáskannát, egymást kizáró válaszokat adunk. 1. Sohasem kértük kölcsön a teáskannát. 2. Épségben adtuk vissza. 3. A teáskannát már törötten kaptuk. Az egymásnak ellentmondó érvek ilyetén felsorolásával persze Freud számára per negationem azt erősítjük meg, amit tagadni próbáltunk, hogy törötten adtuk vissza a teáskannát.
A végkimenetele felé közeledő iraki harcok, Szaddám lapzártánkkor mégiscsak előkerült vegyi fegyverei, a háború lassan beigazolódni látszó amerikai és angol racionáléja (konzervatív, neokonzervatív, demokrata, neodemokrata, protestáns fundamentalista, munkáspárti, liberális és számos más szellemi forrásból táplálkozó morális és politikai indoklása) tulajdonképpen az úgynevezett euroszkeptikusok táborát is gyarapíthatná, akár a népszavazásra készülődő Magyarországon is. Akárcsak az Irakkal kapcsolatos döntéssel járó felelősséget elsunnyogó, majd az iraki újjáépítésből részesedni kívánó európai nagyhatalmak vinnyogása, hogy így az ENSZ meg úgy az ENSZ; vagy a múlt héten tartott francia-orosz-német csúcstalálkozó. (Kelet-Európában az ilyen csúcsok után az ember már-már automatikusan bekészíti az imakönyvet és a zsák lisztet a légópincéjébe. Meg lehet kérdezni a bosnyákokat.) A háborút megelőző pillanatokban, amikor a nemzetközi udvariassági szabályokat félretéve magából kikelve üvöltött mindegyik fél, az is kiderült, hogy a franciák az EU-bővítést még mindig inkább 1812 békés reprízeként fogják fel: az útvonal ugyanaz, csak most nem Kutuzov marsall nevető fél szeme várja őket a végén. És ideológiai és pártállástól úgyszólván függetlenül tették ezt - emlékezzünk, amikor Chirac februárban rendre utasította az amerikaiakhoz lecsatlakozó ká-európai vezetőket, baloldali és liberális ellenzéke nem szerfölött megalázó kijelentései tartalmát hányta a szemére, hanem azt, hogy egy francia elnök még ezekkel a bunkókáimmal sem beszélhet ugyanolyan tenorban, ahogy ők szólaltak meg.
Magyar Narancs: Tudunk-e már valami pontosat arról, hogyan képzeli az amerikai kormány az átmenetet Szaddám diktatúrájából a demokratikus kormányzásba?
Magyar Narancs: És mi tartotta vissza az oktatáspolitikusokat a cselekvéstől?
Az EU-csatlakozásról döntő népszavazás kampányának finise cselekvésre késztette a (sokadszorra) közeli nemzethalált szimatoló szervezeteket: a Lelkiismeret ´88 aktivistái például március utolsó napjától véres karddal járják az országot; turnéjuk lapunk megjelenésének napján ér véget. A Narancs szombaton Szegeden érte utol a nemzetébresztő különítményt, mely a helyi központú Pajzs szövetséggel karöltve tartott nagygyűlést.
A végelszámolás megkezdése után sem csillapulnak a politikai viharok az In-Forrás XXI Kht. körül: február végén kiderült, hogy a megszüntetésre ítélt társaság 322 millió forintot költött egy kormányzati adatmentési projektre. A Narancs birtokába került dokumentumok tanúsága szerint a Proware Kft. javaslatára az In-Forrás - a Miniszterelnöki Hivatal, valamint az Országgyűlés költségvetési bizottságának bizonyos vezetőivel történt szóbeli egyeztetés után - a Kopint-Datorg Rt. és a Magyar Fejlesztési Bank bevonásával Nemzeti Adatvagyon-védelmi Központ és egy "vörös csapat" létrehozására készült; a titkos projektre további 6 milliárd forintot szántak.
2002. december 12-én hirdetett ítéletet a Legfelsőbb Bíróság (LB) Székely Zoltán volt kisgazda országgyűlési képviselő ügyében. Személyében a rendszerváltás után először ítéltek el korrupcióért (volt) parlamenti képviselőt; annak idején az ő őrizetbe vétele indította a kisgazdapárti közszereplők elleni felelősségre vonási hullámot. Székely Zoltán mindvégig kifogásolta az igazságszolgáltatás eljárását. A következőkben az kíséreljük meg feltérképezni, vajon megalapozott volt-e a két bírósági döntés.
Magyarország és az ESA Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter és Jean-Pol Poncelet, az Európai Ûrügynökség (www.esa.int) stratégiai igazgatója Budapesten megállapodást kötött Magyarország csatlakozásáról az ESA Európai Együttműködő Államok programjához. A program résztvevőjeként Magyarország minimum évi egymillió euró részvételi díjat fizet, amelynek mintegy 90 százalékát a befizető ország kutatóhelyei, kis- és középvállalkozásai pályázaton visszanyerhetik.n Cyberháború Az iraki háború miatt annyira népszerű lett az Al-Dzsazíra arab tévéállomás internetes híroldala, hogy felkerült a Lycos ötvenes toplistájának élére.
Országos tehetségkutatás után rátalált új gitárosára a Limp Bitzkit: Mike Smith, a Snot egykori gitárosa a múlt vasárnap Seattle-ben már be is mutatkozott Wes Borland elárvult helyén. A zenekar új albuma júniusban várható.n EUR"PA SUGÁRÚT Az Európai Unióhoz történő csatlakozásról tartandó népszavazást megelőző szombaton az Európa Kulturális Sugárút rendezvénysorozata töltötte meg a Vártól a Lánchídon és az Andrássy úton át a Városligetig húzódó területet: a szabadban, a múzeumokban, színházakban, kávéházakban és az itt található külföldi kulturális intézetekben minden a nagy IGEN-ről szólt.n ZSIRÁFRA VÁRVA Két kategóriában szerepel a képünkön látható B‘lga a Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége Arany Zsiráf-díjának jelöltjei között: a Majd megszokod a rapalbumok sorában verseng (a konkurensek: Dopeman: Az országház fantomja; Ganxsta Zolee és a Kartell: Gyilkosság Rt.; Kicsi Tyson: Ucca; LL Junior: Köszönöm nektek) és az év felfedezettjei között is ott a B‘lga (a többiek: Egyszercsak, Princess, Sugar & Spice, Karaván & Boban Markovics).
Március 12-én, néhány órával a szerb kormányfő, Zoran Djindjic meggyilkolása után Natasa Micic megbízott köztársasági elnök kihirdette a rendkívüli állapotot. A nyomozó szervek teljes erővel vetették magukat az államba befészkelt "zimonyi bűnbandára".
A XIV. század elején a normandiai Pierre Dubois - Danténak az univerzális monarchiáról szóló utópisztikus tervezetén felbuzdulva - kidolgozza az európai katolikus fejedelmek államszövetségét megálmodó koncepcióját. A kontinentális gazdaság észszerűsítését és a kereszténység oktatását középpontba állító javaslata szerint az európai együttműködés központja a francia királyság lett volna. Dubois-nál olyan modern intézmények előképei is megjelennek, mint például a mai Európai Bíróságé.
Klassz dolog az egységes Európa meg a tőke szabad mozgása, de az állampolgárt mégiscsak az izgatja a leginkább, hogy mikor fog annyit keresni, mint nyugat-európai embertársa.
Magyar Narancs: Összefüggésbe hozható-e a kinti munkád a hatvanas-hetvenes években itthon folytatott kutatásaiddal?
Amikor a magyar agrárágazat európai uniós felkészültségéről beszélünk, többnyire az ún. egyszerű parasztemberek ködlenek fel képzeletünkben. A kétkezi munkából élő, rendszerint kapával a vállon közlekedő vagy - mint a hírműsorok vágóképein megfigyelhetjük - gumicsizmában a jószágot etető polgártársainkról az az általános vélekedés, hogy jócskán lemaradtak a felkészülésben, jószerivel egy épkézláb dokumentpapirost sem képesek önerőből kitölteni. Tény: sokan vannak közöttük ilyenek. De az agrárfelkészülésben az állam sem volt eddig túl acélos.
Magyar Narancs: Miért fordult a figyelme ilyen radikálisan az emberi test felé?
Úgy tűnik, három és fél év New York-i, kiképzésszerű kintlét után ismét Budapestre tette át székhelyét a Blind Myself zenekar, melynek legutóbbi, 2002-es Product Of Our Imagination című lemezét bátran odatehettük a Neurosisra vagy a Mastodonra jellemző apokaliptikus víziók közé. A túlélési technikákról és a továbblépésről Tóth Gergő beszélt.
Úgy tetszik, Katarzyna Kozyra halálos pontossággal építi pályáját: munkái tíz éve tudatosan kimért szakaszokból álló spirálban törekszenek felfelé, a mennyek (?) irányába. Egyszersmind valóban halálosak és pontosak is, hiszen másról sem szólnak, mint a halál pontosságáról némi megengedő vagy talán inkább "humanista" humorral bevattázva.
Aközépkor eleje-vége többféleképpen kijelölhető. Ha a keresztény spiritualitást vesszük mércének, és azt vizsgáljuk, hogy a képzőművészetben hol válik le az új hit az antikvitásról, akkor a középkor kezdőpontjának a katakombák festészete kínálkozik: például az a III. századi Ádám és Éva ábrázolás, amely szemérmére helyezett két kézzel, Éva mellett és a fa alatt egy-egy kígyóval mutatja az első - mélységesen szégyenkező - emberpárt. 1200 évvel később, amikor a hívek a Van Eyck fivérek csodálatos genti szárnyas oltárán, ezen az enciklopédikus igénnyel készült középkori keresztény világ-képen meglátták az életnagyságú meztelen Ádámot és Évát, akik a lelkifurdalás legcsekélyebb jele nélkül néztek le rájuk a nyitott oltár két szélső szárnyáról, önmagukra és egymásra ismertek bennük. Kígyó sehol, az ember felszabadult a rá nehezedő bűnösség átka alól. Valahol itt, 1430 táján ér véget a középkor, a fiatalabbik fivér, Jan van Eyck közreműködésével, különösen az ő későbbi portréiban. Ekkor válik az ember elfogulatlan megfigyelés és nem elfogult ideologizálás tárgyává. De ugyanilyen joggal említhetnénk a középkor záróköveként és az új kor kezdőpontjaként a kortárs firenzei Donatello portrészobrait. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az egyénítésnek az a szabadsága, ami a római művészetben egyszer már természetes volt, több mint ezer évig nem volt fontos vagy nem volt lehetséges. A középkor kereszténysége Istenre vonatkoztatta az embert, a lelkét a Szentlélekre és az egyházra bízta, a bűnös testet pedig másodrangúnak, rosszabb esetben börtönnek tekintette.
A Németországban néhány éve, tavaly pedig magyarul is megjelent botrány-/sikerkönyv nem kevesebbet állít, mint hogy az európai történelem egy jól behatárolható szegmense - a VII.-től a IX. századig - a X. században konstruált agyszülemény. A történelem legnagyobb időhamisítását feltáró munka mégsem része az idióta összeesküvés-elméletek végtelen halmazának, inkább érdekes gondolatkísérlet, ezért érdemes néhány állítását legalábbis fontolóra venni.
Tudjuk, hogy Alfred von Zemlinsky, A törpe szerzője Schönberg tanára volt, később sógora, és hogy az 1909-ben írt Erwartungot ő mutatta be Prágában 1924-ben. Kézenfekvő tehát, hogy egy estén játsszák a két darabot. Ám a rendező, Zsótér Sándor tovább ment, ő egyetlen díszletben is adatja a két művet, és ez már művészi-értelmezési döntés. A nagy kérdés: miféle eredményekkel jár? Az eredeti librettók szerint A törpe (Oscar Wilde szövege alapján) valamilyen általános 16. századi spanyol udvarban játszódik, míg Schönberg drámájának egy időtlen erdőszél (más értelemben: a lélek színpada) a színhelye. Zsótér a budapesti Párizsi udvarba (mely nagyjából a két opera keletkezése idején épült) helyezte mindkét dalmű cselekményét, és ezzel - akarva-akaratlanul - hungarizálta a darabokat. De vajon egy jottányival magyarabb, maibb, aktuálisabb, idevágóbb lett-e ezáltal a két mű? Nem hiszem, ráadásul mindkét darab olyannyira a kor zenei és irodalmi köznyelvét beszéli (Zemlinsky poszt-poszt-posztromantikus-szecessziós, Schönberg vadul expresszionista), hogy tárgyi tartalmuk aktualizálására nem sok a remény. "Oly szép vagy, mint egy hárfa az éjszakában" - mondja a törpe; a Várakozás erdejében bolyongó hölgy pedig
Emlékeznek Emit Flestire? Én is letagadnám, gondolom Willem Dafoe... nem, nem - ő alighanem büszke rá, forgathatni Wim Wendersszel, jól mutat az bárki portfóliójában. Szokták is kérdezni Mel Gibsontól, ha kasztingolnak a Barom visszavágra, hát a Wenders, hát a Hamlet megvolt-e - ofkorsz. Mindegy, Willem a Berlin felett az ég 2.-ben (Távol és mégis közel, talán), amolyan ördögi figura volt, ahol tehette, beleavatkozott a cselekmény - kétségtelenül nehézkes - alakulásába, nem is mindig a jóindulattól kergetve. Nos, őt hívták így: Emit Flesti, vicces, nem: ha a nevit darabonként talpáról a feje tetejére állítjuk, akkor ez lesz belőle: , de ez hülyeség, viszont ha megfordítjuk, ez: Time Itself, ah, az idő maga.
Az európai országok között nálunk működik a kulturális örökség védelmének egyik legszigorúbb szabályrendszere, mely a közösség érdekére hivatkozva erősen korlátozza a magántulajdonnal való rendelkezés jogát.
A nemrégiben társadalmi vitára bocsátott Nemzeti Lakásprogram kidolgozásakor olyan sok jogszabályi korlátba futottak bele a terv készítői, hogy új törvények alkotására szánták el magukat. A készülő társasházi törvény koncepciója valószínűsíthetően április elején kerül a kabinet elé, a parlamenti döntésre pedig még a költségvetési vita előtt szeretnének sort keríteni, hogy a program 2004. januári indulására hatályba léphessen. Az átfogó szabályozás és támogatási rendszer kialakításának szükségessége nem előzmények nélkül való.
Szerencsére idén sem maradt el a Kelta-Wicca Hagyományőrzők Egyháza egész napos Tavaszi Wicca Fesztiválja, így legalább megállapíthattuk, hogy a rendezvényen tiszteletüket tevő vasárnapi punkok, doom metal-rajongó tinédzserek, kristályárusok, kártyajósok és az e körben is kakukktojásnak számító Egely-rajongók szinte semmilyen veszélyt sem jelentenek társadalmunk rendjére.
Miközben a fél ország azt számolja, milyen umbuldákkal juthat ki a magyar focicsapat az Eb-döntőre, egy aligha esélytelenebb, csupán jóval kevesebbért játszó válogatott a világ (és nem Európa) legjobb tizenhat csapata közé próbál kerülni. Április 15-21. között a Budapest Sportarénában rendezik a Divízió 1-es jégkorong-világbajnokságot.
