2002. december 12-én hirdetett ítéletet a Legfelsőbb Bíróság (LB) Székely Zoltán volt kisgazda országgyűlési képviselő ügyében. Személyében a rendszerváltás után először ítéltek el korrupcióért (volt) parlamenti képviselőt; annak idején az ő őrizetbe vétele indította a kisgazdapárti közszereplők elleni felelősségre vonási hullámot. Székely Zoltán mindvégig kifogásolta az igazságszolgáltatás eljárását. A következőkben az kíséreljük meg feltérképezni, vajon megalapozott volt-e a két bírósági döntés.Székely Zoltánt 2000. október 12-én a Gellért Szálló parkolójában - az ügyében hozott jogerős ítélet szerint - tetten érték, miközben 20 millió forint kenőpénzt vett át Balla Dániel vállalkozótól. A képviselőt az Fővárosi Főügyészség (FF) nyomozóhivatalának munkatársai őrizetbe vették. Október 19-én Lehóczki István, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Emőd polgármestere bejelentést tett, miszerint Székely 1999-ben az Emőd gesztorságával elindult, négy községet érintő csatornaépítéshez a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzatból (KAC) megpályázott támogatás 30 százalékát és egy általa megjelölt cégnek a beruházásba történő bevonását követelte tőle.
Az első fokon ítélkező Fővárosi Bíróság (FB) 2002. május 27-én kötelességszegéssel elkövetett vesztegetésben találta bűnösnek Székelyt, ezért 6 évi börtönre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Az ügyész pénz mellékbüntetés kiszabását, a védők az elsőfokú ítélet megalapozatlanságának kimondását kérve fellebbeztek. Az LB a büntetést 6 évi fogházra változtatta, és a vádlottat 9 millió forint pénzbüntetésre ítélte; egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Szigethalom, Balla-verzió
Szigethalom önkormányzata 2000 elején írt ki közbeszerzési pályázatot a község és Tököl térségének csatornázására; ennek lebonyolításával a CETASO Kft.-t bízta meg. A pályázatot a Balla Dániel tulajdonában álló Pest Megyei Víz- és Csatornaépítő Kft. (PVCS) nyerte meg. Balla szerint az eredményhirdetés után megkereste őt Molnár László kisgazda országgyűlési képviselő, az FKGP vállalkozói tagozatának elnöke, közölve: Székely Zoltán azzal vádolja, hogy a beruházás elnyerése érdekében megkente őt (Molnárt) és a szigethalmi polgármestert, ezért Székely a Közbeszerzések Döntőbizottságánál (KD) megtámadja az eredményt. Mivel ezt Székely nem tehette meg, a pályázatból formai okok miatt kizárt Csőszer Rt. támadta meg az eljárást. A KD július 30-án helyt adott a panasznak, és az eljárás megismétlésére kötelezte az önkormányzatot.
A döntés után Székely felszólította Buda Györgyöt, a CETASO ügyvezetőjét, hogy ezúttal a Csőszert hozzák ki győztesként, a megismételt eljáráson azonban ismét a PVCS nyert. Az eredményhirdetés (feltehetőleg augusztus 17.) után Székely Budán keresztül felszólította Ballát, hogy a munka 50 százalékát engedje át a Csőszernek. Balla - szintén Budával üzenve - más alvállalkozó megnevezését kérte Székelytől, mondván, a Csőszerrel nem kíván együtt dolgozni. Székely végül a Penta Kft.-t ajánlotta, majd legkésőbb augusztus 17-én Nagy Gábor, a Penta ügyvezetője a két cég 15-i keltezésű megállapodástervezetét eljuttatta Ballához. 18-án vagy 19-én Balla felkereste Molnár Lászlót, kérve, hozza össze Székellyel.
A találkozóra 21-én délután került sor a Kútvölgyi Kórházban. Balla szerint Székely közölte, hogy feladata az FKGP és az FTC kasszájának feltöltése, amihez 30 millió forintot kell kiszorítani a beruházásból. Ezzel indokolta a Csőszer és a Penta bevonását, ám kijelentette: Molnárra tekintettel elfogadja, ha Balla közvetlenül neki fizet. Ha erre nem hajlandó, tönkreteszi, a szigethalmi polgármester ellen pedig hűtlen kezelés miatt eljárást kezdeményez. Ha viszont másnap 16 óráig fizet, a "kedvezményezett vállalkozók klubjának" tagja lesz. Megállapodtak, hogy a továbbiakban a fizetendő összeg minden 1 millió forintját 1 dokumentációnak nevezik.
Másnap reggel Székely telefonált Ballának, aki közölte: inkább átengedi a munka felét a Pentának. Székely erre felszólította, hogy azonnal kösse meg az erről szóló megállapodást. Balla az aláírt szerződést a Penta irodájában hagyta, majd felhívta Nagy Gábort, kérve, jelezze Székelynek, hogy megállapodtak.
Az eredményhirdetéstől számított 8 nap elteltével, augusztus 25-én aláírták a szigethalmi beruházásról szóló szerződést, majd 28-án Buda megkérte Ballát, hogy a CETASO irodájában a PVCS és a Penta kösse meg a végleges alvállalkozói szerződést. A 29-i megbeszélésen Buda, Balla és Nagy Gábor volt jelen. Balla megkérdezte Nagyot, hogy cégének mennyi a "feladata" Székely felé. Nagy 30 milliót mondott, mire Balla közölte, hogy szerinte ebből az üzletből csak 10 millió forintot lehet "kigazdálkodni". Nagy olyan áron kérte a munka 50 százalékát, amelyből a szokásos nyereségén felül Székely követelését is fedezni tudja. Mivel Balla "a 30 milliós juttatásban még közvetetten sem" kívánt részt venni, a Penta elállt az üzlettől, Nagy pedig közölte, jelzi Székelynek a fiaskót. Buda, bár nem szólt a beszélgetésbe, végig jelen volt a tárgyalás alatt.
Balla szerint néhány nappal később (ám valószínűleg még aznap) Buda Székely megbízásából közölte vele, hogy "életbe lép a korábbi ultimátum", két napon belül fizetnie kell, ellenkező esetben a szerződéskötéstől számított 15. napon (szeptember 1.) Székely megtámadja az önkormányzat döntését. A határidő szűkösségére tekintettel meglepő, de a felek Budán keresztül üzengettek egymásnak. Balla alkudni próbált, de Székely visszaüzent: "Ez nem a Garai téri piac." A PVCS-Penta-megállapodás kudarca miatt lépéskényszerbe került, a közbeszerzési eljárás megtámadásának lehetőségétől napokon belül eleső Székely egyszer sem hívta Ballát.
Szeptemberben APEH-ellenőrzés kezdődött a PVCS-nél, ezt Balla Székely "fenyegetéseinek beváltásaként" értékelte, ezért a rendőrséghez fordult, "hogy biztosítsák az üggyel kapcsolatos beszélgetései rögzítéséhez szükséges eszközöket", majd szeptember 29-én (egy hónapos szünet után) ismét felvette a kapcsolatot Székellyel, találkozót kért tőle, amelyre október 3-án egy budapesti görög étteremben került sor. Itt Balla közölte: a 30 millió forintot nem tudja kiszorítani a szigethalmi beruházásból, mire Székely 20 millióra mérsékelte követelését. A pénz átadására október 12-én délután a Gellért téren került volna sor.
Szigethalom, Székely-verzió
Székely az 1999 júniusában megalakult KAC albizottság és a Közbeszerzéseket Ellenőrző Bizottság (KEB) elnökeként a Közbeszerzési Értesítőből még annak megjelenése előtt tudomást szerzett minden közbeszerzési eljárásról. A szigethalmi beruházásnál feltűnt neki, hogy több ismert céget az előminősítés során kizártak a pályázatból egy, a kiírásban szereplő, szerinte "személyre szabott" eljárásra utaló bankgarancia-előírásra hivatkozva. Gyanakvását fokozta, hogy a nyertes PVCS 126 millió forinttal, azaz több mint 20 százalékkal magasabb árajánlatot tett, mint a fenti előírás miatt kizárt Csőszer. Székely levelet írt a Közbeszerzések Tanácsa (KT) elnökének, melyben felhívta figyelmét a történtekre, majd részt vett a KD ezzel foglalkozó július 25-i ülésén.
Néhány héttel később Székely a Kútvölgyi Kórházba került, ahol Molnár László értesítette: Balla Dániel találkozni szeretne vele, hogy eloszlathassa a cégével kapcsolatos előítéleteit. Az augusztus 21-i találkozón Balla meg akarta ismertetni Székelyt cége irataival, közölte, hogy támogatni szeretné az FKGP-t, továbbá hogy rendelkezik a szakmájában dolgozó cégekre, illetve egyes politikusokra nézve terhelő dokumentumokkal, amiket szívesen megosztana vele. A következő hetekben Balla többször hívta Székelyt, egy alkalommal találkoztak is egy Belgrád rakparti görög étteremben, ám az ígért dokumentumokat nem hozta magával.
A dokumentum szó értelmezését Székely a tárgyaláson annyiban gazdagította első vallomásaihoz képest, hogy Balla kérésére 30 dokumentumnak nevezték azt az összeget, mellyel a vállalkozó az FKGP-t kívánta támogatni. Székely állítása szerint nem értette Balla konspiratív hajlamait, de tiszteletben tartotta a kérését, és ettől kezdve (bármilyen viccesen hangzik) dokumentumnak nevezték a Balla által ígért leleplező iratokat, százalékos dokumentumnak pedig az FKGP-nek fölajánlott támogatást.
Balla szeptember 29-én jelentkezett legközelebb. Székelynek az volt az érzése, meg akarja őt környékezni az általa a szigetszentmiklósi hulladéklerakó ügyében kezdeményezett vizsgálat leállítása érdekében. Október 3-án találkoztak is a Belgrád rakparti görög étteremben, ám Balla nem hozta magával a kórházban megígért dokumentumokat.
Október 12-én kora délután Balla Dániel ismét jelentkezett, jelezve, hogy megvannak a dokumentumok. Székely fejéből kiment az ügy, ezért hosszasan mentegetőzött, majd egy ügyvédi irodát javasolt a találkozó helyszínéül, ezt azonban Balla nem fogadta el. Ezt Székely a vállalkozó attól való félelmének tulajdonította, hogy az irodában ügyvéd jelenlétében esetleg jegyzőkönyvbe veszik állításait. Végül a Gellért kávézójában maradtak, ahol Balla egy diplomatatáskával várta. A vállalkozó közölte, hogy a táskában vannak a dokumentumok, megkérdezte Székelytől, hogy megnézi-e őket. A képviselő nem látta célszerűnek, hogy ott nézzék meg az iratokat, így elindultak Székely kocsijához. Menet közben a képviselő a dokumentumok bizonyító ereje iránt érdeklődött, majd a kocsihoz érve megkérte Ballát, szálljon be vele. A táskát a vállalkozó a vezető ülésre tette, beszállt a jobb első ajtón, majd a táskát magához véve megmutatta Székelynek a tartalmát. Utóbbi látva, hogy a táskában pénz van, közölte, hogy a rendőrségre mennek. Balla azonban a táskát a vezető ülés mögé helyezve távozott, az ügyészségi nyomozók pedig igazoltatták Székely Zoltánt.
Szembesítések
A két vallomás után fennmaradt kérdések: megvádolta-e Székely Ballát azzal, hogy megkente Molnár Lászlót és a szigethalmi polgármestert (hiszen ez lett volna első közvetett "kapcsolatfelvételük"); igyekezett-e rábírni Buda Györgyöt, hogy a megismételt eljárásban ne a PVCS-t, hanem a Csőszert hozza ki győztesnek; Székely rá akarta-e venni Ballát a Csőszer, majd a Penta bevonására a beruházásba; illetve követelt-e tőle 30 millió forintot annak fejében, hogy nem gördít akadályt a csatornázás megvalósulása elé. A kérdésekre a tanúvallomásokban és a Balla által rögzített beszélgetések leiratában kerestük a választ.
Balla 2000. október 13-i vallomása tételesen felsorolta, kik voltak azok, akik a Gellért téri események előtt rajta és Székelyen kívül tudtak az ügyről: Fáki László, Szigethalom polgármestere, akit Balla, mielőtt a rendőrséghez fordult volna, tájékoztatott a történtekről; Buda György, aki Székely és Balla üzeneteit közvetítette; dr. Petrik Ferenc, a KT elnökhelyettese megbízásából Ballánál a szigethalmi beruházás után érdeklődő ügyvéd, továbbá Balla három kollégája és két fia. A felsoroltakon kívül a történtek egy részéről tudnia kellett a Ballának Székely első "fenyegető üzenetét" továbbító Molnár Lászlónak, aki első személyes találkozójukat is megszervezte, és aki Balla és Székely egybehangzó állítása szerint jelen volt a Kútvölgyi Kórházban lezajlott beszélgetés releváns részénél; továbbá Balla vallomását megerősíthette a Székely által szintén szorongatott Nagy Gábor.
Fákit és Petriket Balla tájékoztatta a fejleményekről, ahogy feltehetőleg munkatársait és családtagjait is. Székely követeléseiről közvetlenül (tehát nem Ballától) a két érintetten kívül Buda Györgynek, Molnár Lászlónak és részben Nagy Gábornak kellett tudnia.
Molnár László a tárgyaláson kijelentette: az általa néhány éve ismert Balla Dániel egy telefonbeszélgetés során megkérte, hogy hozza össze Székely Zoltánnal. Balla közölte vele, hogy a szigethalmi beruházással kapcsolatos dokumentumokat kíván átadni Székelynek. Molnár - balesete miatt - 20 percet késett, a koccanással kapcsolatos ügyintézés miatt nem tudta figyelemmel kísérni, hogy a kórházban a kisgazdapárt támogatásáról, leleplező dokumentumok átadásáról vagy Székely Ballával szembeni követeléseiről volt-e szó. Azt viszont leszögezte: rajta keresztül Székely nem üzent semmit Ballának. Ballával történő szembesítése során fenntartotta, hogy az ő és Fáki László Balla általi megvesztegetésére vonatkozó kijelentés soha nem hangzott el Székely részéről.
Buda György a tárgyaláson elmondta: először a KD július 25-i ülésén találkozott Székely Zoltánnal, aki hozzászólt a vitához, megkérdőjelezve a CETASO szakmai kompetenciáját. Néhány hét múlva Buda munkahelyén, a Honvédelmi Minisztériumban összefutott Székellyel, aki (nem sokkal fenti kijelentése után) ajánlatot tett neki egy közbeszerzési szakmai egyesületben való részvételre.
Nem sokkal később Székely felhívta ez ügyben; a beszélgetés végén kitért a szigethalmi beruházásra is, kijelentve: "nem megengedhető", hogy a legdrágább ajánlatot benyújtó vállalkozás nyerje el a munkát. A tárgyaláson Buda kijelentette: "Székely nem próbálta rábeszélni semmire." Buda azonban megijedt a beszélgetéstől, és arról tájékoztatta Fáki Lászlót vagy Balla Dánielt. Buda a bíróságon közölte: szokatlannak találta Székely megjelenését a KD ülésén, és ennek fényében fenyegetőnek érezte telefonbeszélgetésüket. Azt azonban többször leszögezte: Székely nem fenyegette meg. "Vele Székely Zoltán nem üzent senkinek", és "már a nyomozás során sem értette", hogy lehetett volna egy "olyan ember küldönce", aki első találkozásuk alkalmával "lenézte" őt, és "ellene lépett fel" - mondta. Buda nem hallotta, hogy a Balla és Nagy Gábor között az ő jelenlétében lezajlott tárgyaláson elhangzott volna, hogy Székely pénzt követelt bármelyik féltől. Azt is tagadta, hogy Ballának továbbította volna Székely üzenetét az "életbe lépő ultimátumról", arról pedig a sajtóból értesült, hogy a Garai téri piacról szóló üzenetet adott volna át.
A szembesítés során mind Balla, mind Buda fenntartotta korábbi vallomását.
Buda György a nyomozás és a tárgyalás folyamán összesen négyszer tett (több tekintetben egymásnak ellentmondó) tanúvallomást. Székely őrizetbe vételének másnapján cáfolta, hogy kettejük között bármikor szóba került volna Szigethalom ügye. 2001. április 6-án viszont elmondta: egy telefonbeszélgetésben Székely azt "sugallta", hogy a Csőszer győzelmét látná szívesen. Buda szerint Székely a döntés ismételt megtámadását helyezte kilátásba a drágább pályázat győzelme esetére. Arra azonban ekkor sem emlékezett, hogy Székely és Balla általa üzent volna egymásnak, azt pedig határozottan állította, hogy Székely sohasem beszélt neki sem pénzről, sem bármilyen követelésről.
A tárgyaláson Buda mindhárom korábbi vallomását fenntartotta, ugyanakkor az ítélet indokolása szerint "többszöri kérdésre sem volt hajlandó magyarázatot adni az ellentmondások okaira". (Az indoklás nem tér ki arra, hogy Buda következetesen tagadta Székely üzeneteinek továbbítását, illetve azt, hogy a képviselő megfenyegette volna őt a Csőszer győzelme érdekében.) A bíróság mérlegelte, hogy "melyik az a vallomása, amelyet egyéb bizonyítékok is alátámasztanak", és úgy döntött, hogy Buda 2001. április 6-i nyilatkozatát fogadja el, mert az "összhangban van az eddig feltárt bizonyítási anyaggal" - azaz Balla Dániel vallomásával.
A bíróság elvetette Nagy Gábor vallomását is. Nagy szerint a szigethalmi alvállalkozói szerződés előzményeként korábban szóban megegyezett Ballával, hogy kapacitáshiányos időszakokban kölcsönösen kisegítik egymást. Nagy nem emlékezett, melyikük jelezte a másiknak szerződéskötési szándékát, ám azt állította, hogy az előzetes megállapodást 2000. augusztus 15-én írta alá Balla Dániel. A végleges szerződés a munka területi megosztása körüli nézeteltérés miatt nem jött létre. Nagy kijelentette: Székely nem közvetített közötte és a PVCS között. A szembesítés során Balla Budára hivatkozva fenntartotta állítását, hogy Székely választotta a Pentát alvállalkozónak (Buda ezt cáfolta). Nagy Gábor azt is kijelentette, hogy a CETASO-nál tartott megbeszélésen sem Székely, sem a 30 millió forint nem került szóba.
Nagy vallomásának értékelésekor a bíróság kijelentette: nem tekinthető érdektelen tanúnak, egyrészt mert úgymond gazdasági érdekeltség fűzte Székely Zoltánhoz (utóbbi hozzásegítette az autópálya-építés egy részmunkájának elvégzéséhez), másrészt "Balla tanúvallomása szerint Nagy a számára kedvező megállapodás esetén hajlandónak mutatkozott volna a Székely Zoltán által követelt 30 millió forintos összeg megfizetésére".
Nagy vallomásának elvetésekor a bíróság hivatkozott a Székely és Balla közötti október 3-i beszélgetés felvételére, melynek során többször elhangzott Buda György és Nagy Gábor neve (lásd A hanganyag című keretes írásunkat). Az ítélet szerint bizonyított, hogy Székely és Nagy tisztában voltak azzal, "kinek milyen szerep jut", és Buda György "részt vett a közvetítésben". Kérdés, hogy Buda és Nagy, továbbá a beszélgetés során Székely által emlegetett, a "20 dokumentáció kigazdálkodásához" ragaszkodó "urak" szerepét miért nem vizsgálták a nyomozás során.
Az emődi beruházás
Emőd gesztorságával négy község 1998-ban csatornahálózat kiépítésébe fogott, melyhez pályáztak a KAC-ból 464 millió forintra. A vádirat szerint a közbeszerzési eljárás idején Székely Zoltán telefonon érdeklődött Lehóczki István emődi polgármesternél, hogy az eljárás előminősítési szakaszában szerepel-e a Csőszer Rt. Lehóczki szerint 1999 augusztusában Székely egy meg nem nevezett, Parlamenthez közeli presszóban közölte vele: kéri az emődi beruházásra igényelt KAC-támogatás 30 százalékát (139 millió forintot), továbbá a Csőszer Rt. alvállalkozóként történő bevonását a munkába. A beszélgetés után közösen felkeresték Pelles Györgyöt, a Csőszer vezérigazgatóját, majd hárman elmentek ebédelni, ekkor azonban nem került szóba egyik követelés sem. Székely Zoltán a KAC albizottság elnökeként 1999 szeptemberében bekérte a beruházás iratait Lehóczki Istvántól. Miután a polgármester az iratokat nem küldte meg, még négyszer szólította föl ennek megtételére; 2000. február végén megbízottját küldte Emődre a dokumentumokért. Lehóczki végül vele küldte Budapestre az iratokat.
Az emődi beruházásról Székely Zoltán a tárgyaláson elmondta: mivel valamennyi KAC-igényt a költségvetés nem tudta volna teljesíteni, a Környezetvédelmi Minisztérium összeállította az általa támogatni kívánt 70 beruházás listáját. Emőd a lista elején szerepelt, így Székely természetesnek tartotta, hogy az elsők között ellenőrzik beruházását. Ez a közbeszerzési eljárás anyagára és a pénzügyi fedezetet igazoló iratokra terjedt ki, hiszen az albizottságnak nem volt joga meghallgatást kezdeményezni. Székely levélben kérte be az eljárás iratait, a polgármester azonban erre többszöri felszólítás ellenére sem volt hajlandó. Végül Székely (eredménytelenül) Pepó Pál akkori szakminiszterhez fordult, és arra hivatkozva, hogy az albizottság nem jutott hozzá az emődi beruházás irataihoz, nem javasolta annak támogatását. 2000 februárjában megbízottat küldött Emődre az iratokért, melyekből számára az derült ki, hogy az önkormányzat nem rendelkezik a KAC igényléséhez szükséges önrésszel.
Székely megerősítette: együtt ebédelt Lehóczkival és Pelles Györggyel, ám tagadta, hogy előtte négyszemközt beszélt volna a polgármesterrel, és akár megfenyegette, akár a KAC-támogatás 30 százalékát követelte volna tőle. A Pellessel közös ebéd Székely szerint azért jött létre, mert a forráshiányra panaszkodó polgármester a Csőszer bevonásától remélte a beruházás költségeinek lefaragását. A megbeszélésen a résztvevők egybehangzó állítása szerint sem ez, sem a Csőszer Székely által kezdeményezett bevonása, sem a 30 százalékos követelés nem került szóba.
Az elsőfokú ítélet indoklása szerint a Székely által Lehóczkinak írott levelek alátámasztják a polgármester vallomását. A bíróság Székely védekezését nem fogadta el, mert ellentmondást vélt felfedezni Lehóczki Csőszer iránti érdeklődésére vonatkozó állítása és a közös ebéd semleges beszélgetése között (ugyanakkor a semleges beszélgetés és a feszült, a Csőszert is érintő presszóbeli párbeszéd között nem talált ellentmondást). Székely védője arra hivatkozott, hogy egyetlen tanú vallomása nem elegendő alap a bűnösség megállapítására, ám a bíróság (később jogerősen helybenhagyott) ítéletében kimondta: "Nem a bizonyítási eszközök száma, hanem hitelt érdemlősége határozza meg azok értékelését", Lehóczki vallomását pedig "csupán kellően megindokolt, egyéb bizonyítékokkal alátámasztott tények alapján lehetett volna elvetni". Az ítélet szerint a polgármester vallomását megerősítette, hogy az emődi beruházás ügyében lefolytatott ÁSZ-vizsgálat megállapította: a közbeszerzési eljárás során az önkormányzat szabályszerűen járt el. A bíróság úgy vélte, hogy a "Székely Zoltán által elrendelt vizsgálat azt a célt szolgálta, hogy Lehóczki István polgármesterre nyomást gyakoroljon, miként azt Balla Dániel esetében is tette".
H
Az elsőfokú ítélet "elsősorban Lehóczki István és Balla Dániel körültekintően értékelt és elfogadott vallomásaira, valamint az [azokat] alátámasztó bizonyítékokra, kiemelten az I. rendű vádlott hangfelvételen rögzített nyilatkozataira és a tettenérés tényeire épült" - áll az LB ítéletében. Az LB elfogadta a Balla vallomásának ellentmondó tanúk vallomásainak elvetését, illetve Buda György vallomásának szelektív felhasználását. Az emődi csatornázással kapcsolatos vádpontban a bíróság Lehóczki István polgármesternek az 1999 augusztusában egy közelebbről meg nem nevezett kávéházban lefolytatott beszélgetésre vonatkozó, mással nem alátámasztott vallomása alapján ítélte el Székely Zoltánt. A döntő bizonyítékként elfogadott hangfelvételen szereplő, a Ballával a 30 "dokumentáció" átadásáról megállapodó személyek kilétét azóta sem vizsgálta egyetlen hatóság sem.
Gavra Gábor
A hanganyag
2000. szeptember 29. és október 12. között Székely Zoltán és Balla Dániel 6 beszélgetését rögzítették. A felvételek közül 4 telefonbeszélgetés, 2 pedig személyes találkozás hanganyaga. Előbbiek szeptember 29-én, október 2-án, 9-én és 12-én zajlottak; utóbbiakra október 3-án és 12-én került sor. A telefonbeszélgetéseket Balla kezdeményezte; ezek nagy része a személyes találkozók időpontjának egyeztetésére korlátozódott.
Az október 3-i megbeszélésen Székely (feltehetőleg Nagy Gáborra utalva) a "Gábor-féle megoldást" emlegette. Balla hivatkozott a CETASO-nál Naggyal folytatott megbeszélésre és arra, hogy "Gábor is rájött, hogy ennyit nem lehet kigazdálkodni". Székely kijelentette: a Penta győzelme és a PVCS alvállalkozói szerepe lett volna az ideális megoldás, Buda viszont a fordított felállás mellett kardoskodott. Balla válasza: "Elölről-hátulról számolva nem tudom teljesíteni." Székely "ezt érti", de kellemetlen helyzetbe került, mert "ott, ahol erről tudnak, le van könyvelve, hogy ennyi dokumentumot kell átvenni, (...) nekem meg kell tudni magyarázni, hogy miért nem annyi a másolat, mint azt eredetileg mondtam". Székely számolt a nehézségekkel: "Nagyon jól tudtam, hogy ez húzós." Végül megenyhült: "Revidiálhatjuk (sic!) a dolgot", hiszen "nyilván vannak olyan darabszámok, amik a többieknél is érvényesülnek. Ez egy kialakult szokás szinte, ami legalább 30 másolatot jelent (...), kevesebből végül is nem tudom a dokumentumokat elolvasni (...), a lehetetlen teljesítmény megkérése, azt ugye tudjuk, hogy nem megy. De félreértés ne essék, mi azt kérdeztük, ez megfelel-e." Ezután áfával növelt és áfa nélküli összegek kerültek szóba, végül Székely megkérdezte: "A 20 db dokumentum megfelel? Mert számoltam hirtelen." Balla megmondja őszintén, "10-ből indult", de Székely szerint "az biztos, hogy nem. Az 2 százalék." Balla szerint 2-3 százalék a divat, ám Székely szerint "3-5 százalék. Ez az új." Balla kifejtette, hogy a Kútvölgyiben meglepődött a 30 dokumentum hallatán. Székely emlékeztette: "Akkor maga is azt mondta, hogy ez rendben van." Balla szerint ezt a mennyiséget "nagyon nehéz kiszorítani", ám Székely szerint "megvannak azok a dolgok, amikkel nálunk ez, a vállalkozótagozat-társaknál szokás", megbízói pedig nem örülnek a programváltozásnak: "Én tudom, mivel jöttem el. (...) Amit ön mond, azzal nem lesznek elégedettek." Balla szerint 2002-re áll pénz a házhoz, "ebből fog becsorogni ez a dohány", mire Székely feltette a kérdést: "2002-ben mi már hol leszünk? Ki tudja?" Éppen ezzel magyarázta küldetését: "Utasítva vagyok, mert mi akkor [2002-ben] már nem tudjuk befolyásolni", végül még egy jó tanáccsal látta el Ballát: "Azt javasolnám, hogy azért most akárhogy is, ha szenvedve is, sziszegve is, de azért inkább azt a darabszámot vegye figyelembe, amit én mondtam, mert ez hangzott el nálunk".
Szóba kerültek még az autópálya-építések, az itt elhangzott név viszont sajnos pont nem olvasható az egyébként végig egységesen leírt, feltehetőleg hibátlan szövegben. Székely szerint az autópálya-építést "keményen lefölözik"; végül abban maradnak, hogy Balla keresi Székelyt telefonon és (mennyiség említése nélkül) konkretizálja, melyik variációt fogadja el.
Az október 12-i Gellért téri találkozón készített hangfelvétel minőségét a 2001 tavaszán keletkezett szakértői vélemény "szélsőségesen gyengének" minősíti; talán ezért nem akarta sem az ügyészség, sem a bíróság a vádlottat és védőit kitenni meghallgatásának. A Gellért téren videofelvétel is készült; azt a jelenetet örökítette meg, amikor az ügyészségi nyomozók Székely jelenlétében megszámolják a Ballának a tettenérés előkészítése során átadott pénzt.
A hangfelvétel leiratában alig találkozunk releváns információval, a presszóban Balla nehezményezi, hogy Székely "olyanokat kérdez, amik nem tartoznak ide", később előkerül a Vegyépszer autópálya-építése, a KAC, ám se pénzről, se dokumentumokról nem esik szó. A parkolóban lejátszódó párbeszéd azonban meglepő, legalábbis az október 3-i találkozó hanganyagának ismeretében. Balla azt mondja, a táskában "dokumentáció" van, mire Székely válasza: "Dokumentáció. Annak bizonyítékaként, ami történt."
Alaki gyakorlatok
Székely Zoltán és védői az elsőfokú tárgyaláson és fellebbezésükben kifogásolták, hogy a képviselő és Balla Dániel beszélgetéseit a mentelmi jog felfüggesztése (2000. október 18.) előtt "lehallgatták". Futó Barnabás, Székely ügyvédje a Narancs érdeklődésére törvénytelennek nevezte a felvételek elkészítését és azt, hogy Balla és Lehóczki István tanúvallomásán kívül a 2000. október 3-án készült hangfelvétel alapozta meg az ítéleti tényállást. A kérdést lapunk még 2001-ben feltette Túri Andrásnak, a Központi Ügyészségi Nyomozóhivatal helyettes osztályvezetőjének, aki akkor elmondta: a felvételeket nem a rendőrség, hanem Balla Dániel készítette, így a rögzítés nem minősül lehallgatásnak (lásd: Az ügyészség hozott anyagból dolgozik, Magyar Narancs, 2001. 40. szám). Hasonlóan felelt kérdésünkre a neve elhallgatását kérő bírósági forrásunk.
Székely védőinek további kifogása a Gellért téri felvétel minőségére vonatkozott. A legfőbb ügyész a tettenérés tényére hivatkozva kérte az Országgyűléstől Székely mentelmi jogának felfüggesztését, ám a helyszínen készült felvételek tartalmáról és minőségéről nem tájékoztatta a képviselőket. Bírósági forrásunk erre reagálva kifejtette: a jogerős ítélet a bűncselekmény elkövetését az október 3-i találkozóhoz köti, ahol a felvétel szerint Székely 20 dokumentációra mérsékelte Ballával szembeni követelését. Kérdésünkre, hogy ez mennyiben befolyásolja a mentelmi jog felfüggesztésére vonatkozó legfőbb ügyészi előterjesztés valóságtartalmát, neve elhallgatását kérő ügyészségi forrásunk közölte: a Gellért téri találkozóra csak a "végmomentum rögzítése" miatt volt szükség a már befejezett bűncselekménnyel kapcsolatos eljárás megindításához. Hogy a görög étteremben készült felvételen szereplő, a 30 dokumentációról Székelyen kívül tudó "urak" kilétét miért nem firtatták az eljárás során, forrásunk közölte: a fenti személyek kilétéről nem állapítottak meg büntetőjogi bizonyosságot.
