Kétségbeesett tanár vall a közoktatás kilátástalanságáról: „Hetek óta én tartom a kémia-, az erkölcstan- és a fizikaórákat az osztályomban”

  • narancs.hu
  • 2019. november 12.

Belpol

Egy 38 éves magyartanár panasza a rendszerről, a rendszer ellen.

Számtalan történetet hallottunk már a katasztrofális helyzetű magyar oktatásról. Nehéz és kiszolgáltatott pedagógusokról és gyerekekről, aggódó szülőkről.

Most egy a helyzetét kilátástalannak látó pedagógus levele jelent meg a WMN-en, mely kiválóan illusztrálja nem csak a tanári pálya zsákutca jellegét, de a közoktatás aktuálisan kétségbeejtő állapotát is.

„Most lett elég! Sokat gondolkodtam azon, hogy abbahagyom inkább az egészet, új munkát keresek, aminek semmi köze a közoktatáshoz." Így kezdi történetét a 38 éves kétgyerekes magyartanár, aki bár imádja a munkáját, kevés ész érvet tud felsorakoztatni amellett, hogy miért is ne meneküljön, amíg még nem késő.

Lényegében végső elkeseredésében ragadott tollat, hátha másokhoz is eljut végre a tény, mekkora a baj. "És ha nem teszünk valamit, akkor még nagyobb baj lesz."

Elmondása szerint kivételes és boldog nap, ha úgy tud hazamenni, hogy nincs se rendkívüli értekezlet, se váratlan e-mail, se új tankerületi utasítás. Az jelenti az örömöt számára munkája során, mikor csak taníthat.

Ám a helyzet az, hogy jelenleg "hat kolléga hiányzik a kollektívából" – jegyzi meg a tanár.

Majd azzal folytatja, hogy emiatt hetek óta ő maga tartja az osztályában a kémia-, az erkölcstan-, és a fizikaórákat is, hetente egyszer pedig az angolt is, holott neki egyébként felsőfokú német nyelvvizsgája van. Sima ügy. Nem szorul magyarázatra. Mert nincs ember.

Mondana nemet. De az iskolai nyomásgyakorlás úgy hangzik, hogy „Meg kell oldanunk, hogy működjön az iskola, nincs mese”. "Belefér az óraszámomba, hisz munkaközösség-vezetőként, osztályfőnökként az órakedvezményeket beleszámolva húsz órám van." Vagyis ennyi lenne, csakhogy oda jutott, hogy már a napközit is ő adja.

Ráadásul van, amit eseti helyettesítés címen végez, hogy az iskolának ne kelljen túlórát fizetni, mert a 230 ezer forintos fizetésével állítólag már így is túl van fizetve.

Rengeteget dolgozik, elvállalja a plusz teendőket is, de még ez sem elég...

"Nem ezért lettem tanár! Én nem gyermekmegőrző, nem statisztikagyártó, nem adminisztrátor akarok lenni, hanem pedagógus, aki a saját szaktárgyát innovatívan, lelkesen tanítja."

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.