Lovász László levelet írt az akadémiától elcsatolt intézetek kutatóinak

  • narancs.hu
  • 2019. szeptember 2.

Belpol

"Ön szeptember elsejétől egy új, a Magyar Tudományos Akadémiától szervezetileg független kutatóhálózat munkatársaként dolgozik tovább. Ez a tény akár arra is alkalmat nyújthatna, hogy búcsúzzam Öntől, de én mégsem ezt teszem."

"Azt, hogy mi történt az elmúlt egy esztendőben a magyar tudományos életben, mindannyian tudjuk. Azt viszont még mindig sokan nem értik – köztük én sem –, hogy pontosan miért" – írja levelében Lovász László, az MTA elnöke a Kiválósági Intézetek kutatóinak.

Az akadémia elnöke levelét azzal indítja, hogy "Ön szeptember elsejétől egy új, a Magyar Tudományos Akadémiától szervezetileg független kutatóhálózat munkatársaként dolgozik tovább. Ez a tény akár arra is alkalmat nyújthatna, hogy búcsúzzam Öntől, de én mégsem ezt teszem."

Lovász arra biztatja egykori kollégáit, hogy Széchenyi István Akadémiáját a jövőben is tekintsék sajátjuknak.

"Tekintsen a mi Akadémiánkra úgy, mint a magyar tudományosság legrégebbi, a hazai és a határon túli magyar nyelvű kutatói közösséget összefogó nemzeti intézményére."

Az MTA-elnök azt kéri, hogy mindenki folytassa ugyanazzal az elhivatottsággal a kutatásait, ahogyan eddig is tette. Munkájuk során pedig csak a maguknak felállított szakmai mércének, illetve a szűkebb tudományterületek hazai és nemzetközi közösségének akarjanak megfelelni.

"A Magyar Tudományos Akadémia sem cselekszik másként" – írja Lovász. "Szeptember elseje után ugyan Ön és kutatótársai nélkül működik tovább, és feladatai a kutatóintézet-hálózat elcsatolásával részben megváltoznak, de a céljai nem. Ezek között továbbra is kiemelt fontosságú lesz az MTA doktora címmel garanciát adni a kutatói teljesítményre, az MTA Kiválósági intézet címmel fémjelezni az intézményi teljesítményt, hozzájárulni a kutatói utánpótlás neveléséhez, kapcsolatot tartani a határon túli magyar kutatókkal, képviselni a magyar tudományt nemzetközi fórumokon, szakmai, jogi fórumokon kiállni a tudományos szabadságért, népszerűsíteni a tudományt és a tudományos gondolkodást."

Lovász szerint a magyar tudomány képviselőit az elmúlt egy esztendő összekovácsolta, a külső nyomás alatt kialakult egységet az új intézményi keretek sem feszítik szét. Abban is biztos, hogy az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Titkárságának Irányító Testületébe általa felkért tagok tevékenységükkel garanciái lesznek a tudományos szabadság fenntartásának is.

Lovász egyelőre csak bízik abban, hogy az intézethálózattal kapcsolatos változások értelmet kapnak, egy olyan nagyobb átalakítás részei, amely után egy több pénzből működő, hatékonyabban gazdálkodó rendszer jön létre.

"Az MTA elnökeként és akadémikusként is mindent megteszek ezért a jövőben is" – tette hozzá.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.