„Azt szeretnénk, hogy a látszatpályázaton a Magyar Tudományos Akadémia intézetei ne induljanak, az Akadémia vezetése pedig szorgalmazza a pályázat visszavonását.” Ezt írta az MTA kutatóintézet-hálózatának munkatársaiból nemrég alakult Akadémiai Dolgozók Fóruma a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) január 31-én megjelent Tématerületi Kiválósági Programjáról.
Kivéreztetés
Pedig a kormány, valamint Palkovics László innovációs és technológiai miniszter tervei szerint a pályázati szereplésen múlik majd az MTA tíz kutatóközpontjának és öt önálló intézetének jövője, azaz közel 5 ezer intézeti dolgozó (kutatók és adminisztratív munkatársak) megélhetése. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) a program részévé tette az MTA intézeteinek a 2019-es költségvetési törvény alapján kijáró 20,1 milliárdos állami támogatást, ezt egészítette ki bizonyos felsőoktatási pályázati pénzekkel. Az idén 27 milliárdos keretösszegre az MTA-intézetek és az egyetemek mellett a közvetlen állami irányítás alatt álló kutatóintézetek is pályázhatnak.
A kutatóhálózat törvényben garantált alapfinanszírozását Palkovics ezzel más szereplők előtt is kinyitotta, amivel teljesen bizonytalanná vált az intézetek jövője.
„Az NKFIH pályázata semmiféle garanciát nem tartalmaz a kutatóhálózat fenntartására és a dolgozók egzisztenciális biztonságának megőrzésére, sem a beérkező pályázatok szakmai kiválóságon alapuló elbírálására” – írja az Akadémiai Dolgozók Fóruma. Ellenkezőleg, a kormány nem is titkolt célja a kutatóhálózat feldarabolása, egyes kutatóhelyek egyetemekhez vagy állami intézetekhez csatolása, esetleg teljes megszüntetése. A mostani pályázat a kutatók szerint egy ezt a célt szolgáló színjáték csupán. A bojkottól ezért azt várják, a kormány mondjon le törekvéseiről, és pályázat nélkül adja oda az MTA-nak a neki járó pénzeket. Az egyes intézetek már elkezdtek „vészforgatókönyveket” kidolgozni arra az esetre, ha mégis indulni kellene a pályázaton. Úgy tudjuk, erről formálisan az MTA elnöksége dönthet a soron következő, február 12-i ülésén.
Az MTA kálváriája tavaly júniusban kezdődött, akkor derült ki a 2019-es költségvetési törvényjavaslatból, hogy az Akadémia 40 milliárdos állami támogatásának nagyobbik fele, 28 milliárd forint az ITM kezelésébe kerül. A kutatási pályázatokra szánt 8 milliárd mellett idecsoportosították a 15 akadémiai központ és intézet alapfinanszírozását, azaz a kutatók közalkalmazotti bérét és a dologi kiadásokat. A költségvetést júliusban a parlament annak ellenére megszavazta, hogy az MTA elnöksége – a véleményezésre kapott mintegy 54 perc alatt – ellenérzéseinek adott hangot, és Lovász László MTA-elnök nem is írta alá a tervezetet.
Hogy nem technikai jellegű átcsoportosításról van szó, hanem Palkovicsnak komoly tervei vannak az MTA kutatóintézeteivel, az ősszel vált világossá. A miniszter szeptemberben egy prezentációt mutatott Lovásznak, amelyből felsejlett a szétdarabolás koncepciója, az intézetek egyetemekhez csatolása vagy kormány alá rendelése. Palkovics a kiszivárgott információk szerint arról is tájékoztatta az MTA elnökét, hogy néhány intézet, például a Közgazdaságtudományi Intézet teljesen megszűnhet. Nem növelte a bizalmat a „reformelképzelések” iránt, hogy Palkovics több megszólalásában is politizálással vádolta az akadémiai kutatókat, a lapunkban megjelent interjúban például a kormány oktatáspolitikáját ért bírálatok ellen kelt ki (lásd: „Egy centit nem léptünk hátra”, Magyar Narancs, 2018. szeptember 20.).
A kormány igyekszik elkerülni azt a látszatot, hogy ő maga zárat be vagy ver szét akadémiai kutatóintézeteket. Az intézeti struktúra átalakítására elvben egy jelenleg is zajló, „nemzetközi sztenderdeket követő” átvilágítás után egy, az MTA és az ITM delegáltjaiból álló paritásos testület tesz majd javaslatot. De hogy az átvilágítás március végi eredményét meg sem várva kiírták az intézetek jövőjét alapjaiban befolyásoló pályázatot, az jól mutatja, hogy erős pénzügyi ösztönzőkkel jelzi a kormány az MTA-nak, mely intézetektől lenne tanácsos megválnia.
Még kevésbé volt elegáns húzás, hogy miután az MTA decemberi közgyűlése nagy többséggel szembeszállt Palkovics elképzeléseivel, a miniszter bejelentette: az átvilágítás végéig csak a kutatóintézetek dolgozóinak bérét utalja át az MTA-nak, a dologi kiadásokat, így a rezsiköltségeket vagy a laborok fenntartását fedező pénzt visszatartja. A minisztérium szerint az átmeneti időszakban az MTA e pénzeket máshonnan is tudja pótolni, de valójában már most komoly megszorítások léptek életbe az intézetekben. Az Akadémiai Dolgozók Fórumának háttérbeszélgetésén elhangzott, hogy a vidéki kutatók utazási költségeit nem tudják kifizetni, a Természettudományi Kutatóközpont gazdasági igazgatója pedig az új alkalmazottak felvételét állította le február 1-jétől; de bármilyen dologi kiadást is csak külön igazgatói jóváhagyással lehet engedélyezni.
Ebbe a vészterhes hangulatba érkezett az NKFIH pályázati kiírása az MTA-intézetek „megversenyeztetéséről”. Az akadémikusok szerint a pályázat a deklarált kormányzati terveknek is ellentmond. „Ha a cél a profiltisztítás és a párhuzamosságok kiküszöbölése, ahogy az ITM egy háttéranyagában szerepel, az éppen hogy kevesebb versenyt jelent. Hogy ezek után az alaptámogatásért is pályáznunk kell, teljes őrület” – mondja a Társadalomtudományi Kutatóközpont egyik munkatársa. A szerveződő dolgozók úgy látják, diszkriminatív, hogy a pályázaton olyan szereplők – egyetemek, állami intézetek – indulhatnak az MTA korábbi alapfinanszírozásáért, amelyek alapfinanszírozása más csatornákon biztosított.
Kultúra és család
„A kormány fő céljai világosak: meg akarják mutatni a kutatóknak, ki az úr a háznál, a társadalomtudományokat pedig kidobják az ablakon, megpróbálják összeugrasztani egymással a természettudományos és a humán területen mozgó kutatókat” – vélekedik a Természettudományi Központ egyik munkatársa.
A humán tudományok visszaszorítása az NKFIH pályázatából olvasható ki. A hivatal a 27 milliárdos keretösszeget négy „tématerület” között osztja fel, ezek a biztonságos társadalom és környezet, az egészség, az ipar és digitalizáció, illetve a kultúra és család. Bár a területek leírása meglehetősen elnagyolt, az Akadémiánál úgy számolnak, hogy a humán központok – a Bölcsészettudományi Kutatóközpont, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont, a Nyelvtudományi Intézet és a Társadalomtudományi Kutatóközpont – leginkább a kultúra és család tematikára pályázhatnak sikerrel. Erre a teljes keretösszeg 11,46 százaléka jut, amiből az következik, hogy ha az egyetemek és az állami intézetek egy forintot sem visznek el, a négy említett MTA-intézet állami támogatása akkor is a negyedével csökken.
Az NKFIH pályázata egyébként is hemzseg a szakmaiatlanságoktól a kutatók szerint.
A 27 milliárdos keret például csak az idei évre szól, a pályázatban mégis hosszabb távú jövőképet várnak, a költségvetési tervben pedig a tárgyévet követő éveket is fel lehet tüntetni. A „vízió” kifejtésére kutatóközponti szinten mindössze 3 ezer karakter áll rendelkezésre, holott – ahogy egy kutató fogalmaz – „egy Horizon 2020-as pályázat dokumentációja alsó hangon 70-90 oldal”. Nem világos az sem, kik és milyen szempontok szerint bírálják majd el a beérkező pályaműveket. Az NKFIH-ban általában a tudományos élet szereplői közül válogatott zsűritagok döntenek, de mivel ezt a pályázatot az MTA, az egyetemek és az állami központok előtt is kinyitották, nehéz lesz úgy összeállítani a testületeket, hogy ne merüljön fel összeférhetetlenség. Az sem világos, ha egy intézet nem kapja meg a teljes igényelt összeget, akkor az igazgató dönthet-e úgy, hogy minden kutatócsoportnak juttat valamennyi pénzt, vagy a hivatal feltünteti majd, melyeket támogatta a beadott kutatási témák közül.
A nagy sietség nem magyarázható mással, mint hogy a kormány minél inkább kész helyzet elé akarja állítani az Akadémiát. A pályázattal nemcsak a kutatóhálózat átvilágítását nem várták meg, nem állt még fel a Nemzeti Tudománypolitikai Tanács sem, a lapunk birtokába jutott minisztériumi háttéranyag szerint ez a testület döntene „az alapok felhasználásának elveiről és módjáról, a tématerületek meghatározásáról”. A pályázatok összeállítására egy hónapot adott az ITM, és nagyon úgy néz ki, hogy áprilisban már az új rendszer szerint érkezne a finanszírozás. Az első három hónap költségeit is ennek a terhére kell elszámolni, így az egyik kutató szavaival „máról tegnapra” vezetik be a Palkovics-modellt. Az átgondolatlanságra jellemző, hogy a felhívás első változatában a lehetséges kedvezményezettek között szerepeltek a „kutatással foglalkozó alapítványok” is, majd miután a sajtó megírta, hogy akár a Századvég is kaphat az Akadémia pénzéből, az NKFIH frissítette honlapját, és lehúzta az alapítványokat a listáról.
Az MTA vezetésének egy hónapja van eldönteni, hogy megpróbál túlélni a kormány diktálta feltételek mellett, vagy a tiltakozást és a bojkottot választja. Mindkét esetben kutatók százainak jövője a tét. A bizonytalanság nemcsak azért káros, mert lökést ad a fiatal kutatók elvándorlásának, hanem mert az MTA-intézetek szétrobbantásával a már elnyert EU-s kutatási projektektől is eleshet Magyarország, hiszen ezeket konkrét intézetekben működő konkrét kutatócsoportok kapták. „Összességében a kormány a modern tudományosság azon alapelvét kérdőjelezi meg, hogy maga a tudományos közösség dönti el, mi számít értékes kutatásnak és mi nem. Ha az államnak vannak preferenciái, persze kiírhat saját projekteket, de hogy az alapkutatást próbálja központilag irányítani, az tőlünk nyugatra ismeretlen gyakorlat. Rosszabb helyeken fordul csak elő” – összegeztek az Akadémiai Dolgozók Fórumán.
| Megtakarítási hullám az ELTE-n
A napokban 64 fő munkaviszonya szűnik meg vagy alakul át az ELTE két legnagyobb karán. A Bölcsészettudományi Karról 23 munkatársat nyugdíjba küldenek, 11-et elbocsátanak, a Természettudományi Karon a nyugdíjazás 20, az átszervezés 10 embert érint. Darázs Lénárd, az egyetem rektorhelyettese hangsúlyozza, hogy az elbocsátási körbe az oktatók mellett az oktatást támogató munkatársak is bekerültek, és van olyan is, akit nem küldenek el, csak más szervezeti egység alá rendelnek. Pálfia Zsolt mérnök-tanár, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete ELTE intézményi szervezetének vezetője szerint például a TTK Természetrajzi Múzeumából három dolgozót vesz át a központi rektori adminisztráció. A leépítésre azért volt szükség, mert decemberi ülésén az ELTE szenátusa Scheuer Gyula kancellár előterjesztésére 250-250 millió forintos megtakarításra kötelezte a két kart. Úgy tudjuk, a BTK-n az érintettek már megkapták az előzetes tájékoztatást, a felmondási idő után munkaviszonyuk az őszi szemesztertől szűnhet meg, de nem kizárt, hogy addig is felmentik őket a munkavégzés alól. A TTK-n a megbízott dékán az öt intézetigazgatóra bízta az elbocsátások végrehajtását, tudomásunk szerint itt hivatalos értesítést még senki sem kapott, Pálfia Zsolt azt mondja, csak reméli, hogy az intézetigazgatók már beszéltek minden érintettel. A bérköltségen felül a karok az épületgazdálkodáson is tudnak spórolni, Darázs Lénárd tájékoztatása szerint a TTK az Informatikai Karnak, a BTK a Gazdaságtudományi Intézetnek ad át termeket. A BTK és a TTK gazdasági gondjai nem új keletűek; októberben még úgy volt, 450-450 milliót kell kigazdálkodniuk, Sonkoly Gábor bölcsészkari dékán akkor arról beszélt egy dolgozói értekezleten, hogy csak a BTK-ról 70 embert rúghatnak ki. Scheuer kancellár október 18-án a két karon és néhány további ELTE-s szervezetben szigorú takarékossági intézkedéseket rendelt el, például létszámstopot és a beszerzések központi jóváhagyását (lásd: Rövid pórázon, Magyar Narancs, 2018. november 29.). Most azt kommunikálja az egyetem, hogy az ELTE egészét tekintve nincs gazdasági szükséghelyzet, egy sajtónak szánt háttéranyagban megemlítik, hogy 2018 végén közel 20 milliárd forint állt a kincstári számlájukon, és lejárt tartozásuk sincs. Darázs Lénárd szerint a kancellár októberi utasítása is „inkább egyfajta elővigyázatosság volt”. Akkor mi változott ősz óta? A kormány egy decemberi rendelettel megemelte a bölcsész- és természettudományos képzések normatíváját, tehát azt az összeget, amit egy hallgató után évente ad az egyetemeknek. A bölcsészalapképzések normatívájának maximuma 400 ezerről 600 ezer forintra, a mesterképzéseké 600 ezerről 750 ezerre nőtt; természettudományos területen BSc-n 600 ezer helyett 1 millió forintot, MSc-n 800 ezer helyett 1,4 milliót utalhat az állam. A változás – amire több forrásunk Sonkoly bölcsészkari dékán lobbitevékenységének eredményeként tekint – idén szeptembertől hatályos, igaz, felmenő rendszerben vezetik be, így jelentősebb többletfinanszírozást csak két-három év múlva hoz az egyetemeknek. A rektorhelyettes szerint a megtakarítandó összeg azért is csökkent ősz óta, mert már erősebben körvonalazódik a 2019. évi kutatásfinanszírozás rendszere. Ettől függetlenül a BTK és a TTK a mostani leépítések után sem kerül egyensúlyba, a két kar problémái az állami finanszírozás elégtelenségéből adódnak. A tudományos tevékenységben élenjáró két kar gondjainak eredője, hogy az Orbán-kormány 2010 után kivezette a rendszerből a tudományos normatívát, és inkább pályázati alapon vagy egyedi döntésekkel osztja a kutatási forrásokat a felsőoktatásnak. Az oktatás tényleges költségeit minden bizonnyal a megemelt normatíva sem fedezi, a BTK-n a sok kis létszámú szak, a TTK-n a magas anyagköltségek és a drága épületfenntartás miatt. Az ELTE-n a többi kar korábban „keresztfinanszírozással” tömte be a BTK és a TTK hiányát; Darázs Lénárd azt mondja, először 2017 végén merült fel, hogy ez nem lesz tartható, mivel „már a többi kar fejlődését veszélyezteti”. Hogy a most megszűnő professzori állások mekkora fennakadást okoznak az oktatásban, arról megoszlik forrásaink véleménye. A BTK-n az az általános vélekedés, hogy bár egyes szakokon lehetnek nehézségek, a feladatokat kevesebb oktatóval is el tudják látni, inkább a tendenciát látják aggasztónak. Mesterszakok összevonására azért szükség lehet, a logika mesterszak pedig komoly veszélybe került, de egyik problémát sem közvetlenül a mostani leépítés okozta, inkább az, hogy a takarékoskodás miatt évek óta nagyon nehéz új embert alkalmazni. A TTK-n valamivel nagyobbnak tűnik a bizonytalanság, már csak azért is, mert a kar és az intézetek vezetése kevésbé kommunikál az oktatókkal. Beszéltünk olyan tanárral, aki szeptembertől óriási fejetlenséget vár. Szerinte az oktatók ma is túlterheltek, és nem minden kurzust tudnak rendesen megtartani; például van, hogy az óraösszevonások miatt a magyar nyelvű órára beiratkozott hallgatóknak is angolul adnak elő. A TTK-n információink szerint a tudománykommunikáció mesterszak szűnhet meg szeptembertől, bár ehhez a leépítés mellett a csökkenő érdeklődés is hozzájárult. Az oktatók körében nem kis pánikot keltett továbbá, hogy elterjedt: az egyetemvezetés a következő években is 500 millió forintos megtakarítást vár el a veszteséges karoktól. A hír alapja, hogy az ELTE-nek az elmúlt években rendre megítélt 1,9 milliárdos „kiválósági támogatás” sorsa máig bizonytalan, a kormány vélhetően ezt is pályázati alapon osztaná el – talán az MTA-s kutatóintézetek forrásaihoz hasonlóan – egy kutatási alapból. Az egyetem konzisztóriumának decemberi ülésén merült fel az a javaslat, hogy a támogatást ne egyszerre, hanem négy év alatt vezessék ki. Végleges döntés erről még nincs, mindenesetre több oktató már ma is úgy érzi, az alaptevékenységek, elsősorban az oktatás finanszírozása egyre nehezebben hozható ki az állami támogatásból, a rendszer kizárólag a kutatásra ösztönzi a tanárokat, aminek a diákok látják kárát. „A kiszámítható támogatás helyett meghirdetett pályázatokkal vagy a különalkukkal függő helyzetbe hozzák az egyetemeket. A felsőoktatásban ez a folyamat sokkal előbb kezdődött, mint az Akadémián” – mondja egy BTK-s tanszékvezető. |
