A főállású anyaság intézménye

Sarlatánok ideje

Belpol

A népességfogyás és a lakosság elöregedése miatti aggodalmak hajmeresztő kormányzati ötleteknek adnak táptalajt. Jöhet a főállású anyaság, melyben a nő egész életében csak szül és gyereket nevel. Az állam fizetést adna ezért, ám cserébe elvárásokat fogalmazna meg.

„Nekem az a dolgom, hogy felmutassak és világossá tegyek, mint a világítótorony, egy előre látható, és még talán elkerülhető társadalmi krízist. Mindenhová elmegyek, beszélek és írok róla, hátha eljut azokhoz, akik képesek és akarnak is cselekedni. Ha ezt nem tenném, soha nem tudnám magamnak megbocsátani” – nyilatkozta Benda József 2016-ban. A szingliadó atyjaként elhíresült Benda most sikerrel járhat, hiszen elképzelhető, hogy Orbán Viktor februári évértékelőjén bejelenti a főállású anyaság intézményének bevezetését. Azoknak a nőknek, akik úgy döntenek, hogy szülnek három vagy annál több gyereket, az állam fizetést adna. A koncepció részleteiről még nem lehet mindent tudni, de Bendának vannak ötletei.

Magyarországon évtizedek óta hullámzó a teljes termékenységi ráta, jelenleg az Európai Unió átlaga (1,6) alatt vagyunk, 2016-ban ez a szám nálunk 1,53 volt. (A legrosszabb a helyzet Spanyolországban 1,34-es értékkel, a legjobban pedig Franciaország teljesít 1,92-dal.) Az Orbán-kormány vágyálma az, hogy Magyarország elérje a 2,0–2,1-es értéket, amelynek tartós fennállása biztosítaná, hogy a szülőképes korban lévők „újratermeljék” önmagukat.

 

Szülőgépeket!

Demográfiai szempontból hazánk utoljára az 50-es, illetve a 70-es években teljesített remekül, akkor a Ratkó-korszaknak is nevezett időszak radikális intézkedései (az 1956-ig fennállt abortusztilalom és gyermektelenségi adó) „hozták meg” a gyermekvállalási „kedvet”. A Ratkó-korszakban született gyermekek gyerekeit, akik már a 70-es évek közepén születtek, hívják Ratkó-unokáknak; ebben az időszakban többek között a gyes bevezetése hatott pozitívan a gyerekvállalásra.

A KSH adatai szerint jól látható zuhanások válságos időkben fordultak elő. A rendszerváltás utáni tíz évben a teljes termékenységi arányszám 1,87-ról 1,31-ra esett, később pedig a 2008-as válság utáni néhány év hozott visszaesést: 1,25-ra csökkent a mutató. A szülőképes korban lévő Ratkó-unokákat tehát két alkalommal is sújtották kedvezőtlen gazdasági hatások.

Benda szerint minden baj forrása „egy többgenerációs sérüléstömeg”. 1948 és 1970 között nőtt a nők foglalkoztatottsága, akik ezért kénytelenek voltak bölcsődébe adni a gyermekeiket már hathetes kortól. A kicsinyek mindezt olyan traumaként élték meg, hogy ez kihatott családalapítási terveikre is. „Az első generáció pedig továbbadta szorongásait a következőnek. A csecsemőkori kötődéshiány miatt van, hogy sérültek vagyunk, nem tudunk megbízni másokban, mert nem alakulhatott ki – a pszichológusok által használt – úgynevezett ősbizalom. Folyamatosan bántjuk és kínozzuk egymást” – fejtegette elméletét egy interjúban Benda.

A főállású anyaság ötletét 2016-ban Tóth I. János, a Szegedi Tudományegyetem filozófia tanszékének docense is bedobta; a Valóságban megjelent írásában Tóth azt fejtegette, hogy mivel Magyarország nem akar bevándorlási célország lenni, demográfiai problémánk a főállású anyaság intézményével orvosolható. A filozófus eredeti elgondolása szerint egy nőnek nyolc gyereket kéne szülnie, ám miután egy televíziós műsorban felhívták a figyelmét, hogy ez esetben a nők gyakorlatilag szülőgéppé válnának, módosította álláspontját, és megengedően azt mondta: elég az öt is. Tóth ezenkívül feltételeket is szabna: az ideális főállású anya házasságban él, büntetlen előéletű (a férje is), legalább érettségije van, 20 év körüli és vállalja, hogy a „magyar standardoknak” megfelelően neveli csemetéit, ám ő maga a munkaerőpiac közelébe sem megy, mivel az anyaságon keresztül valósítaná meg önmagát. „A főállású anya minimum és ideáltipikus esetben középfokú végzettséggel rendelkezik. Ennél alacsonyabb végzettséggel eleve nem jelentkezhet, ennél magasabb végzettség megszerzésére pedig nincs ideje. Annak nincs értelme, hogy a főállású anyaságra készülő nő a legtermékenyebb éveiben egyetemi diploma vagy éppen PhD-fokozat szerzésével legyen elfoglalva” – írja Tóth. (Azt, hogy a „magyar standard” pontosan mit jelent, újságírói kérdésre nemigen tudta megfogalmazni, azzal jött, hogy a szülők ne hanyagolják el a gyereket.) Az sem lenne mindegy, hogy az anyuka milyen tanuló volt az általános, illetve középiskolában – az állami támogatás összegét ez is befolyásolná. (Az örökbefogadás nem számítana, mivel attól nem születik több gyermek.)

A főállású anyaság az elmúlt években az ötletgazdák körében elnevezést is kapott: Benda tavaly Hivatásos Szülők (Hiszük) programnak nevezte, és az újabb verzió szerint a programba való belépéshez elég lenne minimum három gyermek megszülése – de az édesanya iskolai végzettsége továbbra is szempont. Újdonság Tóth víziójához képest, hogy Benda engedné dolgozni az anyukákat az első egy év után, és a főállású szülő szerepét az apa is betölthetné; viszont a szülőknek először egy a családi életről és gyermeknevelésről szóló képzésen kellene részt venniük.

Benda legutóbb idén januárban jelentkezett a Hiszük újabb változatával a Magyar Időkben. Maradt a minimum három gyermek vállalása és a képzés (szükség esetén, persze). Úgy véli, a magyar átlagbért (jelenleg havi bruttó 335 ezer forint) kellene fizetni a főállású szülőknek, amiért bizonyos elvárásoknak, kötelezettségeknek meg kellene felelni. Benda ezúttal is előhozta a csecsemőket ért traumákat. Szerinte a skandináv modell, amelynek lényege, hogy az anya hamar vissza tudjon menni dolgozni, csak egy bizonyos réteget szolgál ki, és nem alkalmas arra, hogy megoldja a népességszám-problémát. Benda egyébként nem tudja önmegvalósításként értelmezni azt, amikor egy nő nemcsak szülni és gyermeket nevelni, hanem dolgozni is szeretne. Szerinte a családok jelentős részének a szeretetkapcsolat már nem megélt élmény, ennek újratanítására van szükség, és ki kell alakítani a csecsemők fizikai, lelki, spirituális gondozásához szükséges feltételrendszert.

A családpolitika nem elég

Gyakran emlegetett adat, hogy Magyarország GDP-arányosan többet költ családpolitikára, mint más EU-s tagállamok. Pusztán családpolitikára költeni azonban nem elég, ahogyan arra Spéder Zsolt és Kapitány Balázs demográfusok is rámutattak: a fenntartható demográfiai helyzethez összehangolt szakpolitikai szabályozás kell – vagyis a jó családpolitika mellett a várható élettartam növelését elősegítő egészségügyi ellátórendszerre van szükség, alacsony mértékű kivándorlásra, s arra, hogy mérsékelt számban fiatalos kor­struktúrájú bevándorlók is érkezzenek az országba. Ez utóbbi nélkül a népesség reprodukciójának hosszú távú biztosítása nem tűnik reálisnak. A két szakember szerint Magyarországon évtizedek óta mégis elsősorban a gyermekvállalást próbálják ösztönözni anélkül, hogy érdemben javítanának az egészségügy helyzetén.

Spéder egy interjúban úgy fogalmazott: ami igazán hat a születésszámra, az a kiszámítható gazdasági növekedés; például a Nagy-Britanniában dolgozó magyarok termékenységi arányszáma ezért magasabb az itthoniaknál. „Sokat példálózunk a francia családpolitikával, mert náluk viszonylag magas a termékenység, de még itt sem érik el a népességfogyás tartós megállításához szükséges 2,1-es értéket. Franciaországban az első gyermek után limitált ideig jár a családi pótlék, amit az állam elvesz, ha nem születik még egy gyermek. Ez a rendelkezés például itthon óriási ellenállást váltana ki, ott viszont működik” – magyarázza Kapitány Balázs demográfus. Ő úgy véli, az elmúlt néhány évben bevezetett és a gyermekvállalási kedv növelését ösztönző intézkedéseknek bár volt hatásuk, átütő sikernek semmiképpen nem nevezhetők. Szerinte a családi adókedvezmény demográfiailag nem jól célzott juttatás. „A családi adókedvezmény főbb nyertesei azok a három- vagy többgyermekes családok, akik eddig is jól éltek, viszont ők már nem fognak több gyermeket vállalni. Azok jelentős része, akiknek már van két gyermekük és anyagilag is jól állnak, kifutottak a szülőképes korból. Mindezek ellenére látható volt a növekedés a harmadik gyermek vállalásában, azonban ez komoly teher a költségvetésnek.”

A statisztikák szerint Magyarországon 2000 és 2016 között főleg a gyermektelenek száma nőtt – és nőtt a valószínűleg harmadik gyermeket is vállalóké 27 százalékról 35 százalékra. Csakhogy hiába, ha csökkent az eleve két gyermeket vállalók száma. További érdekes adat, hogy az ország gazdagabb részein annak ellenére esett vissza a születések száma, hogy ezekben a régiókban nőtt a szülőképes nők aránya. A szegényebb területeken, Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön ugyanakkor kevesebb nő több gyermeket vállalt. A végzettséget tekintve 2010 és 2016 között igazi „baby boom” a nyolc osztályt vagy még annyit sem végzett nők körében volt.

A hazai termékenységi arányszám 2016-ig emelkedett ugyan, de három éve stagnál. Kapitány szerint a kormány hagyományos eszközei erre voltak elegendők. Benda ötletére utalva úgy fogalmazott, félő, hogy a népesedéspolitikában is eljön az unortodox megoldások ideje. „Az 1,53-os mutató nem olyan rossz, viszont a jelenlegi politikai elit olyan magas termékenységet szeretne, ami sehol Európában nincs, és a népesedéspolitika hagyományos eszköztárával nem is érhető el. Találkoztam én is sokféle ötlettel az abortusz betiltásától kezdve a gyermekvállaláshoz kötött nyugdíjon át a főállású anyaságig. Eddig ezek a háttérben voltak, most azonban látván, hogy kifulladt a termékenység növekedése, egymás után előkerültek – mondja Kapitány, aki szerint korai lenne a főállású anyaság hatásairól beszélni. – Minden a részletekben rejlik.”

 

Orbán levonta

„Orbán Viktor a konzultációból levont tanulságokat, és az azokból fakadó döntéseket a február 10-i évértékelőn fogja a nyilvánosság elé tárni” – közölte múlt héten az emberi erőforrások minisztériuma a hvg.hu-val; a portált az érdekelte volna, hogy a tárca mit tart Benda főállású anyaságról szóló ötletéről. Benda ugyanis azt állította a lapnak, hogy elküldte a minisztérium számára javaslatait, ahol állítólag tárgyaltak is róla. Az intézményesített szülőség ötlete egyébként a legutóbbi, családokról szóló nemzeti konzultációban is szerepelt. Ugyanakkor az áprilisi választások után egy kiszivárgott háttéranyag szerint a gyermekvállalás ösztönzésének folytatása előtt érdemes lenne célként kitűzni a magyarok egészségi állapotának javítását, és a várható élettartam növelését. A hvg.hu által ismertetett dokumentum elismeri, hogy megfelelő népegészségügyi beavatkozásokra van szükség annak érdekében, hogy javuljon az ország halálozási statisztikája, ami jelenleg a legrosszabbak közé tartozik az EU-ban. Szó esik az anyagban arról, hogy javítani kell a szülési körülményeken. A szülőképes korban lévő 25–35 évesek további anyagi segítését szorgalmazzák, ugyanakkor itt is szerepel a főállású anyaság anyagi elismerésének növelése.

Szikra Dorottya, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének tudományos főmunkatársa szerint üdvözlendő lenne, ha jelentősen megemelnék a már eddig is (1993 óta) létező főállású anyaság, a gyet (gyermeknevelési támogatás) összegét, ami a gyessel együtt 2008 óta 28 500 forint. A hivatásos szülőséggel kapcsolatban Szikra úgy sejti, hogy nem lennének sokan azok, akik ezt a foglalkoztatási formát választanák, mivel a nők többsége a gyereknevelés mellett valószínűleg dolgozni is szeretne. Ráadásul a magyarok átlagosan két gyermekben gondolkodnak. „Ugyanakkor félő, hogy a leginkább rászorulókat zárnák ki ebből a lehetőségből, akik egyébként gyakrabban vállalnak három vagy annál több gyermeket” – mondja Szikra Dorottya, aki szerint további probléma, hogy a szülői munkát valamilyen módon minősítenék, és bizonyos elvárásokat támasztana az állam a hivatásos szülőkkel szemben. „A »jó szülőség« nagyon szubjektív dolog. Nehezen kivitelezhető és aggályos is, hogy az állam bármely szerve ezt mérje.”

Neked ajánljuk