A Szarvasi Vas- és Fémipari Zrt. tündöklése és bukása

Kihuny a Halálcsillag

  • 2019. március 7.

Belpol

A Szarvasi Vas- és Fémipari Zrt., amely csaknem negyedszázadig az IKEA partnere is volt, egyik pillanatról a másikra, kártyavárként dőlt össze. De nem is történhetett másképp.

„Valójában nem az a hír, hogy tönkrement a cég, bár láthatóan a közvéleményt ez foglalkoztatja, hanem sokkal inkább az, hogyan húzta ki eddig” – mondta a Narancsnak egy, a Szarvasi Vas- és Fémipari Zrt.-ben olyan pozíciót betöltő (és ezért a neve mellőzését kérő) forrásunk, aki az elmúlt évek során folyamatukban látta a történéseket. Mások szerint tulajdonosi, vezetői és gyártástechnológiai hibák sorozata kellett az összeomláshoz. Hallottunk olyan magyarázatot is, miszerint a tulajdonos és a menedzsment tudatosan vitte a céget a tönk szélére, és állítólag az egész arra kellett, hogy a zajos (és elkerülhetetlen) krach leple alatt a forrásokat kivonva elhagyják a süllyedő hajót.

A cégnél 2019. január 18-án bejelentették, hogy a súlyos likviditási problémák miatt ellehetetlenült a termelés, ezért létszámleépítés lesz. Az inkább a kávéfőzőiről (a „kotyogókról”) ismert, magyar viszonylatban is csak közepes nagyságúnak számító üzem a forgalma jó részét a lámpagyártásnak, azon belül is az 1996 óta működő IKEA-kapcsolatnak köszönheti. Az üzletet még a korábbi ipari szövetkezetből részvénytársasággá alakult cég egykori elnöke, Székely László hozta tető alá a multinacionális vállalattal.

Ez a közel negyedszázados együttműködés szakadt meg a múlt év végén, amikor az IKEA a sorozatos minőségi problémák miatt felmondta az együttműködést a szarvasiakkal. „A társaság súlyos likviditási gondjait a lámpagyártás piaci környezetének megváltozása, egyes termékek veszteségessé válása és az új, nagy volumenben gyártani tervezett lámpa megrendelésének visszaesése okozta” – szól a Szarvasi Vas- és Fémipari Zrt. sajtóközleménye. Ezzel szemben a kis késéssel megszólaló IKEA azt hangsúlyozta, hogy számukra „a legfontosabb a vásárlók elégedettsége, ezért a vállalat úgy döntött, hogy megszünteti az együttműködést. (…) Legfőképpen pedig a minőség az, amiben az IKEA nem köt kompromisszumot.” Mintha a két fél nem ugyanarról beszélne. A szarvasi tulajdonos és mene­dzs­ment nem tisztázta, mit jelent a „lámpagyártás piaci környezetének megváltozása” és „egyes termékek veszteségessé válása”, és nem beszél a minőségi kifogásokról sem, miközben az IKEA csakis erre hivatkozik.

Elmérték

Az üzemet szövetkezetként alapították 1952-ben. Az egykor kis szériában sok mindent gyártó társaság profilja az 1970-es évek elejére tisztult le, amikor megindult a kávéfőző- és a lámpagyártás. Akkortájt a több mint 20 ezres város négy meghatározó szövetkezetének egyike volt, és fénykorában az itt foglalkoztatottak száma elérte az 1800-at – valaha itt dolgozott a város mai fideszes polgármestere, Babák Mihály is. A rendszerváltás utáni piacvesztés padlóra küldte az üzemet, 1992-ben le is váltották Székely László elnököt – ám a cég mélyrepülése folytatódott, ezért a kollektíva végső kétségbeesésében, 1995-ben visszahívta az immár csak kisszövetkezet élére a bőven nyugdíjas korú Székelyt. Aki aztán egy évvel később tető alá hozta a megállapodást az IKEA-val, és 1998-ban részvénytársasággá alakította át a vállalatot. A 2001-ben elhunyt Székely munkájának köszönhető, hogy 2002-ben, a cég fennállásának 50. évfordulóján a dolgozói létszám elérte a 630-at. Nem sokkal később megint a visszaesés és a pangás évei következtek, az alkalmazotti létszám is a felére zsugorodott. Az újabb válsághelyzetben, 2009-ben a szombathelyi székhelyű Helios Kft. szerzett a szarvasi cégben 90 százalékos tulajdont. A Csébits Ferenc és Csébits Ádám fémjelezte vasi vállalkozás egy nem jól működő egységet, viszont a céggel együtt piacot és konkurenciát vásárolt. (A Szarvasi Vas- és Fémipari Zrt. jelenlegi tulajdonosa, Csébits Ádám és a vezérigazgató Csébits Ferenc többszöri megkeresésünk ellenére sem reagált lapunk érdeklődésére.)

Az új tulajdonos ugyan megmentette a szarvasi üzemet, de nem állította új pályára. A cégvezetés felismerte, hogy az egy vevőtől való függés gazdaságilag kockázatos, ezért – egy uniós finanszírozású beruházásnak köszönhetően is – a termelő kapacitásban 2015-re sikerült 50 százalék alá szorítani az IKEA-beszállítás arányát. (Az IKEA korábban is túl magasnak tartotta a szarvasiak árait, többször kifogásolta a minőséget, s mindezt nyomatékosította is a megrendelési állomány csökkentésével.) S bár a márkaneveknek és a megszerzett piacoknak köszönhetően tovább folyt a termelés, a működés idővel veszteségesbe fordult, a mínusz 2017-ben elérte a 220 millió forintot. Ekkor, 2017-ben azonban megcsillant a remény is: új együttműködési megállapodás született a szarvasiak és az IKEA között, mégpedig a PS 2014 – fantázianevén a Halálcsillag – lámpacsalád gyártásáról. A cég az óriási megrendelés bűvöletében egyetlen termékre és vevőre tett fel mindent, és tetemes banki hitelt vett föl – ráadásul helyben ki nem próbált technológiával vágott bele az üzletbe. Ez pedig akkor is roppant előnytelen helyzet, ha semmilyen technikai vagy technológiai hiba nem nehezíti a termelést.

2018. április 3-án, néhány nappal az országgyűlési választások előtt nagy csinnadratta közepette gyáregységavatót tartottak a Csabai úti új üzemcsarnokban a körzet fideszes országgyűlési képviselőjének, Dankó Bélának a jelenlétében. Az eseményre készült meghívó a Szarvasi Vas- és Fémipari Zrt. „legnagyobb fejlesztésének” átadásáról írt, amelynek köszönhe­tően rövid időn belül „megduplázzák a cég bevételét és dolgozói létszámát, s egyszersmind 100 millió alkatrészből évente 1 millió lámpát gyártanak majd itt modern technológiák és robotizált, automatizált folyamatok alkalmazásával”. Több mint 450 munkahelyről és 200-nál több üzleti partnerről beszéltek, Csébits Ferenc vezérigazgató pedig azt mondta, „egész Európában nincs még egy ilyen nagy kapacitású lámpagyár”, és 2020-ra 10 milliárdos árbevételt vizionált – aligha gondolta bárki, hogy alig háromnegyed év múltán bedől az egész. Az avatáson elhangzott az is, hogy a multi a gyártást Kínából telepítette Szarvasra; meg nem erősített információk szerint a gépek egy része a távol-keleti országból, míg a másik részük Olaszországból érkezett a Békés megyei gyárba – igaz, a kínai termelés teljesen soha nem állt le. Szintén meg nem erősített információ, hogy a szarvasiak a kínaiaknál olcsóbban vállalták a lámpák előállítását.

Az összesen közel 2 milliárdos fejlesztés nagyobbrészt banki hitelből, kisebbrészt saját erőből valósult meg – hangzott el az avatáson. Ahogyan azzal is büszkélkedtek, hogy Kínában nem tudták 20 százalék alá szorítani a selejt arányát, míg a szarvasi próbaüzem során már 15 százaléknál tartanak, de ez lemegy majd 5 százalék alá. Minderről Gáspár Gergely kereskedelmi igazgató beszélt az ünnepségen.

A szarvasi üzemben középvezetőként dolgozó informátorunk szerint a 15 százalékos selejtráta soha, még megközelítően sem volt igaz. Közlése szerint az „avatáskor” a Csabai úti üzemben már 7-8 hónapja folyt a termelés, mégpedig igen komoly minőségi kifogások mellett. Forrásunk szerint a selejt aránya olykor a 80-85 százalékot is elérte, ami azt jelentette, hogy csak a lámpához felhasznált alapanyag árából napi 3-5 millió forintot dobtak ki az ablakon – ami ép ésszel nehezen felfogható. De más forrásaink is elfogadhatatlanul magas, legalább 40-50 százalékos selejtarányról beszéltek.

A pénzintézeti hitelt az FHB és a Budapest Bank adta a cégnek, összesen 1,5 milliárd forint értékben. Kérdés, hogy a túlbiztosított hitelek korában hogyan kapott ekkora kölcsönt az állami tulajdonú bankoktól a szarvasi cég. Vannak információk, hogy fedezetként a tulajdonos szombathelyi gyáregységét is bevonták, más feltételezések szerint a meglévő készletek „felturbózása”, illetve az államhoz közeli bankok „nem csupán piaci szemlélete” magyarázza a bőkezű hitelt.

Ilyen körülmények közepette nem meglepő, hogy rövid időn belül összeomlott a Szarvasi Vas- és Fémipari Zrt. A hiteltörlesztést nem tudta teljesíteni, ahogyan a városnak járó ipar­űzési adót sem, mert az üzem sem megfelelő mennyiségben – heti 20 ezer lámpa –, sem megfelelő minőségben nem volt képes előállítani a Halálcsillagot. És a rossz termékért az IKEA nem fizetett. Előbb a lámpákat dobta vissza, utóbb felmondta az együttműködést is. (A szarvasi gyár és a multi közötti megállapodás részeként az IKEA szakemberei háromhavonta jártak az üzembe, hogy a gyártási folyamatokat és a minőséget ellenőrizzék.)
A 2018-ra remélt árbevétel elmaradása – és ezzel párhuzamosan a változatlanul rossz minőségű termelés – miatt csak a krach bejelenté­sének az ideje volt kérdés.

 

Árulkodó járdafelújítás

Évek óta zajlik Szarvas belvárosának rehabilitációja. A Szarvasi Vas- és Fémipari Zrt. központi épülete a város főutcáján, Békés megye legfontosabb közútja, a 44-es főút mentén, a centrumban található. A gyár előtti közel 400 méter hosszú járdaszakasz is felújításra érett. A városvezetés úgy gondolta, hogy az érintett cégek, magánszemélyek valamilyen mértékben járuljanak hozzá a költségekhez. Ám az önkormányzat noszogatása ellenére a szarvasi üzem sehogyan sem akart részt vállalni a fejlesztésből. Aztán tavaly nyár elején kiderült, hogy a társaság azért ódzkodik a szerepvállalástól, mert nincs pénze. Vagyis a városvezetés már júniusban – alig két hónappal az említett látványos és hangzatos üzemavatás után – sejthette, hogy komoly gondokkal küzd a cég. Babák Mihály polgármester a Narancsnak elárulta azt is, hogy értesült a selejt nagy arányáról is, de hivatalosan csak késő ősszel tudta meg a gyár vezetőitől, hogy mekkora a baj. Akkor kért ugyanis a cég halasztást az ipar­­űzési adó megfizetésére – majd januárban újból. (A cég hosszú évek óta a város három legnagyobb adófizetője között volt.) „Direkt módon nem is kellene tudnom róla” – mondta lapunknak a cég helyzetéről és a gyártás teljes felfüggesztéséről Babák. Az immár 21 éve a viharsarki város élén álló fideszes polgármestert az elmúlt időszakban főként a helyi fórumokon sokan és sokat támadták, amiért úgymond nem tett semmit, vagy nem mindent tett meg a cég megmentéséért. A polgármester ezt másként látja: mivel nincs csőd- és felszámolási eljárás alatt a társaság, nincs hol beavatkoznia az önkormányzatnak.

Babák Mihály egyébként a kommunikációs tűzoltásban eleinte nem vett részt, a Szarvasi Vas- és Fémipari Zrt.-ről alpolgármestere és a település jegyzője nyilatkoztak. Ez a január végi szarvasi képviselő-testületi ülésen változott meg, ahol a Jobbik önkormányzati képviselőjének, Gajdos Attilának a felvetésére félórás, az emeltebb hangtól sem mentes hozzászólásban utasította vissza Babák, hogy bárki „politikai hisztériát” kreáljon a cég bedőléséből.

Samu Tamás Gergő, a békési megyegyűlésben dolgozó jobbikos szarvasi politikus azt mondta lapunknak, akkor követtek volna el hibát, ha szó nélkül elmennek az ügy mellett. Jogsegélyszolgálatot ajánlottak az elbocsátott munkásoknak, és a maguk eszközeivel befektetőkeresésbe kezdtek. Babáknak érdemi lépéseket kellene tennie, mondja Samu Tamás Gergő, de szerinte erre hiába várnak, mivel Babák Mihály lobbiereje az elmúlt időszakban erősen megkopott a Fideszen belül, s ezt éppen a szarvasi eset mutatja. A jobbikos politikus tudomása szerint például Babák a szarvasi cég ügyében be sem jutott Varga Mihály pénzügyminiszterhez. Ezt kérdésünkre előbb cáfolta a polgármester, majd beszélgetésünk egy pontján azt mondta, elképzelhető, hogy lesz valami, de „egy újságíró előtt előzetesen” nem teríti ki a kártyáit.

Dobruczky Zsolt, a szarvasi önkormányzat független képviselője, egyben a gazdasági és pénzügyi bizottság elnöke a Narancsnak fölidézte: tavaly „elvi szinten” felmerült, hogy a Szarvasi Vas- és Fémipari Zrt. nehézségei miatt a város szálljon be a cégbe. A város költségvetése ehhez azonban kicsi, és egy önkormányzatnak ez nem is feladata. Bobruczky informálisan úgy tudja, hogy az IKEA-val megkötött szerződés szerint a Halálcsillag lámpacsaládnál alacsony volt a szarvasi cég nyereségrátája, miközben az üzem kapacitásának döntő részét ennek a gyártása kötötte le. Megjegyezte, hogy a cégtől elbocsátott 400 ember a helyi munkavállalók 8 százaléka.

Többen arra hívták fel a figyelmet, hogy a szarvasi cég sem csőd-, sem felszámolási eljárást nem kért maga ellen. Hónapok óta reorganizációs terven dolgozik, hogy valamiképp törleszteni tudja a banki hiteleket; a részvénytársaság a napokban is közgyűlést tartott. Csőd esetén kilábalási terv kellene, amelyet a hitelezők vagy elfogadnak, vagy elutasítanak; felszámoláskor pedig a bíróság jelölné ki a felszámolóbiztost, aki teljes hatáskörrel járna el – úgy tűnik, a Csébits család ezt egyelőre szeretné elkerülni.

Az alkalmazottakat folyamatosan, tavaly nyár óta ez év január 18-ig több hullámban küldte el a cég. Voltak közöttük munkaerő-közvetítő cégen keresztül érkezettek és saját dolgozók is. A társaság hitelállománya ma eléri a 2,5 milliárd forintot, míg a szállítói tartozása az 1 milliárd forintot. Ami egy 4,7 milliárd forintos árbevételű cégnél akkor is teljesíthetetlen, ha amúgy jól menne az üzlet.

 

Segítségre várva

A kormány a megyei kormányhivatalon és a járási munkaügyi központon keresztül segítséget ígért a megszűnő cég dolgozóinak, és hangsúlyozták, hogy olyan munkaerőhiány van Szarvason és környékén, hogy az itteni munkaadók gyorsan felszívják a munka nélkül maradt vasipariakat. Ami biztosnak látszik: a lámpagyártás megszűnik, a nem a legmodernebb, de ismert és megbízható kotyogós kávéfőző gyártása viszont folytatódik. Az erre szakosodó új cég már meg is alakult, és várhatóan február közepén megkezdi a termelést.
A kormány és a fideszes városvezetés csendesen beharangozott „nagy dobása” pedig az lehet, hogy uniós és/vagy hazai források felhasználásával az önkormányzat hamarosan megszerzi az értékes telken és jó helyen lévő gyárépületet, s inkubátorházat alakít ki benne, munkahelyeket teremtve.

A térség fideszes országgyűlési képviselője, a tavaly áprilisban üzemet avató Dankó Béla a szarvasi válság kirobbanása óta nem szólalt meg.

Neked ajánljuk