A Szarvasi Vas- és Fémipari Zrt. tündöklése és bukása

Kihuny a Halálcsillag

  • 2019. március 7.

Belpol

A Szarvasi Vas- és Fémipari Zrt., amely csaknem negyedszázadig az IKEA partnere is volt, egyik pillanatról a másikra, kártyavárként dőlt össze. De nem is történhetett másképp.

„Valójában nem az a hír, hogy tönkrement a cég, bár láthatóan a közvéleményt ez foglalkoztatja, hanem sokkal inkább az, hogyan húzta ki eddig” – mondta a Narancsnak egy, a Szarvasi Vas- és Fémipari Zrt.-ben olyan pozíciót betöltő (és ezért a neve mellőzését kérő) forrásunk, aki az elmúlt évek során folyamatukban látta a történéseket. Mások szerint tulajdonosi, vezetői és gyártástechnológiai hibák sorozata kellett az összeomláshoz. Hallottunk olyan magyarázatot is, miszerint a tulajdonos és a menedzsment tudatosan vitte a céget a tönk szélére, és állítólag az egész arra kellett, hogy a zajos (és elkerülhetetlen) krach leple alatt a forrásokat kivonva elhagyják a süllyedő hajót.

A cégnél 2019. január 18-án bejelentették, hogy a súlyos likviditási problémák miatt ellehetetlenült a termelés, ezért létszámleépítés lesz. Az inkább a kávéfőzőiről (a „kotyogókról”) ismert, magyar viszonylatban is csak közepes nagyságúnak számító üzem a forgalma jó részét a lámpagyártásnak, azon belül is az 1996 óta működő IKEA-kapcsolatnak köszönheti. Az üzletet még a korábbi ipari szövetkezetből részvénytársasággá alakult cég egykori elnöke, Székely László hozta tető alá a multinacionális vállalattal.

Ez a közel negyedszázados együttműködés szakadt meg a múlt év végén, amikor az IKEA a sorozatos minőségi problémák miatt felmondta az együttműködést a szarvasiakkal. „A társaság súlyos likviditási gondjait a lámpagyártás piaci környezetének megváltozása, egyes termékek veszteségessé válása és az új, nagy volumenben gyártani tervezett lámpa megrendelésének visszaesése okozta” – szól a Szarvasi Vas- és Fémipari Zrt. sajtóközleménye. Ezzel szemben a kis késéssel megszólaló IKEA azt hangsúlyozta, hogy számukra „a legfontosabb a vásárlók elégedettsége, ezért a vállalat úgy döntött, hogy megszünteti az együttműködést. (…) Legfőképpen pedig a minőség az, amiben az IKEA nem köt kompromisszumot.” Mintha a két fél nem ugyanarról beszélne. A szarvasi tulajdonos és mene­dzs­ment nem tisztázta, mit jelent a „lámpagyártás piaci környezetének megváltozása” és „egyes termékek veszteségessé válása”, és nem beszél a minőségi kifogásokról sem, miközben az IKEA csakis erre hivatkozik.

Elmérték

Az üzemet szövetkezetként alapították 1952-ben. Az egykor kis szériában sok mindent gyártó társaság profilja az 1970-es évek elejére tisztult le, amikor megindult a kávéfőző- és a lámpagyártás. Akkortájt a több mint 20 ezres város négy meghatározó szövetkezetének egyike volt, és fénykorában az itt foglalkoztatottak száma elérte az 1800-at – valaha itt dolgozott a város mai fideszes polgármestere, Babák Mihály is. A rendszerváltás utáni piacvesztés padlóra küldte az üzemet, 1992-ben le is váltották Székely László elnököt – ám a cég mélyrepülése folytatódott, ezért a kollektíva végső kétségbeesésében, 1995-ben visszahívta az immár csak kisszövetkezet élére a bőven nyugdíjas korú Székelyt. Aki aztán egy évvel később tető alá hozta a megállapodást az IKEA-val, és 1998-ban részvénytársasággá alakította át a vállalatot. A 2001-ben elhunyt Székely munkájának köszönhető, hogy 2002-ben, a cég fennállásának 50. évfordulóján a dolgozói létszám elérte a 630-at. Nem sokkal később megint a visszaesés és a pangás évei következtek, az alkalmazotti létszám is a felére zsugorodott. Az újabb válsághelyzetben, 2009-ben a szombathelyi székhelyű Helios Kft. szerzett a szarvasi cégben 90 százalékos tulajdont. A Csébits Ferenc és Csébits Ádám fémjelezte vasi vállalkozás egy nem jól működő egységet, viszont a céggel együtt piacot és konkurenciát vásárolt. (A Szarvasi Vas- és Fémipari Zrt. jelenlegi tulajdonosa, Csébits Ádám és a vezérigazgató Csébits Ferenc többszöri megkeresésünk ellenére sem reagált lapunk érdeklődésére.)

Az új tulajdonos ugyan megmentette a szarvasi üzemet, de nem állította új pályára. A cégvezetés felismerte, hogy az egy vevőtől való függés gazdaságilag kockázatos, ezért – egy uniós finanszírozású beruházásnak köszönhetően is – a termelő kapacitásban 2015-re sikerült 50 százalék alá szorítani az IKEA-beszállítás arányát. (Az IKEA korábban is túl magasnak tartotta a szarvasiak árait, többször kifogásolta a minőséget, s mindezt nyomatékosította is a megrendelési állomány csökkentésével.) S bár a márkaneveknek és a megszerzett piacoknak köszönhetően tovább folyt a termelés, a működés idővel veszteségesbe fordult, a mínusz 2017-ben elérte a 220 millió forintot. Ekkor, 2017-ben azonban megcsillant a remény is: új együttműködési megállapodás született a szarvasiak és az IKEA között, mégpedig a PS 2014 – fantázianevén a Halálcsillag – lámpacsalád gyártásáról. A cég az óriási megrendelés bűvöletében egyetlen termékre és vevőre tett fel mindent, és tetemes banki hitelt vett föl – ráadásul helyben ki nem próbált technológiával vágott bele az üzletbe. Ez pedig akkor is roppant előnytelen helyzet, ha semmilyen technikai vagy technológiai hiba nem nehezíti a termelést.

2018. április 3-án, néhány nappal az országgyűlési választások előtt nagy csinnadratta közepette gyáregységavatót tartottak a Csabai úti új üzemcsarnokban a körzet fideszes országgyűlési képviselőjének, Dankó Bélának a jelenlétében. Az eseményre készült meghívó a Szarvasi Vas- és Fémipari Zrt. „legnagyobb fejlesztésének” átadásáról írt, amelynek köszönhe­tően rövid időn belül „megduplázzák a cég bevételét és dolgozói létszámát, s egyszersmind 100 millió alkatrészből évente 1 millió lámpát gyártanak majd itt modern technológiák és robotizált, automatizált folyamatok alkalmazásával”. Több mint 450 munkahelyről és 200-nál több üzleti partnerről beszéltek, Csébits Ferenc vezérigazgató pedig azt mondta, „egész Európában nincs még egy ilyen nagy kapacitású lámpagyár”, és 2020-ra 10 milliárdos árbevételt vizionált – aligha gondolta bárki, hogy alig háromnegyed év múltán bedől az egész. Az avatáson elhangzott az is, hogy a multi a gyártást Kínából telepítette Szarvasra; meg nem erősített információk szerint a gépek egy része a távol-keleti országból, míg a másik részük Olaszországból érkezett a Békés megyei gyárba – igaz, a kínai termelés teljesen soha nem állt le. Szintén meg nem erősített információ, hogy a szarvasiak a kínaiaknál olcsóbban vállalták a lámpák előállítását.

Az összesen közel 2 milliárdos fejlesztés nagyobbrészt banki hitelből, kisebbrészt saját erőből valósult meg – hangzott el az avatáson. Ahogyan azzal is büszkélkedtek, hogy Kínában nem tudták 20 százalék alá szorítani a selejt arányát, míg a szarvasi próbaüzem során már 15 százaléknál tartanak, de ez lemegy majd 5 százalék alá. Minderről Gáspár Gergely kereskedelmi igazgató beszélt az ünnepségen.

A szarvasi üzemben középvezetőként dolgozó informátorunk szerint a 15 százalékos selejtráta soha, még megközelítően sem volt igaz. Közlése szerint az „avatáskor” a Csabai úti üzemben már 7-8 hónapja folyt a termelés, mégpedig igen komoly minőségi kifogások mellett. Forrásunk szerint a selejt aránya olykor a 80-85 százalékot is elérte, ami azt jelentette, hogy csak a lámpához felhasznált alapanyag árából napi 3-5 millió forintot dobtak ki az ablakon – ami ép ésszel nehezen felfogható. De más forrásaink is elfogadhatatlanul magas, legalább 40-50 százalékos selejtarányról beszéltek.

A pénzintézeti hitelt az FHB és a Budapest Bank adta a cégnek, összesen 1,5 milliárd forint értékben. Kérdés, hogy a túlbiztosított hitelek korában hogyan kapott ekkora kölcsönt az állami tulajdonú bankoktól a szarvasi cég. Vannak információk, hogy fedezetként a tulajdonos szombathelyi gyáregységét is bevonták, más feltételezések szerint a meglévő készletek „felturbózása”, illetve az államhoz közeli bankok „nem csupán piaci szemlélete” magyarázza a bőkezű hitelt.

Ilyen körülmények közepette nem meglepő, hogy rövid időn belül összeomlott a Szarvasi Vas- és Fémipari Zrt. A hiteltörlesztést nem tudta teljesíteni, ahogyan a városnak járó ipar­űzési adót sem, mert az üzem sem megfelelő mennyiségben – heti 20 ezer lámpa –, sem megfelelő minőségben nem volt képes előállítani a Halálcsillagot. És a rossz termékért az IKEA nem fizetett. Előbb a lámpákat dobta vissza, utóbb felmondta az együttműködést is. (A szarvasi gyár és a multi közötti megállapodás részeként az IKEA szakemberei háromhavonta jártak az üzembe, hogy a gyártási folyamatokat és a minőséget ellenőrizzék.)
A 2018-ra remélt árbevétel elmaradása – és ezzel párhuzamosan a változatlanul rossz minőségű termelés – miatt csak a krach bejelenté­sének az ideje volt kérdés.

 

Árulkodó járdafelújítás

Évek óta zajlik Szarvas belvárosának rehabilitációja. A Szarvasi Vas- és Fémipari Zrt. központi épülete a város főutcáján, Békés megye legfontosabb közútja, a 44-es főút mentén, a centrumban található. A gyár előtti közel 400 méter hosszú járdaszakasz is felújításra érett. A városvezetés úgy gondolta, hogy az érintett cégek, magánszemélyek valamilyen mértékben járuljanak hozzá a költségekhez. Ám az önkormányzat noszogatása ellenére a szarvasi üzem sehogyan sem akart részt vállalni a fejlesztésből. Aztán tavaly nyár elején kiderült, hogy a társaság azért ódzkodik a szerepvállalástól, mert nincs pénze. Vagyis a városvezetés már júniusban – alig két hónappal az említett látványos és hangzatos üzemavatás után – sejthette, hogy komoly gondokkal küzd a cég. Babák Mihály polgármester a Narancsnak elárulta azt is, hogy értesült a selejt nagy arányáról is, de hivatalosan csak késő ősszel tudta meg a gyár vezetőitől, hogy mekkora a baj. Akkor kért ugyanis a cég halasztást az ipar­­űzési adó megfizetésére – majd januárban újból. (A cég hosszú évek óta a város három legnagyobb adófizetője között volt.) „Direkt módon nem is kellene tudnom róla” – mondta lapunknak a cég helyzetéről és a gyártás teljes felfüggesztéséről Babák. Az immár 21 éve a viharsarki város élén álló fideszes polgármestert az elmúlt időszakban főként a helyi fórumokon sokan és sokat támadták, amiért úgymond nem tett semmit, vagy nem mindent tett meg a cég megmentéséért. A polgármester ezt másként látja: mivel nincs csőd- és felszámolási eljárás alatt a társaság, nincs hol beavatkoznia az önkormányzatnak.

Babák Mihály egyébként a kommunikációs tűzoltásban eleinte nem vett részt, a Szarvasi Vas- és Fémipari Zrt.-ről alpolgármestere és a település jegyzője nyilatkoztak. Ez a január végi szarvasi képviselő-testületi ülésen változott meg, ahol a Jobbik önkormányzati képviselőjének, Gajdos Attilának a felvetésére félórás, az emeltebb hangtól sem mentes hozzászólásban utasította vissza Babák, hogy bárki „politikai hisztériát” kreáljon a cég bedőléséből.

Samu Tamás Gergő, a békési megyegyűlésben dolgozó jobbikos szarvasi politikus azt mondta lapunknak, akkor követtek volna el hibát, ha szó nélkül elmennek az ügy mellett. Jogsegélyszolgálatot ajánlottak az elbocsátott munkásoknak, és a maguk eszközeivel befektetőkeresésbe kezdtek. Babáknak érdemi lépéseket kellene tennie, mondja Samu Tamás Gergő, de szerinte erre hiába várnak, mivel Babák Mihály lobbiereje az elmúlt időszakban erősen megkopott a Fideszen belül, s ezt éppen a szarvasi eset mutatja. A jobbikos politikus tudomása szerint például Babák a szarvasi cég ügyében be sem jutott Varga Mihály pénzügyminiszterhez. Ezt kérdésünkre előbb cáfolta a polgármester, majd beszélgetésünk egy pontján azt mondta, elképzelhető, hogy lesz valami, de „egy újságíró előtt előzetesen” nem teríti ki a kártyáit.

Dobruczky Zsolt, a szarvasi önkormányzat független képviselője, egyben a gazdasági és pénzügyi bizottság elnöke a Narancsnak fölidézte: tavaly „elvi szinten” felmerült, hogy a Szarvasi Vas- és Fémipari Zrt. nehézségei miatt a város szálljon be a cégbe. A város költségvetése ehhez azonban kicsi, és egy önkormányzatnak ez nem is feladata. Bobruczky informálisan úgy tudja, hogy az IKEA-val megkötött szerződés szerint a Halálcsillag lámpacsaládnál alacsony volt a szarvasi cég nyereségrátája, miközben az üzem kapacitásának döntő részét ennek a gyártása kötötte le. Megjegyezte, hogy a cégtől elbocsátott 400 ember a helyi munkavállalók 8 százaléka.

Többen arra hívták fel a figyelmet, hogy a szarvasi cég sem csőd-, sem felszámolási eljárást nem kért maga ellen. Hónapok óta reorganizációs terven dolgozik, hogy valamiképp törleszteni tudja a banki hiteleket; a részvénytársaság a napokban is közgyűlést tartott. Csőd esetén kilábalási terv kellene, amelyet a hitelezők vagy elfogadnak, vagy elutasítanak; felszámoláskor pedig a bíróság jelölné ki a felszámolóbiztost, aki teljes hatáskörrel járna el – úgy tűnik, a Csébits család ezt egyelőre szeretné elkerülni.

Az alkalmazottakat folyamatosan, tavaly nyár óta ez év január 18-ig több hullámban küldte el a cég. Voltak közöttük munkaerő-közvetítő cégen keresztül érkezettek és saját dolgozók is. A társaság hitelállománya ma eléri a 2,5 milliárd forintot, míg a szállítói tartozása az 1 milliárd forintot. Ami egy 4,7 milliárd forintos árbevételű cégnél akkor is teljesíthetetlen, ha amúgy jól menne az üzlet.

 

Segítségre várva

A kormány a megyei kormányhivatalon és a járási munkaügyi központon keresztül segítséget ígért a megszűnő cég dolgozóinak, és hangsúlyozták, hogy olyan munkaerőhiány van Szarvason és környékén, hogy az itteni munkaadók gyorsan felszívják a munka nélkül maradt vasipariakat. Ami biztosnak látszik: a lámpagyártás megszűnik, a nem a legmodernebb, de ismert és megbízható kotyogós kávéfőző gyártása viszont folytatódik. Az erre szakosodó új cég már meg is alakult, és várhatóan február közepén megkezdi a termelést.
A kormány és a fideszes városvezetés csendesen beharangozott „nagy dobása” pedig az lehet, hogy uniós és/vagy hazai források felhasználásával az önkormányzat hamarosan megszerzi az értékes telken és jó helyen lévő gyárépületet, s inkubátorházat alakít ki benne, munkahelyeket teremtve.

A térség fideszes országgyűlési képviselője, a tavaly áprilisban üzemet avató Dankó Béla a szarvasi válság kirobbanása óta nem szólalt meg.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.