MaNcs 31. évf. 06. sz. (2019-02-07)
Nem vezethetnek be szükségállapotot, rögtönítélő bíráskodást, nem internálhatnak tízezreket. Csak lopakodva, lépésről lépésre építhetnek diktatúrát. Van tehát mód sikeres ellenállásra.
A magyar politikai branding egyik feledhető teljesítménye volt a „Széchenyi plusz”, sőt, „Széchenyi+”. Alig emlékszünk már rá, pedig e név alatt futott az első Orbán-kormány utolsó gazdasági programja, amelyet a 2002-es választásra hegyeztek ki, és amelyben a Jolly Joker a lakástámogatások kiterjesztése volt. Kiváló arisztokratánk nevét úgy bővítették ki, mintha valami vitaminkészítményt akarnának eladni, s ezzel azt sugallták, hogy az újabb támogatások nyomán robbanásszerű növekedésnek indul majd a gazdaság és a jólét.
„A mérkőzések előtt Orbán Viktor a közös fogadótérben tartózkodik, és cseverészik az ismerőseivel vagy azokkal, akiket elé visznek. »Ilyenkor nemegyszer sorban állás van a miniszterelnök körül« – mesélte a fehérvári politikai és gazdasági életben otthonosan mozgó focirajongó.” Ezt 2015 végén írtuk a magyarnarancs.hu-n, amikor kollégánk tiszteletét tette egy Videoton-mérkőzésen, bár figyelmét inkább a VIP-páholy, mint a zöld gyep ördögei kötötték le.
Hurrá, rövid, de szomorú kényszerszünet után ismét megjelenik a Magyar Nemzet, ez a nagy múltú konzervatív magyar napilap! Ne nevezzük e nagyszerű alkalom szépséghibájának, hogy nem büszke újraindulásról, csupán egy cégér átpingálásáról van szó: most épp a Magyar Időket sikálják át Magyar Nemzetté, rutinja van ebben a Fidesznek, legutóbb az Új Magyarországot kenték fel Magyar Nemzetté. Legközelebb feltehetően a Ripostot vagy valamelyik kerületi pártiroda férfivécéjének a falát fogják.
A múlt hétvégén lezárult a főpolgármester-jelöltségért vívott baloldali előválasztás, első helyen – megnyugtató előnnyel – Karácsony Gergely zuglói polgármester szakította át a célszalagot a Párbeszéd párt színeiben, Horváth Csaba, a Fővárosi Közgyűlés szocialista üdvöskéje a második helyet csípte meg, és az ezüst is szépen csillog! Itt viszont magunk mögött is hagynánk a frivol hangütést, lévén ez az akció meglepő politikai sikert hozott a Fidesz baloldali ellenzékének.
A népességfogyás és a lakosság elöregedése miatti aggodalmak hajmeresztő kormányzati ötleteknek adnak táptalajt. Jöhet a főállású anyaság, melyben a nő egész életében csak szül és gyereket nevel. Az állam fizetést adna ezért, ám cserébe elvárásokat fogalmazna meg.
Az alapfinanszírozásért is egyetemekkel és állami kutatóhelyekkel kellene versenyeznie az MTA kutatóintézeti hálózatának a kormány elképzelései szerint. A cél a központosítás és a humán tudományok visszaszorítása.
A Szarvasi Vas- és Fémipari Zrt., amely csaknem negyedszázadig az IKEA partnere is volt, egyik pillanatról a másikra, kártyavárként dőlt össze. De nem is történhetett másképp.
Zavarba ejtő a Kiscelli Múzeum új – háromszázmilliós – pincehelyiségének első tárlata, legalábbis annak biztosan, aki a Fekete Lyuk működése idején 4–9 éves volt.
Volt idő, amikor a Liszt Ferenc Kamarazenekar számított a magyar komolyzenei élet sztáregyüttesének és első számú exportcikkének.
Mándy Iván jutott eszembe Kollár-Klemencz László második kötetének címéről. A magyar irodalomban Mándy volt a tárgyak nagy költője, és novellaköltészetének lényege éppen abban állt, hogy menthetetlenül prózai volt, egyszerű és szerény.
Régen olvastam annyira izgalmas könyvet, mint amilyen Pethő Tibor vaskos, több mint 500 oldalas monográfiája, amelyben a Magyar Nemzet napilap 80 évét követi végig.
Sokáig nem szívesen beszélt főművéről, a holokauszttúlélő édesapja és a saját élményeit egér- és macskafejű alakokkal elbeszélő Mausról, ám a fasizmus újraéledését látva úgy döntött, itt az ideje ismét válaszolni a kérdésekre. A teljes Maus új magyar kiadása remek alkalom volt erre.
Móricz Zsigmond 1936-ban az utcán szedett össze egy lányt, s egyszerre lett pártfogója, szeretője, apja. A Csibe néven ismertté vált Litkei Erzsébet gyereket is szült az írónak, írja Móricz monográfusa, Szilágyi Zsófia. Majd hozzáteszi, „a nemzeti kánonba való bekerülésnek alapfeltétele volt (s bizonyos megszorításokkal mindmáig az is maradt), hogy a kiválasztott író rendelkezzen a morális példakép tulajdonságaival”, ezért Móricz életének ezt az epizódját elfedte az irodalomtörténet-írás.
Olyan ajándékokról van szó, melyek feltételezik az ajándékozó és megajándékozott közti személyes viszonyt, illetve az ajándékot kapó fél mély ismeretét. A kiállított munkák további jellemzője, hogy a privát szférából kilépve, először kerülnek múzeumi kontextusba.
A heroinfüggő férfiakra szabott addiktológiai ellátásban aligha tudnak gyógyulni a szenvedélybeteg nők, bár a rájuk nehezedő társadalmi nyomás miatt sokszor el sem jutnak a segítségkérésig. Egy nemrég indult, traumafókuszú női csoport biztonságos teret és segítő közösséget kínál a függőséggel küzdő nőknek.
Az antibiotikumoknak ellenálló baktériumtörzsek feltűnéséért leginkább a felelőtlen fogyasztókat meg a rossz orvosi szokásokat szokták vádolni. A gyógyszergyárak sara ugyanakkora.
Szétbarmolt közpark, trükkök, számmisztika, titkolózás, csókos nyertesek, szétszórt milliárdok. A Liget-projektnek nem sok köze van az eredeti koncepcióhoz – ráadásul már az sem volt jó.
Építészet, film, játéktervezés, szamizdatkiadás – Rajk László mindegyikben a teret, a tér kínálta szabadságot kereste. Most is ezt teszi, a 70. születésnapjára kiállítással lepi meg magát és a közönséget, a tárlaton szoborszerű térmodellekkel és a közéletből kiírt fogalmak „visszaírásával” tágítja a kulturális teret.
Férfifaló csábító vagy a gátlástalan politikai játszmák áldozata, bitorló vagy jogos trónkövetelő? A történészek még mindig vitatkoznak Stuart Mária alakjáról, akiről a halálán kívül kevés biztosat tudni, de még az is kérdést vet fel: áruló vagy mártír?
Az extravagáns megoldásoktól máskor sem idegenkedő rendező egy kiábrándítóan dekadens, megrekedt, megcsömörlött udvartartást állít elénk.
