Egy olyan időszakban, amikor mindenki útonáll, demonstrál, de megoldást továbbra is a kormányzattól vár, igen bátor dolog volt belevágni a rendszerváltás egyik legvitatottabb részébe, az évi 5-600 milliárd forintos szociális elosztást jelentő nyugdíjreformba. Már csak azért is, mert sokan azt se tudják, kinek mennyit fizetnek tb-járulék címén, kitől mennyit von le pontosan kicsoda, és ezért mit várhatnak, ha várnak egyáltalán bármit az "ingyenes" ellátáson kívül. A pénzügyminiszterek kedvenc spirituális legendájáról, az államháztartási reformról régen nem hallottunk (talán be is lesz áldozva a nagy elosztó rendszereket élvező klientúráknak), de egyik lényeges eleme azért most határozottan kezd materializálódni.
Felkészülni
A hetvenes évek pártkongresszusain még komolytalan, a nyolcvanas évek reformkörös-közgazdász-tud.szoc. tanszéki-félellenzéki miliőjében már komolyabbnak vehető vita folyt az időskori és más szociális ellátások jövőjéről. Két évvel a rendszerváltás után az Antall-éra parlamentje végre úgy döntött, hogy a szerény 60/1991. szám alatti határozatával beveri az első szöget a szociáletatista gondoskodás koporsójába azzal, hogy gyakorlatilag kimondja: a nyugdíjrendszer ebben a formájában nem tartható tovább. Máig tartó, a kötelező "szakmaiság" címkéjével ellátott politikai érdekharc, lobbi-huzavona kezdődött, 1993-ban egy kollektív politikai félreértésből kifolyólag megválasztottuk a két tb-önkormányzat szakszervezeti bizalmijait és tömbházfelügyelőit; majd szép csendben megalakultak az első, mára igen népszerű önkéntes nyugdíjpénztárak. A vita, akár a nemzetközi helyzet, egyre fokozódott.
Kevesen voltak olyanok, mint Magyarország első számú közgazdája, Kornai János, akik többször felhívták a figyelmet: ami itt a tb- meg a nyugdíjreformról szóló inkább technikai jellegű vita, az valójában egy szabad társadalom legalapvetőbb elvi-filozófiai kérdéseit feszegeti: milyen mértékben van szükség állami szerepre a szociális ellátásokban? Van-e joga az államnak nivellálni az ellátások szintjét? Elfogadható-e egy szociális szolgáltatás monopóliuma? Vergődés és remény című könyvében (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1996) Kornai professzor az állami minimálnyugdíj megtartása mellett az egyéni, biztosítási elven működő nyugdíjszámla, a tőkefedezeti elv bevezetése mellett érvel: "A számlán felgyűlt összeg és az abból folyósítandó nyugdíj alapjában nem attól függ majd, hogy nyugdíjas korában, azaz mondjuk 2040-ben éppen mit diktál az akkori parlamenti többség pillanatnyi politikai érdeke (...). A biztosító és a biztosított között nem politikai megállapodás, hanem kommerciális magánszerződés jön létre; a befizetés és a kifizetés között egyértelmű arányosság áll fenn."
Vigyázz
Azonban amíg ez a kormány kialakította a parlamentnek benyújtandó elképzelésgyűjteményét, az nagyon is tanulságos napi politikai alkufolyamat volt, mint erre Vágó János tesz is utalást a lapunk elején olvasható interjúban (bár hogy az Érdekegyeztető Tanács [ÉT] legutóbbi ülésén ki kinek mit adott be, az még homály). Az alapfelállás a következő volt: a Pénzügyminisztérium (PM) környéki chicagói monetaristák kezdetben fifty-fifty arányú állami magánnyugdíj mellett kardoskodtak; a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat a felosztó-kirovó rendszer teljesítményarányosabbra pofozott megtartása mellett érvelt, generációk közti szolidaritásra meg "együtt sírásra, együtt nevetésre" hivatkozott. A Népjóléti Minisztérium (NM) tette meg a legnagyobb utat: kezdetben ugyanazt hangoztatta, mint a nyugdíjönkormányzat, a járulékszerző idő kiszámítására pontrendszert javasolt, majd átállt a PM oldalára, és a két tárca megalkudott a máig végigvitt kétharmad-egyharmad arányban. A parlament pedig első lépésként tavaly döntött a nyugdíjkorhatár fokozatos 62 évre emeléséről.
Pártpolitikailag a dolog úgy néz ki, hogy az SZDSZ nyomatta a leginkább a reformot, amelynek babérjait könnyen az MSZP arathatja le, a jobboldali ellenzék pedig a "nemzeti-szabadelvű" Fidesz - MPP-vel és a baloldali szakszervezetekkel karöltve utasította el a tőkefedezeti elv kötelezővé tételét.
Kész
Az új nyugdíjrendszer főbb elemei, elvi alapjai ugyanazok, amelyekről már eddig is beszámoltunk (MaNcs, 1996. február 15. és május 16.), igaz, akad néhány fontos változás (például megszigorítják a rokkantsági jogosultságot, ami egyben le is választja az egészségügyi szempontot a nyugdíjrendszerről).
• Minden piaci retorika ellenére egyelőre marad a járulék mértéke, tehát továbbra is bruttó keresetünk 30,5 százaléka vonódik le nyugdíjra. Nagyvonalúan szó van 30 százalékról.
• Kétharmad arányban megmarad a társadalombiztosítási nyugdíj jelenlegi felosztó-kirovó rendszere, amelynek lényege, hogy a mai nyugdíjasok járadékait a mai aktív keresők és munkáltatók járulékaiból finanszírozzák.
• Ezen belül viszont a leglényegesebb változás: a nyugdíjönkormányzat elképzelésének megfelelően bevezetik a pontrendszert, amivel áttekinthetőbbé akarják tenni az egyes évek kereseteit és fizetendő járulékait. Egy pontot ér majd az adott évi átlagkeresetnek megfelelő kereset, felet a feleakkora, másfelet a másfélszer akkora. Ezeket a végén jól összeadják, és így kapja meg mindenki a munkanyugdíját.
• Új kötelező elemként bejön a nyugdíjrendszer tőkefedezeti pillére: 1998-tól keresetünk egy részét (nem 10, hanem csak 6 százalékát) egy általunk választott privát nyugdíjpénztár számlájára fizetjük majd be, hogy ottan jól kamatozzon. Az állam végül is garanciát vállalt a teljes hozamra.
• Természetesen továbbra is köthetünk szerződést valamelyik már létező önkéntes nyugdíjbiztosító pénztárral is, ha még maradt valami a zsebünkben. Az ilyen az adókedvezmény miatt lehet jó befektetés.
• Végső menedékként megmarad az időskori járadék mint kiegészítő szociális minimálellátás mindazoknak, akik nem szereztek elég jogosultságot a mindenkori átlagkereset egyharmadának megfelelő nyugdíjszint összehozására.
• Nem kizárt, hogy az ÉT-szándékkal szemben mégsem halasztják 2000-re a mai nyugdíjasokat érintő úgynevezett vegyes (svájci) indexálás bevezetését, azaz a nyugdíjaknak az áraktól és bérektől való fele-fele arányú, kiegyensúlyozottabb függését. Az ÉT főként etikai okokból hagyta volna még két évig a bérkövetést: a nyugdíjasok "együtt nevetve" profitálni akarnak a várható reálbér-növekedésből.
• A nők számára tíz év úgynevezett szolgálati idő esetén járulékszerző időnek fogadtak el két évet gyermekenként, egy év helyett - az anyaság nemzeti szponzorálását egyébként a jövőben várhatóan egyetlen konzervatív kormány sem veszélyezteti.
Arra a kérdésünkre, vajon nem tartja-e a szakszervezetek által hat százalékra "lefúrt" tőkefedezeti elvet soványka eredménynek, Gere Ádám befektetési bankár "óriási sikernek" nevezte, "hogy egyáltalán bevezetik a tőkefedezeti pillért, mivel így csökken a rendszerből származó felelőtlenség". Gere (akinek PM-nyugdíjkoordináló munkája ezzel véget is ért) utalt arra, hogy ez a mostani hatszázalékos tőkerész évente emelkedik nyolc-, majd tízszázalékos arányra. Különben is, a kormány adókedvezményekkel támogatja az ezen felüli befizetéseket privát pénztárakba.
A kormány által levezényelt nyugdíjreform-vita nem volt elég hosszú és elég nyilvános, a lakosság nem ismerhette meg az összes fél érveit és ellenérveit, sokszor álcivil szervezetek vitatták meg a kérdést - ezt bírálta sajtóértekezletén egy fiatal szociálpolitikusok által létrehozott új szervezet, a Civil Kezdeményezés a Nyugdíjreform Nyilvánosságáért. A szervezet ezért aztán civilekhez képest szokatlan aktivitással belevetette magát a politika szférájába, sajtófigyelésbe kezdett, és még a tárcák közti koncepcióközvetítést is vállalta azért, hogy végre összesítő tabellát készíthessen a PM/NM és a nyugdíjönkormányzat elképzeléseiről. Ennek értékéből még az sem von le semmit, hogy a Ferge Zsuzsa-féle ELTE Szociálpolitikai Tanszékhez és a nyugdíjönkormányzathoz közel álló érveléssel rendesen elküldték a PM/NM-koncepciót a jó édes anyukájába.
"Nem igaz, hogy álcivilekkel vitattuk meg a nyugdíjreformot" - kéri ki magának a vádat Győrfi István, az államháztartási reformért felelős miniszteri biztos, utalva arra, hogy több tucat fórumon, köztük sok szakszervezetin volt szó a kérdésről. "Az ÉT-n igazi áttörés történt, de nem politikai alku, hanem szakmai ügyekben tanúsított kompromisszumkészség vezetett eredményre" - mondta a Narancsnak Győrfi, aki szerint a hatszázalékos tőkepillér "még éppen az a határ, ahol megéri belevágni". A biztos olvasatában egyébként a törvény megszüntet egy hevesen vitatott dolgot: nők és férfiak egyenlőtlen járadékát, arra hivatkozva, hogy a nők tovább élnek. "Ki lesz mondva, hogy nők és férfiak egy kockázatközösséget jelentenek, úgyhogy valószínűleg az egyes pénztárak döntenek arról, elfogadják-e az uniszex halandóságot."
A szerencsétlen sajtóvisszhangot kiváltott PR-kampánytervet (ld. még "párbeszéd látszatát kelteni a lakossággal") a kabinet elvetette, szó sincs arról, hogy egymilliárdot költenének a nyugdíjreform eladására. "Csak 20 milliót adtunk ki arra, hogy a napilapokban megismertessük a kormány koncepcióját." Az államháztartási reform új PR-stratégiájára október 28-án közbeszerzési pályázatot írtak ki, amelynek határideje éppen múlt szerdán járt le. A sikeres nyertest egy Kupa Mihály (hol hallottuk már ezt a nevet?) vezette független bizottság választja ki. (A tárca PR-csoportját lapunk információja szerint Neuman Péter reklámügynökségi vezető után most K. Nyírő József, a Világgazdaság munkatársa vezeti.)
Rajt
A Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat elnöke kérdésünkre elmondta: "alapvetően elégedett" a kiharcolt eredményekkel, hosszú távon viszont aggódik. "A kormányzat makroszámításai a változás okozta hiányról 2050 körül 67 ezer milliárd forintos különbséget mutatnak a mi számainkhoz képest." Vágó János főként a pontrendszer bevezetését tartja fontosnak a pályakezdőknél, mivel a mai nyugdíj- és informatikai rendszerben "reménytelennek" látja az állampolgárok adatainak begyűjtését. Vágó szerint egyébként a nyugdíjügyre semmilyen kihatással nem lesz az, hogy a kormány úgy döntött: nem lesz több tb-önkormányzati választás, a munkaadókhoz hasonlóan a szakszervezetek is delegálnak majd tagokat az egyáltalán nem korporatív testületekbe.
Mire számít most a bank- és tőkepiac? - érdeklődtünk Gere Ádámtól. "A bankárok és a befektetők most még várnak. Óvatos emberek, meg akarják várni a törvény szövegét. Várakozásaik szerint úgy 80-150 milliárd forint kerül majd így a tőkepiacra évente, ennek jó része várhatóan részvény formájában, ami elsősorban a külföldi befektetők számára jó hír." A legfontosabbnak azonban a pénzember azt tartja, hogy "olyan nyugdíjrendszer született, amely meghagyja az egyénnek a választás szabadságát".
- seres -
Menekülés a győzelemből
Lassan, de biztosan ugrik a háború utáni nyugat-európai konszenzus egyik sarokköve, a "generációk közti szerződés": a jóléttel egyre tovább élnek az emberek, ámde recesszál a gazdaság, több a munkanélküli, egyre fogyik az aktív kereső, így aztán aki tud, menekül az állami nyugdíjrendszer kizárólagosságából. Latin-Amerika gazdaságilag liberalizálódó országai pedig egyre érdekesebbnek tartják a - minden ellenkező híresztelés ellenére igen jól működő - chilei privát nyugdíjat.
Nagy-Britanniában a kabinet "az évszázad nyugdíjreformjának" nevezi azt a tervet, amely megszüntetné a jelenlegi felosztó-kirovó elvet, és kötelezően bevezetné a tőkefedezeti kiegészítő magánszámla-rendszert - írta a Világgazdaság. A tb-járulékból fenntartott állami alapnyugdíj megmarad, de csökken a jelentősége. Londonban úgy számolnak, hogy a tervezett évi 160 millió font ráfordítás megéri, mert a jövő század közepére 40 milliárd font megtakarítást eredményezhet.
Németországban nagy viharokat kavar a konzervatív-liberális koalíció reformterve, pedig amit Blüm munkaügyi miniszter csapata az asztalra tett, ahhoz képest a magyar kormány a szabadpiac élharcosa: csak a felosztást-kirovást reformálgatnák és nyirbálgatnák, 20-ról 23-ra emelnék a járulékot. Nem növeli a dolog hitelét, hogy maga Blüm is a privát nyugdíjat említi, amikor biztonságról meg garanciákról beszél. A tőkefedezet bevezetését hirdető Miegel közgazdász, aki a fenti csapatot ott is hagyta, outsidernek számít. Egyelőre.
Ausztriában, mint arról már beszámoltunk, állam bácsi gondoskodik mindenki időskoráról. Klima kancellár egyik első hivatali bejelentése azonban éppen a nyugdíjrendszer megreformálása volt. Kész koncepció még nincs; szakértők már pedzegetik a tőkefedezeti elvet, de félnek is tőle, mert "jobban függ a gazdaságtól", mint a mostani, amelyik ugye egyáltalán nem függ. Az osztrákok a biztos állami garancia és a bizonytalan jövő között dilemmáznak éppen.
Chilében, a nyugdíj- és egészségügyi privatizálás mintaországában nem tudnak Vágó János információjáról, amely szerint "tizenegy nagy magánpénztár közül négy tönkrement": a tizenöt magánalapból hatnak tavaly rossz éve volt, vesztettek csomó pénzt, főleg a sok keresztbe-átlépés miatt, ami megdobta a költségeket. A többi kilenc azonban 1996 első tíz hónapjában 72 millió dollár profitot termelt, 14 százalékkal többet az előző évhez képest. Egyre több dél- és közép-amerikai szakértő utazik Chilébe körülnézni, hogyan lehet kimászni a szociális kátyúból.
