Reformtömörülés a MIÉP-ben: Lázadás a Titanicon

  • Gavra Gábor
  • 2003. január 9.

Belpol

A 2002-es országgyűlési és önkormányzati választási bukta nem múlt el nyomtalanul a Magyar Igazság és Élet Pártja fölött: a nyilvánosság néhány héttel ezelőtt értesült először arról, hogy "érettségi találkozó" fedőnéven tanácskoznak egymással Csurka István párton belüli és a párthoz közel álló ellenfelei. A múlt héten a harmadik ilyen összejövetelen létrejött a Magyar Igazság és Élet Reformtömörülés (MIÉRT).

A 2002-es országgyűlési és önkormányzati választási bukta nem múlt el nyomtalanul a Magyar Igazság és Élet Pártja fölött: a nyilvánosság néhány héttel ezelőtt értesült először arról, hogy "érettségi találkozó" fedőnéven tanácskoznak egymással Csurka István párton belüli és a párthoz közel álló ellenfelei. A múlt héten a harmadik ilyen összejövetelen létrejött a Magyar Igazság és Élet Reformtömörülés (MIÉRT).A2002-es országgyűlési és önkormányzati választáson elszenvedett kudarc a jelek szerint megtépázta Csurka István elnök párton belüli tekintélyét. December közepén a két választási vereség tanulságainak levonását sürgetve - az egykori fővárosi közigazgatási hivatalvezető, Grespik László révén - a nyilvánosság elé lépett Csurka MIÉP-vezetőkből és a párthoz kötődő személyiségekből álló ellenzéke, amely a MIÉP-nek a "parlamenti és kormányzó párti" szerepre történő alkalmassá tételét, a Fideszhez fűződő viszony "új alapokra helyezését", továbbá a pártelnök élettársának, a MIÉP 1998-as és 2002-es kampányfőnökének, Papolczy Gizellának a pártkassza közeléből való eltávolítását tűzte zászlajára.

A Fidesz árnyéka

A MIÉP-en belüli első jelentős konfliktus 1998 őszén robbant ki; akkor Szabó Lukács alelnök követelte a párt gazdálkodásának a felülvizsgálatát, ám előbb a párt elnöksége hívta vissza Szabót minden tisztségéből, majd az országos gyűlés is kizárta a pártból (lásd: Csurka és a nerc erő, Magyar Narancs, 2000. november 9.). A négy évvel ezelőtti problémák mellett a mostani konfliktus oka a párt 2002-es választási kudarca is. A MIÉP vezetőinek egy része - a tavaszi választás óta először - a jelek szerint lehátrált a "választási csalás" rögeszméjéről, és a várakozásukat alulmúló szereplést a Fideszhez fűződő viszony alakulásában véli megtalálni. Bognár László alelnök szerint a MIÉP vezetői súlyos, talán jóvátehetetlen hibát követtek el azzal, hogy legkésőbb a választások előtt fél évvel nem rukkoltak elő "a Fidesztől markánsan elütő mondanivalóval". Bognár ugyanilyen hibának tartja azt is, hogy a választás után a MIÉP nekitámadt a Fidesznek. "Fordítva ültük meg a lovat - fogalmazott az alelnök -, rosszkor idomultunk a Fideszhez, és rosszkor szegültünk szembe vele." Bognár László szerint Csurka bejelentése a száz MIÉP-es képviselőjelölt második fordulós visszahívásáról "segítő szándékú, de végzetesen elhibázott" lépés volt 2002 elején. Grespik László ugyanakkor 2002. december 30-i írásában, a Csurka elhíresült 1992-es dolgozatára hajazó Néhány gondolatban azt állítja, hogy a visszaléptetésről szóló határozat Orbán Viktor és Csurka István két megbeszélése után született meg. A megbeszélések tényét a Narancs kérdésére Bognár László megerősítette, ám annak a visszalépési szándék bejelentésével való összefüggéséről nem kívánt spekulációkba bocsátkozni. "Nem tudjuk, hogyan született a döntés" - közölte lapunkkal Bognár, aki szerint az ügyben tapasztalható titkolózás rávilágít a pártvezetésen belüli információáramlás elégtelenségére.

Más forrásaink szerint viszont a Fidesz az országgyűlési választás előtt több MIÉP-vezetőnek ajánlatot tett a választás után felálló esetleges kormánykoalícióban való részvételre. Meg nem erősített információink szerint e vezetők között volt Balczó Zoltán, Lentner Csaba és Rozgonyi Ernő. Kérdésünkre mind Balczó Zoltán, mind Győri Béla pártszóvivő határozottan cáfolta ezt az értesülést. A nem hivatalos megbeszéléseken forrásaink szerint a kultuszminiszteri és a sporttárca államtitkári posztja került szóba mint jövendő MIÉP-es pozíció. Úgy tudjuk, a Fidesz kezdettől világossá tette: a MIÉP-re csak abban az esetben számít koalíciós partnerként, ha nélküle nem képes biztosítani a jobboldali parlamenti többséget; illetve ha Csurka István visszavonul a párt "operatív irányításából".

A Fidesszel szembeni választás előtti puhaságot már a vereséget követő első hetekben Csurka szemére vetette dr. Fenke Ferenc egykori budapesti MIÉP-es képviselőjelölt később komoly visszhangra talált (ám a címzetthez akkor el nem juttatott) levelében, melyben a következőképpen fogalmaz: "A FIDESZ iránti simulékonyság, a markáns különvélemény hangoztatásának hiánya választóink felé egyfajta riasztó >>negatív kampány politikai jobboldal integrálása (talán helyesebb lenne a >>megszűnésA Fideszhez fűződő viszony az elnököt támogatók szerint is kulcskérdés. Az egymással szemben álló csoportok között feltűnő az egyetértés abban, hogy a MIÉP bukásához nagyban hozzájárult, hogy "a Fidesz jobbszélre kihelyezett előőrsei" segítségével lenyúlta a "nemzeti radikalizmust". "A Sajtóklub MIÉP-vezérszólamokat kisajátító, útszéli hangnemben előadott álradikalizmusa sok támogatónkat megtévesztette, elhitetve velük, hogy a Bencsikék által támogatott Fidesz ugyanazt képviseli, amiért a MIÉP csaknem tíz éve létrejött" - mondta a Narancsnak Győri Béla. Balczó Zoltán elnökségi tag, fővárosi közgyűlési képviselő ehhez hozzátette: Orbán Viktor kijelentése, miszerint nem a MIÉP mint párt, hanem a MIÉP minden egyes szavazója érdekli, arra enged következtetni, hogy Orbánnak nem lenne ellenére a MIÉP felszámolása.

Benn a médiában

A 2002-es választási vereség másik okát a pártütők abban látják, hogy a MIÉP - a Pannon Rádió és az ATV-n a Bocskai Alapítvány által szerzett egyórás műsoridő révén megnövekedett médiajelenléte ellenére - képtelennek bizonyult arra, hogy új szavazókat szólítson meg. "A Pannon egyetlen kibaszott szavazatot nem hozott a MIÉP-nek" - fakadt ki forrásaink szerint a tavaszi választási vereséget követő első elnökségi ülésen az egyik vezetőségi tag. Bognár László szerint a rádió munkatársai és az interjúalanyok Papolczy Gizella nyomására egyre szűkebb körből kerültek ki. Bognár úgy látja: Csurka élettársa nemcsak a "balliberális" interjúalanyok szerepeltetését kifogásolta, de Lovas Istvánt is kitiltotta a rádióból. Papolczy Gizella kérdésünkre cáfolta a Lovas kitiltásáról szóló állítást, kijelentve: a fenntartó Bocskai Alapítvány képviselőjeként előfordult, hogy kifogást emelt a rádió egy-egy műsora miatt, ám nem állt módjában beleszólni az adás vendégeinek kiválasztásába. Papolczy szerint kritikusai túlértékelik a MIÉP közeli médiában játszott szerepét, de magát a párt médiajelenlétét is: a Bocskai Szabadegyetem ATV-beli szereplését alig egy hónapos sugárzás után "álindoklással" megszüntette a televízió vezetése, Papolczy szerint azért, mert a televízió egyes vezetőinek és a MIÉP retorikáját "kiforgató és a hőbörgésével lejárató" Lovas-Bayer-féle Sajtóklub résztvevőinek útjában állt a "komoly kulturális teljesítményt nyújtó", és ezzel a MIÉP "igazi arcát megjelenítő" műsor.

Kampánypénzek, közhülyék

A Papolczy tevékenységével szemben megfogalmazott kifogások másik része a párt gazdálkodásával kapcsolatos. Bognár László szerint négy év óta nem számol el a pártvezetés a szervezet gazdálkodásával. Bognár kijelentette: e periódus gazdálkodását azért tartja különösen felelőtlennek, mert az 1998-ban a parlamentbe jutott párt megnövekedett költségvetési támogatása révén soha nem látott lehetőség nyílt meg a 2002-es kampány finanszírozására. Az előző ciklusban összesen csaknem egymilliárd forintot kapott a MIÉP a központi költségvetésből, melyet az országos gyűlés határozata értelmében három egyenlő részre kellett osztani. A támogatás egyharmadát fordították a párt infrastruktúrájának fenntartására, egyharmadát a Bocskai Alapítvány működtetésére (az alapítvány üzemelteti többek között az immár csak az interneten fogható ellen-Pannon Rádiót), a fennmaradó harmadot pedig a választási kampányra tartalékolták.

A pártellenzék tagjai elsősorban ez utóbbi összeg elköltését tartják elhibázottnak, mivel a párt kampánya nem váltotta be a reményeket. A gigantikus nagygyűlésekre az évek óta meglévő törzsszavazókon kívül nem sikerült új támogatókat kicsábítani, ugyanakkor a hangos kampány fokozta a közvélemény nagy részének MIÉP-pel szembeni (természetesen a "szélsőségesen nemzetellenes" és "ördögi" kereskedelmi tévécsatornáknak köszönhetően), egyébként is erős ellenszenvét. Grespik László írásában a következőképpen fogalmaz: "Vajon a hosszú, unalmas, csak az elnöki beszédfelolvasást megengedő, felesleges esztrádműsorral elnyújtott gyűlések száma és a megjelentek létszáma az eredmény, vagy az, hogy minisztereink ülnek a kormányban, képviselőink az Országgyűlésben?"

A kampányfőnöki tevékenységét ért vádakra reagálva Papolczy Gizella kijelentette: bírálói megfeledkeznek arról, hogy az 1998-as sikeres választáson is ő irányította a párt korteshadjáratát. "Kétségtelen, hogy a nagygyűlések megrendezése, a színpad, a hangosítás bérlése, a részt vevő párttagok utaztatása költséges dolog" - mondta lapunknak, ám leszögezte: a kampány során nem kapott jelzést arról, hogy a gyűlések szervezését a vezetés egyes tagjai elhibázott stratégiának tartanák. A kampányfőnök szavai szerint vállalja a sikertelen választási szereplés felelősségének rá eső részét, de (fenntartva korábbi kijelentését) kikéri magának, hogy a Grespik Lászlóhoz hasonló "párton kívüli közhülyék" törjenek pálcát tevékenysége fölött.

Törésvonalak

Az áprilisi vereséget követő első elnökségi ülésen Bognár László lemondott a MIÉP alelnöki tisztéről és az elnökségi tagságról. Indoka az volt, hogy felelősnek érzi magát a párt választási veresége miatt, mivel a kampány általa észlelt hibáira nem hívta föl idejében Csurka István figyelmét. Az elnökség Bognár lemondását nem fogadta el, ezt követően Csurka személyi változásokat javasolt a párt vezető testületében (ezek nem érintették volna saját pozícióját), ám javaslatát a többség leszavazta, mire az elnök négy elnökségi tagot - Deák Pétert, Kapronczy Mihályt, Lentner Csabát és Schuster Lórántot - lemondásra szólított fel. Lentner eleget tett Csurka kérésének, a többiek azonban nem. Deák Péter Baranya megyei elnökként azt javasolta Csurka Istvánnak, hogy a MIÉP örökös tiszteletbeli elnöki tisztét elfoglalva, vonuljon vissza a párt gyakorlati vezetésétől.

´sszel, az önkormányzati választáson elszenvedett újabb vereséget követően Bognár László ismertette a MIÉP elnökségével Fenke Ferenc már idézett, május elején Csurka Istvánnak írott, de végül el nem küldött levelét - ezt követően az elnök fegyelmi eljárást kezdeményezett Bognár ellen, amelyet (utóbbi beszámolója szerint) az elnökség nem támogatott. Az alelnök szerint ezt követően Csurka nem hívta össze többet az elnökséget. Kérdésünkre Győri Béla cáfolta Bognár állítását, kijelentve: a fegyelmi eljárás lefolytatása nem az elnökség, hanem a becsületbíróság (más pártoknál: etikai bizottság) illetékességi körébe tartozik, így pusztán a véletlen műve, hogy a Fenke-levél ismertetésétől mostanáig nem ülésezett a párt vezető testülete. Csurka a Magyar Fórum november 28-i számában a nyilvánosság elé vitte a Fenke-levél ügyét, személy szerint is megnevezve Bognár Lászlót mint a MIÉP-et kívülről bomlasztó erők eszközét. Csurka az EU-csatlakozásról szóló népszavazással hozta összefüggésbe az ellene indított "rágalomhadjáratot": "Ha a MIÉP a belső válságával foglalkozik, és nem szenteli minden erejét az európai csatlakozás körülményeinek a megvilágítására, akkor a bomlasztó erők elérték céljukat."

A múlt hónapban felgyorsultak az események. December 14-én került sor a pártelnök ellenfeleinek első "érettségi találkozójára", ezt tavaly még egy követte, majd idén január 3-án létrejött a MIÉRT. A találkozókon a résztvevők által szóvivőnek felkért Grespik Lászlón kívül ott volt Bognár László, Rozgonyi Ernő és Deák Péter elnökségi tag, valamint a MIÉP-hez kötődő "értelmiségi holdudvar" néhány képviselője, például a Demokratában időről időre a náci rendszert dicsérő és a holokauszt megtörténtét tagadó Gazdag István is. (A Csurka-tábor gyengülését támasztaná alá lapunknak az a MIÉRT környékéről származó értesülése is, mely szerint a jelenlegi elnökhöz erősen kötődő Hegedűs Lóránt püspök az Ausztráliába való távozást fontolgatná.)

Kétséges azonban, hogy a rebelliseknek sikerül-e ütőképes elnökjelöltet állítaniuk Csurkával szemben a februári országos gyűlésig. Bognár László kérdésünkre kifejtette: elismeri, hogy a MIÉP-ben nincs a jelenlegi elnökhöz fogható karizmatikus vezető, éppen ezért valamilyen áthidaló megoldásban gondolkodik. Lehetségesnek tartaná például a MIÉP létrehozásakor már létezett társelnöki tisztség helyreállítását, de akár Csurka örökös tiszteletbeli elnöksége mellett új pártelnök megválasztását is. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy Bognár tájékoztatása szerint az "érettek" elnökjelöltje az a Balczó Zoltán, aki - a fővárosi MIÉP-frakció többi tagjával együtt - január 2-án közleményben határolódott el Grespik László nyilatkozataitól, és aki a Narancs kérdésére kifejtette: bár maga is szükségesnek tartja a párton belüli jogkörök és a hozzájuk kapcsolódó személyes felelősség tisztázását, egyetlen olyan akcióval sem kíván közösséget vállalni, amely a pártelnök leváltását célozza, különösen, ha annak bármi köze van Grespik személyéhez.

Gavra Gábor

Figyelmébe ajánljuk