Rokonok a vidékpolitikában

Rendszerszintű káosz

  • Tamás Gábor
  • 2012. június 10.

Belpol

A rend kedvéért tegyük föl és vizsgáljuk meg: mi van, ha a földbérletbotrány egy nagy ívű koncepció szükséges (és félreértett) epizódja?

Az állami földbérletek körüli különös történetekről, illetve azok sajátos illatú közegéről többször is beszámoltunk (lásd: Jöttek a nagyokMagyar Narancs, 2012. március 22., illetve: Beavatkozó egyenirányítás, Magyar Narancs, 2012. május 3.). Gőgös Zoltán szocialista képviselő, volt államtitkár részben cikkünk nyomán is azonnali kérdéssel fordult a vidékfejlesztési miniszterhez, hogy milyen kézi irányítás szerint is alakulnak az állami földbérleti pályázatok. Fazekas Sándor tárcavezető válaszából lényegében az derült ki, hogy egyrészt mindenféle mutyizásról szóló hír legenda, másrészt az elődök elmúlt nyolcévi tevékenysége kizár mindenféle érdemi kritikát. Mi több, az irányított földbérleti pályázatok miatti botrányra a minisztérium "A kutya ugat, a karaván halad" című közleménnyel reagált, amely szerint minden a legnagyobb rendben van, a pályáztatás folyamatosan zajlik, "a döntések meghozatalra kerülnek".

Egy korábbi, az agrárügyi dilemmákat vázoló írásunkra (lásd: Ábránd és valóság, Magyar Narancs, 2012. január 19.) adott válaszuk szintén magáért beszél (betűhív közlés következik): "Orbán Viktor miniszterelnök kiállt a vidékstratégia mellett, eljött a Darányi Ignác Terv bemutatására, és elmondta annak legfontosabb elemeit. Lehet-e, kellhet-e ennél hitelesebb biztosíték arra, hogy tervünk megvalósuljon? Ami a birtokpolitikát illeti, a miniszterelnök egyenesen beszélt erről is:Az értékteremtő munka előtt ma még akadályok emelkednek (...). A helyi ügyekben a helyi közösségeké az első szó. Épp ezért az ő érdekeiket figyelembe vevő földvagyon-gazdálkodás és földrendezés érdekében a földügyekkel foglalkozó intézmények működését érintő jogszabályokat áttekintjük és ésszerűsítjük. Megteremtjük a korszerű családi gazdálkodói, őstermelői, kistermelői munkálkodás új, jogi kereteit."

Törés

Legjobb indulatú feltételezésünk - és ezt érdemben cáfoló információnk nincs - szerint Orbán Viktor az idén és részben tavaly meghirdetett 65 ezer hektárnyi rendkívül kedvezményes földbérlet ügyében közvetlen utasítást nem adott. Azt sem feltételezhetjük, hogy Fazekas miniszter az általa felügyelt Nemzeti Földalap (NFA) összes földrészletre kiterjedő intézkedéssorozatát s. k. vezényelte. Jelzések voltak: ezt ide kéne, azt meg oda. Az apparátus pedig végrehajt mindent, amit bizonyos magasabb érdekeknek megfelelve elvégezni helyesnek gondol, "kitermelve" közben a saját áldozatait is: például a kisebb gazdálkodók érdekeit szem előtt tartó Bükki Nemzeti Park igazgatóját az eredeti, a helyi kistermelők számára kedvezőbb feltételekkel meghirdetett bérleti szerződések megkötésének eljárási ideje alatt, de még az új pályázatok elbírálása előtt leváltották.

Így lesz a felcsúti fociakadémia elnökének és családjának ötszáznál is több, harmadáron bérelt hektárja meg a Belügyminisztérium önkormányzatokért felelős államtitkára érdekeltségeinek vagy barátainak a Bükki Nemzeti Parkon belül hasonló méretű birtoka.

Mindaz, amiről beszélünk, a nemzeti földvagyon egészét tekintve elenyésző tétel, 0,2-0,3 százalék. Csakhogy ez összességében mindabból, ami Magyarországon bármit is ér, legalább huszonöt százalékot kitesz. A jelenlegi hatalom eredeti elképzelései szerint a kis- és középgazdaságokhoz szerette volna az összes elérhető birtokot eljuttatni, de bő fél éve ebben a stratégiai elképzelésben törés következett be. Hogy a januárban posztjáról lemondott Ángyán József vidékfejlesztési államtitkár elmúlt hetekben nagy port kavaró mondatai oligarchákról, nagytőkésekről és a vidéket eluraló maffiacsaládokról ekkor vagy már korábban megszülettek-e, egyelőre nem tudható. Az viszont bizonyos, hogy a Fidesz - az Ángyán távozása előtt két nappal meghirdetett Darányi-tervvel megerősített - földbirtok-politikája és a hozzá kapcsolódó agrárstratégia megbukott. A minisztériumban tökéletes eszmei-stratégiai káosz uralkodik. Miközben az élelmiszer-ágazat ügyeiről úgy számolnak be az egyik közleményben, hogy exportjával jelentős mértékben javította az ország fizetési mérlegét, a másikban a helyi, belterjes piacok fontosságát hangsúlyozzák. Ebben a helyzetben Orbán Viktor a legfontosabb ágazati posztra helyezett egy olyan államtitkárt, Budai Gyulát, aki a mélyebb szakmai ügyekben - miniszteréhez hasonlóan - kevésbé érintettnek minősíthető, ellenben volt katonai ügyészként bizonyos utasítások maradéktalan végrehajtására tökéletes személy. E helyzetet egy magánbeszélgetésben "rendszerszintű káoszteremtésként" írta le egy neves agrárkutató-elemző. Hogy ebből mi jön ki, megjósolhatatlan.

Ha fontos lenne

Legyünk a hülyeségig naivak: mi van, ha a lényeg a látszat ellenére sem Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester-focielnök vagy Tállai András BM-államtitkár (és az ő rokonaik, barátaik, üzletfeleik) kistafírungozása olcsó földbérletekkel? Tegyük föl, hogy egy másfajta tudatos koncepció szerint zajlanak az események. A profittermelő mezőgazdaság az ország gazdasági működtetéséhez nélkülözhetetlen, ehhez viszont a legálisan működő, adót fizető exportképes közepes és nagygazdaságokat kell megerősíteni. Hogy ezek most "véletlenül" a kormányzópárt holdudvarából kerülnek elő, az másodlagos. (Nem mellesleg: a felcsúti polgármester és családja 55-70 millió forintos európai uniós támogatáshoz jut ezen bérletek nyomán.)

A hatvanas-hetvenes években az állampárt agrárvonalában dolgozott Fehér Lajos, aki az állandó élelmiszer-ellátási problémákat azzal gondolta elrendezni, hogy a parasztokat a valóban rideg és iparszerű téeszgazdálkodás mellett személyesen is érdekeltté kell tenni az értékesíthető termelés növelésében. Bármilyen fura, a mai helyzet sokban hasonlít az ötven évvel ezelőttihez: akkor a mérhetetlen "hiánytünetekben" szenvedő KGST-piac volt az, amelyet állandó nyersanyag- és energiaigényünk miatt csereáruval karban tudtunk tartani, most a növekvő népesség miatti globális élelmiszerigény jelenti ugyanezt.

Fehér 1965-ös tanulmánya szerint a hatékony termelés, illetve a kézimunka-igényes gazdálkodás között megteremthető az egyensúly. Ez volt a háztáji gazdálkodás kialakításának alaptétele. A jórészt amerikai technológiára alapozott szántóföldi termelés mellé folyamatosan és egyre növekvő mértékben illeszkedett be a ház körüli állattenyésztés, intenzív kertészkedés és a gyümölcstermelés. Aki akkor is élt, tanúsíthatja: ennek rigorózus szabályai voltak, például a megtermelt árut a leadási helyen és időben kellett leszállítani. De az áru elkelt, mert igény volt rá. Most is van.

A ház körüli állattenyésztés kényesebb, mivel az elmúlt években bizonyos önkormányzati korlátozások léptek életbe, de némi szervezett összefogással ebben előre lehetne lépni. Dániában a termelők szövetségének jól szervezett munkafolyamatában ökológiailag is gondosan ellenőrzött telepekről húszmillió hízó megy a saját közös tulajdonú vágóhídra. Nálunk ma van hárommillió - volt egykor tizenkettő.

Jelenlegi élelmiszer-termelésünk óvatos becslések szerint is legfeljebb 45-50 százalékban felel meg a magyar termőföldvagyon, éghajlat és egyéb ágazati adottságaink potenciáljának. A jelenlegi kormányzat egyelőre vissza nem vont hivatalos agrárprogramja ezen az arányon is csökkentene, ami találkozik ugyan a hazai zöldmozgalmak lelkes támogatásával, de üzletileg értelmezhetetlen. Ha Orbán dűlőre jutna a témakörben vallott egymással ellentétes nézeteivel, akkor az évi mintegy hatszáz-hatszázhúsz milliárd forintos vidékfejlesztési költségvetés egy részét egy működő termelésszervezési modellre fordíttatná. Mert miközben a hatalom minden létező kommunikációs eszközével a multik ellen ágál, a nagy kereskedőláncokkal szemben védtelen termelőit az út szélén hagyja. Egy lapunk birtokába került agrárkutatói tanulmány szerint az intenzív kertészeti ágazatokban 45-50 milliárd forintból (öt évre elosztva) olyan termelésszervezést lehetne kialakítani, amely a profitérdekelt, exportkapcsolatokkal is rendelkező nagy felvásárló cégek rendszerére épülve hatékonyan működhetne. A levezetés szerint sok egyéb mellett kiszoríthatnánk a piacról rengeteg, az állami költségvetést adó- és egyéb elszámolási kedvezményekkel szipolyozó feketekereskedőt, valamint a termelők felvásárlókkal szembeni helyzete is alapvetően megváltozna. A nagy kereskedőláncok helyzete is egyszerűsödne, hiszen egy hatékony és megbízható rendszerből hozzájuk folyamatosan és nagy tömegben érkezne versenyképes áron az általuk is keresett hazai termék. Egy jól működő és hatékony termelési és értékesítési rendszer javítaná továbbá a hazai élelmiszer-biztonságot és a külpiacokon áruink jó hírét.

Oszt' jó napot

A két éve meghirdetett agrárpolitika (és kisebb részben a 2008-ban a hazai áruk védelmében szintén "multizni" kezdő szociálliberális kormányzat) rendre bűnösöket nevez meg, akik miatt a termelőknek nem megy jól. A lista hosszú, rajta vannak a jelentős részben külföldi kézbe került élelmiszer-ipari cégek, a kereskedőláncok, a kofák, a termelést hitelező bankok meg a négy évszak. Egy kétharmados többséggel rendelkező politikai hatalomban valaki világos és egyszerű gondolatmenettel összeilleszthette volna a szegényedő társadalom olcsó élelmiszer iránti igényét, az ország exportbevétel-éhségét és a hatékony termelést a szociális szempontból valóban fontos ős- és kistermelés érzékeny zónáival. Nem tudható, hogy Ángyán József és dogmái egy ilyen felismerésnek, illetve az azt követő esetleges előrelépésnek az akadályai lettek volna-e. Annyit tudunk, hogy a háttérben folynak bizonyos munkák, amikből akár valami jó dolog is kikerekedhet - ám ennek egyelőre formai nyoma nincs.

Mindez viszont mégis azt jelenti, hogy fölösleges a hülyeségig naivnak lenni: a földbotrány az, aminek látszik, nincs abban semmi másfajta távlati koncepció. Abban tényleg csak az a lényeg, hogy a mi kutyánk kölkei olcsó földbérlethez jussanak.


Neked ajánljuk