Színház

Megjött Barba papa

Felső szomszédok

Kritika

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Ez történt két éve a Miért pont kivi? című előadással, és ezzel a szándékkal mutatták be most Kőszegen a Felső szomszédokat is, részben azonos alkotógárdával. Az előadást most is Őze Áron rendezte, az egyik főszereplő itt is, ott is Schneider Zoltán.

Laurence Jyl darabját nálunk még nem játszották, a témájáról viszont sok szó esik itthon is. Steigervald Krisztián generációk közötti különbségekről szóló előadásai és könyvei igen népszerűek, és a gyerekvállalás vagy nem vállalás, a nagyszülői szerep és annak változásai is benne vannak a közbeszédben. Egy fiatal pár és egy 50 és 60 év közötti házaspár kerül szomszédi kapcsolatba, életvitelük azonban nem is lehetne eltérőbb. Párizsban vagyunk, ahol a fiatalok nem is a belvárosban, hanem egy zöldközeli környéken remélnek csendes lakást. Csak éppen a felső szomszéddal nem számolnak. Mert itt nem a fiatalok buliznak, hanem az idősebbek élik meglehetősen zajosan és vidáman az életüket, amíg Max a közjegyzői vizsgára készülne, hogy ha nem is nagy kedvvel, de folytassa a családi hagyományt, és táblázatban tervezze meg élete következő állomásait. Ki nem dühöngött még zajos szomszédok miatt? Legyen szó a tévé feltekert hangerejéről vagy a vasárnap reggeli fűnyírásról. Nem beszélve az intro- és extrovertáltság csatájáról: van, akinek a köszönés is épp elég, más (jelen esetben az idősebb házaspár) úgy gondolja, a szomszédom szinte már a családom, úgy is járok át hozzájuk, mintha otthon lennék.

A darab minderről könnyedén, sok humorral beszél. Karácsony Ágnes dramaturgi munkájának köszönhetően pedig a szövegbe kerültek hazai ízek is, például arról a bizonyos cserebogárról, ami nekimegy a falnak. Az elsőre roppant idegesítő házaspárról azonban a második felvonásban kiderül, hogy milyen hiányokkal, sebekkel küzdenek. A könnyed hangulat marad, de kerülnek bele szomorkásabb pillanatok is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Pokolba a tűzijátékkal! – Ünnepi beszéd

Kedves Egybegyűltek, kedves Olvasók! Önök már túl vannak rajta, mi (nyomda+munkaszüneti nap) még csak készülünk rá, mégis nagyon jó érzés így együtt ünnepelni ezt a szép évfordulót. 25 év! Egy negyedszázad, belegondolni is felemelő! Több mint jubileum, egyenesen aniversarium!

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.

„Az elégedetlenség hangja”

Százezrek tájékozódtak általa a napi politikáról a Jólvanezígy YouTube-csatorna révén, most mégis úgy döntött, inkább beáll a Kutyapárt mögé, és videókat készít nekik. Nemcsak erről, hanem a Fidesz online bénázásáról is beszélgettünk.