A Collegium Hungaricum Berlin első emeletén helyet kapott tárlaton szereplő nagyjából 70 mű legnagyobb része fekete-fehér (60×40 és 40×30 centiméteres) fotó, kisebb része grafika, illetve egy tárlóban láthatunk karikatúrákat és újságkivágásokat is. Az anyag a Museum für Kunst und Gewerbe Hamburg és a Kunstbibliothek Berlin gyűjteményéből származik, a tárlat kurátora Gáspár Balázs fotótörténész.
A Német Császárságot 1919-ben felváltó polgári demokratikus berendezkedésű weimari köztársaság másfél évtizedes fennállása alatt Európa kulturális magjává vált. Berlin robbanásszerű fejlődésen ment keresztül, lakossága húsz év alatt megduplázódott (igaz, ebben közrejátszott, hogy a város közigazgatási határait jóval kijjebb helyezték), így London, illetve New York mögött a világ harmadik legnagyobb vá́rosa lett. (Ezt a pezsgő időszakot tárja elénk Walter Ruttmann Berlin, egy nagyváros szimfóniája című 1927-ben bemutatott dokumentumfilmje, amelynek egyik operatőre a magyar Schäfer László volt.)
Berlin már száz éve a haladó gondolkodás központja volt, számtalan művész – köztük rengeteg magyar – választotta új otthonául. A 20-as években a magyar avantgárd képzőművészet jelentős alakjai fordultak meg itt, többek között Tihanyi Lajos, Mattis Teutsch János, Bortnyik Sándor vagy Kádár Béla. (A témakörrel bővebben a Berlinische Galerie Magyar Modern – Ungarische Kunst in Berlin 1910–1933 című 2022-es kiállítása foglalkozott.) A nácik 1933-as hatalomátvétele, a II. világháború és az azt követő népi demokratikus berendezkedés hosszú időn át bénítóan hatott a város fejlődésére, és bár Nyugat-Berlin továbbra is a nemzetközi kulturális élet üde színfoltja maradt, vezető pozícióját már nem tudta megtartani.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
