Magyar Narancs: Túl vannak már a formalitásokon, vagy csak a nyilatkozatok szintjén ért véget az együttműködés?
Burány Sándor: A helyzet egyértelmű, a folyamat visszafordíthatatlan. A két főpolgármester-helyettes írásban tájékoztatta Demszky Gábort arról, hogy november 20-i hatállyal lemondanak a pozíciójukról. Steiner Pál frakcióvezető levélben fordult liberális kollégájához, melyben jelezte, az MSZP nem tudja elfogadni, hogy az SZDSZ árnyékkoalícióra lépett a Fidesszel. Jómagam pedig a főpolgármester urat értesítettem az MSZP budapesti párttanácsának döntéséről.
MN: Csakhogy a fővárosi SZDSZ szerint nem ez az első eset, hogy a koalíció valamelyik tagja félrelép, korábban az MSZP is összeborult a Fidesszel.
BS: Tény, hogy a kiszavazás nem precedens nélküli, ám a mostani együttműködés a liberálisok és a Fidesz között nem eseti, jó ideje folyamatos. Oka pedig az SZDSZ bomlása: Bőhm András és Lakos Imre nyári önállósodása óta lényegében megszűnt a koalíciós többség a közgyűlésben, és a liberális frakció maradéka rendszeresen - eddig több mint húsz esetben - veszi igénybe az ellenzék segítségét. Ez eddig is számos súrlódást okozott a két frakció között, s a hétfői közgyűlés csak tovább mérgezte a helyzetet. A koalíciós egyeztető tanácskozásokon az utóbbi időben rendre azt kértük Demszky Gábortól, hogy állítsa helyre a frakció egységét, garantálja a közgyűlési többséget. Minden alkalommal megígérte, hogy majd előre figyelmeztet, ha nem lesz egységes a képviselőcsoportjuk. Ám ezt sok esetben nem tartotta be, a nevezetes közgyűlésen történtek pedig már túlmentek minden határon.
MN: Pontosan mi történt október 12-én, ugyanis zárt ülés révén a közvélemény nem értesülhetett az előterjesztések tartalmáról?
BS: Az MSZP azt javasolta, hogy az állami szférához hasonlóan az önkormányzat cégei is tegyék megismerhetővé az ötmillió forint feletti szerződéseiket. Kezdetben az SZDSZ is támogatta javaslatunkat, Horváth Csaba és Demszky Gábor közös sajtótájékoztatón ismertette az előterjesztést. A közgyűlésen viszont Bőhm a kérdés elnapolását javasolta, amit a Fidesz és a liberálisok meg is szavaztak. Ez vágta ki nálunk végleg a biztosítékot.
MN: Mivel indokolták?
BS: Hát ez az, érdemi indoklást nem hallottunk.
MN: A szocialisták miért nem szavazták meg a BKV felügyelőbizottsági (fb) és igazgatótanácsi tagjainak (it) visszahívását? Ezt a főpolgármester szeptember eleje óta szorgalmazza.
BS: Mert az MSZP-nek erre vonatkozóan volt egy sokkal komolyabb, felelősségteljesebb javaslata, miért szavaztuk volna meg a kevesebbet? Szerettük volna elérni, hogy az fb-be és it-be ne politikusokat, hanem szakembereket delegáljunk az Állami Számvevőszék listájáról. Ám ezt a felvetésünket nemhogy nem támogatták, de sutyiban az ellenzékkel együttműködve, egy technikai napirendi pont mögé bújtatva még le is cserélték a két testület SZDSZ-es tagjait.
MN: A liberálisok a nagyobb legitimitás érdekében mindenképpen oda akarták adni az fb elnöki posztját a Fidesznek, csakhogy az MSZP hallani sem akart arról, hogy Vitézy Dávid kapja a posztot.
BS: Összeférhetetlenségi problémánk volt: a Vitézy család tulajdonában álló Helyi Théma nevű lapcsoport szerződéses viszonyban áll a BKV-val. Márpedig ezen szerződések vizsgálata, felügyelete az fb feladata. Azt sem tartjuk helyénvalónak, hogy ezek után Vitézy Dávid tagja maradhat a testületnek, azt pedig kifejezetten ellenezzük, hogy ő kerüljön a bizottság élére. Jelöljön a Fidesz az ÁSZ listájáról valakit. Egyébként az SZDSZ azt a javaslatunkat is leszavazta, hogy állítsunk fel egy vizsgálóbizottságot, ami évekre visszamenőleg áttekintené a fővárosi cégek szerződéskötési gyakorlatát.
MN: A liberálisok szerint erre ott a közgyűlés ellenzéki irányítású pénzügyi ellenőrző bizottsága, felesleges megkettőzni az intézményeket.
BS: Nem tudok arról, hogy Demszky Gábor ezt a bizottságot bármilyen vizsgálat lefolytatására felkérte volna. Ha a BKV-nál megtörténhetett az a skandalum, hogy valakivel úgy kötöttek speciális kontraktust, hogy közben a kollektív szerződés előírásai is vonatkoztak rá - melynek következtében az illető végkielégítése kilencvenmillió fölé ugrott -, akkor indokolt lenne 2003-ig visszamenőleg átvilágítani az összes többi önkormányzati céget és intézményt. Egyszer és mindenkorra tiszta vizet kellene önteni a pohárba. Megjegyzem, 1997-ben már volt egy botrányos közbeszerzési ügy, akkor a főpolgármester azt ígérte, hogy olyan rendszert alakít ki, mely elejét veszi az ilyen visszaéléseknek. Hát nem sok változás történt azóta. Ráadásul a BKV-nál az elmúlt hónapokban végzett vizsgálat kimutatta, hogy Szalainé Szilágyi Eleonóra végkielégítése nem egyedi ügy, közel ötven esetben találtak indokolatlan, milliós nagyságrendű kifizetéseket.
MN: Ön nem tagja a fővárosi közgyűlésnek, nincs önkormányzati posztja. Miért önt faggatjuk mégis ezekről az ügyekről? A BKV-ért korábban felelős Hagyó Miklós miért nem áll a sajtó rendelkezésére?
BS: Bár a városháza ügyeiért közvetlen felelősséget nem viselek, miután az MSZP budapesti elnöke vagyok, politikai felelősségem igenis van, ebben az értelemben nem vagyok kívülálló. Hogy Hagyó Miklós miért szerepel kevesebbet a nyilvánosság előtt, azt tőle kell megkérdezni.
MN: Mit érzett, amikor nyáron az egyik ügy pattant ki a másik után?
BS: Sokkolt. Főleg, amikor a vizsgálat feltárta a 97 milliós végkielégítés hátterét. Láttam, hogy ez a hatalmas összeg egy 2004-es kollektív szerződés és egy 2005-ös menedzserkontraktus együttes alkalmazásából adódik. A fő probléma, hogy a kollektív szerződést a vezérigazgató és helyettesei kivételével kiterjesztették az összes BKV-s vezetőre, holott ez a fajta szerződés az alkalmazottak érdekeit lenne hivatott védeni, nem a menedzserekét. A titoktartási pénzről ne is beszéljünk, egy közvállalatnál az ilyesmi teljesen abszurd. Zavart, hogy lassan haladt a vizsgálat, majd a jelentés a legrosszabb félelmeimet igazolta. Kiderült, hogy ez elterjedt gyakorlat volt, így időzített bombaként ketyegett. A BKV költségeinek jelentős része bérköltség, ahhoz tehát, hogy a vállalat hatékonyan gazdálkodhasson, nagyarányú létszámleépítésre volt szükség. Amint elindult az átszervezés 2007-2008-ban, robbant a bomba.
MN: Csakhogy a kifizetések zöme Antal Attila és Balogh Zsolt regnálása idején történt - mindkét vezető Hagyó támogatottja volt. Ha ennyire sokkolták a botrányok, a főpolgármester-helyettes pártbeli feletteseként miért nem szólította fel őt a megfelelő konzekvenciák levonására?
BS: Először is: egyedül Hagyó Miklós vonta le a konzekvenciákat azzal, hogy lemondott a BKV felügyeletéről. Másodszor, nézzük meg azt is, hogy kinek volt bizalmi embere Aba Botond. A sokat bírált 97 milliós végkielégítést megalapozó szerződést ugyanis az ő idejében kötötték. De nem akarom Antal vagy Balogh felelősségét kisebbíteni, hiszen a jelentés megállapította, hogy az egyébként is nagyvonalú szerződések által biztosított lehetőségeken felül az elbocsátáskor a vállalat több esetben még további pluszpénzeket fizetett ki. Ezt azért is sajnálom, mert Antal Attila volt az a vezérigazgató, aki nekiállt rendbe tenni a cég ügyeit, ám láthatóan ő is könnyelműen bánt a közpénzekkel. Ebben az ügyben egyetlen vezető felelőssége sem kerülhető meg.
MN: Tavaly év elején Hagyó megpróbálta átalakítani a szerződéskötési és végkielégítési gyakorlatot, miért torpant meg ez a folyamat?
BS: A főpolgármester-helyettes már 2008-ban javasolta az igazgatótanácsnak a javadalmazási szabályzat áttekintését. Ezt a kérést a testület megtárgyalta, majd lekerült a napirendről. Meggyőződésem, hogy egyetlen városvezető sem látott bele ezekbe az ügyekbe. Ugyanakkor azt se feledjük, hogy a BKV gazdálkodási-pénzügyi felügyelete Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyetteshez tartozott. Hagyó Miklóssal ketten jegyezték az előterjesztéseket. Demszky Gábor is egy gyakorlatias ember, rajta tartja a szemét a pénzügyeken. Márpedig ebben a történetben ő jelenti az állandóságot, hiszen minden más politikai, vállalati vezető lecserélődött az elmúlt négy-öt évben. Továbbmegyek: az igazgatóságnak, az fb-nek SZDSZ-es elnöke volt, a közgyűlés közlekedési tanácsnokát is a liberálisok adják. Ezért álságos, hogy most mindenki egyedül Hagyóra mutogat. Bármennyire megosztott mostanság a fővárosi SZDSZ, ha a felelősséget firtatjuk, rögtön összezárnak.
MN: Hagyó Miklós városházi munkatársa rajta volt a BKV fizetési listáján, annak ellenére, hogy be sem járt dolgozni.
BS: Ez egy szerencsétlen ügy. Tegyük hozzá, az igazgatótanács SZDSZ-es elnökének - mint kiderült - sok millióért adtak tanácsokat. De Demszky kommunikációs tanácsadója is ott ül az egyik közműcég fb-jében. Ezek legalább enynyire szerencsétlen ügyek.
MN: Az elmúlt hónapokban tovább növekedett a Fidesz egyébként is óriási előnye a szocialistákkal szemben, ami visszavezethető a BKV-s botrányokra.
BS: Vagy igen, vagy nem, ma még nem tudjuk. A Szonda Ipsos legutóbbi mérése valóban erre utal, de a többi cég kutatásaiból nem olvasható ki ez a változás. Persze, én is ebben a városban élek, hallom a szomszédok véleményét. Nem tagadom, a végkielégítési ügy a rendszerváltozás óta eltelt idő egyik legnagyobb botránya. Ezért kell minél hamarabb rendet tenni az adott területen.
MN: Minderről nem is szerzett volna tudomást a közvélemény, ha Kocsis István vezérigazgató és Hagyó nem akaszkodik össze. Kiderült már, hogy mi van a konfliktus hátterében?
BS: Én is csak a végkifejletet látom. Nem szerencsés, ha egy városvezető és a felügyelete alá tartozó vállalat igazgatója nem találja a közös nevezőt.
MN: A sajtóban megjelent találgatások szerint Kocsist azok a szocialista erőcsoportok fordították szembe Hagyóval, melyek nem nézték jó szemmel a főpolgármester-helyettes gyors felemelkedését.
BS: Furcsa, hogy a BKV-s botrányok azután kerültek napvilágra, hogy a sajtó elkezdte firtatni Kocsis MVM-es ügyeit, ráadásul az előéletével kapcsolatos gyanúk nagyon súlyosak voltak. Ekkor megkerestük Demszky Gábort, és arra kértük, beszéljük meg ezeket az ügyeket, ugyanis ha a gyanú beigazolódik, akkor ennek a BKV látja kárát. Alighogy felvetette ezt az ügyet a fővárosi MSZP, rögtön megváltozott a sajtó - elsősorban a jobboldali média - magatartása. Az a Kocsis István, aki korábban a sajtó kereszttüzében állt, egyik napról a másikra a rendcsináló szerepében lépett fel. Úgy, hogy a cég vezetése az év elején még szó nélkül hagyta a könyvvizsgáló jelentését, mely idejekorán felhívta a figyelmet arra, hogy Szalainé végkielégítésével valami nincs rendjén, ráadásul tovább foglalkoztatták. Világossá vált, hogy a vezérigazgató mögött nagyon befolyásos támogatók állnak, másképp nem következhetett volna be ez a hirtelen fordulat.
MN: Hallani, hogy Kiss Péter, Szekeres Imre, sőt Csányi Sándor OTP-vezér bizalmát is bírja.
BS: Ezek csak találgatások. A látszat mindenesetre az, hogy komoly erők mozdultak meg Kocsis megmentésére.
MN: A fővárosi MSZP már tavasszal elkészítette a 2010-es választási listáját, melyről olyan fajsúlyos politikusok maradtak le, mint Hiller István vagy Kiss. Hova ez a sietség?
BS: Nem mi voltunk az elsők, Jász-Nagykun-Szolnok megye járt az élen. Abból indultunk ki, hogy az EP-voksolás után már nagyon is konkrét felkészülés veszi kezdetét 2010-re, ezért még előtte le akartuk zárni a személyi kérdéseket. Az elnökséggel - amely a névsort ellenvetés nélkül elfogadta - megállapodtunk abban, hogy az olyan fajsúlyos politikusokat, mint Hiller és Kiss, majd az országos listára tesszük. Ha nem nyernek egyéniben mandátumot, onnan kerülhetnek majd a parlamentbe. Abban is a hagyományokat követtük, hogy a lista vezetésére a párt elnök asszonyát, Lendvai Ildikót kértük fel. Kétségtelen tény, hogy a mi listánknak is vannak vesztesei: akik a huszadik hely fölé kerültek, esetleg sértve érezhetik magukat, de ez a listaállítás sajnálatos velejárója.
MN: Nem indítják jövőre egyéniben Donáth Lászlót, Kökény Mihályt, Baráth Etelét, Szabó Zoltánt, Hárs Gábort. Miért keltik a generációs feszültséget?
BS: Ahány ember, annyi eset. Kökény maga döntött úgy, hogy nem indul egyéniben. Hárs, miután egyetlen elnökjelöltként nem kapta meg a nyolcadik kerületi szervezet bizalmát, átigazolt a Szociáldemokrata Pártba. Ezek után miért indítaná őt az MSZP? Donáth a párt egyik emblematikus alakja, de a helyi szervezet olyan embert kívánt indítani, aki ott él közöttük. Baráth Etele túl sokáig hezitált, Szabó Zoltánt pedig a hírekkel ellentétben indítjuk.
MN: Hajdú Lászlót Rákospalotán sem képviselőként, sem polgármesterként nem indítják újra. A kerület első embere szerint "bizonyos üzleti körök" elvtelen kompromisszumra akarták rákényszeríteni, amit nem vállalt, inkább nyugdíjba vonul.
BS: Azt hiszem, Hajdú László indulatból mondhatta, amit mondott. Többször megpróbáltunk ugyanis közvetíteni a közte és a helyi szervezet között kialakult konfliktusban, az egyeztetéseken Lendvai Ildikóval együtt én is részt vettem. Kompromisszumos javaslatunk az volt, hogy induljon országgyűlési képviselőjelöltként, és lépjen vissza polgármesterjelöltként. Sajnos Hajdú nem fogadta el a békejobbot.
MN: Többen állítják, hogy a fejcserék mögött Hagyó térfoglalási kísérletei állnak. Ezzel magyarázzák a tagbeléptetési botrányokat Kőbányán, Zuglóban, "budán pedig az a Czeglédy Gergő vette át az MSZP irányítását, aki korábban a főpolgármester-helyettes kabinetfőnöke volt.
BS: A helyi szervezetek is változnak, frissül a tagság, ehhez vajmi kevés köze van Hagyónak. "budán a konfliktust az robbantotta ki, hogy a régi vezetés túl szorosan működött együtt helyben a Fidesszel. Tény, sokan léptek be a szervezetbe, majd a régi vezetés - részben az említett politikai baklövés miatt - elveszítette a többségét. A vita hatására kilenc kerületi képviselő végül átlépett az MSZDP-be. Czeglédy saját erőből lett "buda meghatározó politikusa, nem Hagyó tolta. Zuglóban egyszerű a képlet: a korábbi elnököt a párt etikai és egyeztető bizottsága tagrevízióra kötelezte, illetve előírta, hogy titkos szavazással erősítsék meg az elnökség mandátumát. Ám az elnök a revíziót nem várta meg, elhagyta a pártot. Itt is és Kőbányán is elvártuk, hogy a tagok személyesen megjelenve erősítsék meg a tagságukat - korábban elég volt ezt levélben kérvényezni. Egyébként Kőbányán a szigorú revízió jelentős létszámcsökkenéshez vezetett.
MN: Steiner Pál azt nyilatkozta az október 19-i ötpárti egyeztetés után, hogy az MSZP továbbra is támogatja a 40 pontos koalíciós megállapodás érvényre juttatását, az uniós projekteket, és garantálni fogja a város működését. Akkor minek léptek ki a koalícióból?
BS: Ügyeket támogatunk, nem az SZDSZ-t vagy Demszkyt. Ha bent maradunk, akkor képtelenek lennénk kiszabadulni a mostani csapdahelyzetből. Miközben a választók az MSZP-től várják a botrányok rendezését, a Fidesz és az SZDSZ az összes rendteremtő javaslatunkat leszavazza a közgyűlésben, folyton hoppon maradnánk. Ha nem hagynak rendet teremteni a fővárosi cégeknél, akkor nem szabad vállalni a közös felelősséget.
MN: Lehet már tudni, ki lesz 2010-ben az MSZP főpolgármester-jelöltje?
BS: A budapesti párttanács már elindította a jelölési folyamatot. A fővárosi küldöttértekezlet december 11-én dönt a listavezető személyéről. Nevet nem szeretnék mondani, hiszen most kezdődött a jelölési folyamat. Lényegesebb, hogy lesz önálló jelöltünk, és győzni akarunk, megvan hozzá a megfelelő programunk is. Budapest egy toleráns, befogadó, nyitott világváros, nem lenne jó, ha egy Fidesz-Jobbik-tandem kerülne hatalomra. Intő jel, hogy Tarlóssal szemben legutóbb a Jobbik nem indított önálló jelöltet, a Fidesz fővárosi frakcióvezetője pedig pár hete a "Szebb jövőt!" köszöntéssel tett gesztust a szélsőjobboldalnak. Tehát az elveszített bizalmat minél hamarabb vissza kell szereznünk, és meg kell tartanunk Budapestet.
MN: Ha fogadna, kire tenne nagyobb ösz-szeget?
BS: A párt budapesti elnöke vagyok, nem szerencsejátékos, de úgy látom, van esélyes jelölt.
