Elkezdték kotorni a Zagyva egy szakaszát. A 179 kilométeres folyó a Nyugat-Mátra és a Cserhát vízgyűjtője, Szolnoknál ömlik a Tiszába. A munka Nógrád megyében zajlik 13 kilométer hosszan.
A munkáról a napokban Facebook-posztban számolt be Szendőfi Balázs természetfilmes. Eszetlen természetpusztításnak írja le, abban bízik, hogy ha elég sokan tiltakoznak ellene, talán sikerül leállítani. Azt is írja, hogy ami zajlik, hivatalosan „aszályvédelmi intézkedés”, de valójában a Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) alelnöke, Dérer István rendelte meg ezt a munkát a vízügyi igazgatóságtól, hogy jusson elég víz a Maconkai-tározóba. Tehát – állítja a természetfilmes – magánmegrendelést hajt végre a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság.
Szendőfi utóbb frissítette a bejegyzését az aszályvédelmi kormányrendelet linkjével, és azzal a következtetéssel, hogy „a Zagyva csak a kezdet, országosan várható a kisvízfolyások, patakok kikotrása (a csatornák mellett). A vízügyi igazgatóságok utasítást és egy csomó pénzt kaptak erre. Bárki vonja felelősségre őket, a fenti kormányrendeletre fognak hivatkozni. Hogy ezzel pont a táj kiszárítását gyorsítják, azt nem tudják vagy nem érdekli őket. Ez ugyanaz, mint »az erdő megújítása tarvágással«. Nekik ezt dobta a mérnöki agyuk.”
A felhívásról és a hatósági reakciókról beszámolt többek közt a hvg.hu, a Telex.
A Narancs.hu kérdésére Szendőfi megerősítette, olyan információt kapott, miszerint a vízügyesek a horgászszövetségi tisztségviselő kérésére végzik a munkát. Erre utal a kotrás helye is: ott a Maconkai-tározóba lehet gyorsan eljuttatni a vizet a feljebb lévő mátraszelei és mátraterenyei tározókból. Utóbbinál a helyiek szervezkedtek, mert attól tartanak, a bányavíz kiszivattyúzása földmozgást eredményezhet. Vita is lehetett Szendőfi tudomása szerint a MOHOSZ alelnöke és a vízügy között. Az alelnök attól tart, hogy az alacsony vízszint miatt esetleg romlik a vízminőség, és ez veszélyezteti a tározóban élő, százmilliós értéket képviselő halállományt. A természetfilmes idegenhonos óriáshalakat említ, amelyek a tározóban vannak.
Ezzel szemben a Zagyvában védett őshonos réticsík, vágócsík, szivárványos ökle, fenékjáró küllő él, és kétéltűek: tavi, kis tavi és kecskebéka, vöröshasú unka, de a vízben barna ásóbéka ebihalai is lehetnek. Pettyes gőte és dunai tarajosgőte is előfordul ott, továbbá vízisikló és mocsári teknős. A nádas az élőhelye a nádirigónak, foltos nádiposzátának. Amikor ott járt, látott fiókát etető szülőket a megmaradt nádfoltokban. Szendőfi emlékeztet, a vízimadarak – guvat, vízityúk, récék, törpegém – még a fiókáikat nevelik, a nádas számukra élettér. A díszes légivadász nevű szitakötőnek ezen a szakaszon jelentős állománya él, ennek a rovarnak a lárváit is érinti a kotrás.
Szerdán, majd csütörtökön és pénteken is e-mailben kérdeztük a Magyar Országos Horgász Szövetséget, mi az álláspontja ebben az ügyben. Ugyanígy e-mailt küldtünk a Maconkai-tározón gazdálkodó Bátonyterenyei Szabadidő- és Sporthorgász Egyesületnek. A MOHOSZ csütörtökön egy másik, egy hónappal ezelőtt elküldött kérdésünkre válaszolt – a mostanira egyelőre nem, és az egyesület sem.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
