Túl sokat akar ez a film, nem is jön be neki

Mikrofilm

A Magyarországon forgatott Egy unikornis halála egyszerre szeretne kíméletlen kapitalizmuskritika, elszállt vígjáték és horrorba hajló szörnyfilm lenni. Ennyi mindenre azonban még egy olyan lény sem képes, mint az egyszarvú.

Ahhoz képest, hogy az unikornisok évezredek óta izgatják az emberek fantáziáját, meglepően kevés film foglalkozott eddig velük. Pedig már körülbelül Kr. e. 2000 évvel feltűntek ilyen ábrázolások az Indus-völgyi civilizációnál, az ókori írók közül pedig Arisztotelész, vagy épp idősebb Plinius is megemlítette őket. Az egyszarvúak nemcsak ritkán tűnnek fel filmekben, de meglepően egyhangúan is ábrázolják őket: általában a romlatlan, ártatlan természetet, az ősi környezetet képviselik. Gondoljunk csak a Ridley Scott-féle 1985-ös Legenda kezdetére, amelyben az unikornismítosz szinte minden eleme benne van a csillogó szőrtől kezdve a vidám vágtatásig.

Vagy ott van a Harry Potter és a bölcsek köve, melyben a még testet nem öltött Voldemort unikornisvérrel igyekszik életben maradni. „Szörnyű gaztett lemészárolni egy unikornist. Csak az tesz ilyet, akinek nincs vesztenivalója. Az egyszarvú vére életben tartja a halandót, bármily gyenge, de szörnyű áron. Aki megöl egy tiszta és védtelen lényt, hogy ő maga megmeneküljön, arra átok sújtotta, félélet vár, attól a pillanattól fogva, hogy az egyszarvú vére az ajkához ér” – magyarázza Harrynek Firenze, a kentaur.

Alex Scharfman filmje ezekre az unikornissal kapcsolatos asszociációkra játszik rá, miközben igyekszik valami újat és meglepőt húzni: úgy mutatja be a mitikus lényt, ahogy korábban nem láthattuk. A történet szerint Elliot Kintner (Paul Rudd) és tinédzserkorú lánya, Ridley (Jenna Ortega) üzleti ügyben utaznak előbbi főnöke, a gazdag Leopoldék hegyi birtokára. A férfi még mindig felesége, míg a lány anyja elvesztését gyászolja, de ezen felül sem jönnek ki túl jól egymással; Ridley-nek például egy porcikája sem kívánja a vidéki kiruccanást. Az autóval hirtelen elcsapnak valakit – vagy valamit. A furcsa lény egy egyszarvú, amiről azt hiszik, már elpusztult, így bepakolják a csomagtartóba, majd folytatják útjukat. Az unikornis ráfröccsenő vére azonban elmulasztja Ridley pattanásait. Aztán hamar kiderül, hogy ettől sokkal többre is képes. Meggyógyítja például a rákban szenvedő Odell Leopoldot, de amint arra Firenze is rámutatott a Harry Potterben, ennek hatalmas ára van. Az Egy unikornis halála ezen a ponton vált át feketekomédiából szörnyfilmbe: a kimúltnak hitt példány feltámad, majd megérkezik a bosszúszomjas családja is, akik módszeresen mészárolnak le mindenkit, aki beszennyezte a tiszta lényt. Márpedig a Leopold család szügyig süllyedt a fertőben: nemcsak az egyszarvú vérét csapolták le, de akadt, aki a szarvát ledarálva kokainként szippantotta azt fel, vagy épp steaket süttetett a húsából.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.