Túl sokat akar ez a film, nem is jön be neki

Mikrofilm

A Magyarországon forgatott Egy unikornis halála egyszerre szeretne kíméletlen kapitalizmuskritika, elszállt vígjáték és horrorba hajló szörnyfilm lenni. Ennyi mindenre azonban még egy olyan lény sem képes, mint az egyszarvú.

Ahhoz képest, hogy az unikornisok évezredek óta izgatják az emberek fantáziáját, meglepően kevés film foglalkozott eddig velük. Pedig már körülbelül Kr. e. 2000 évvel feltűntek ilyen ábrázolások az Indus-völgyi civilizációnál, az ókori írók közül pedig Arisztotelész, vagy épp idősebb Plinius is megemlítette őket. Az egyszarvúak nemcsak ritkán tűnnek fel filmekben, de meglepően egyhangúan is ábrázolják őket: általában a romlatlan, ártatlan természetet, az ősi környezetet képviselik. Gondoljunk csak a Ridley Scott-féle 1985-ös Legenda kezdetére, amelyben az unikornismítosz szinte minden eleme benne van a csillogó szőrtől kezdve a vidám vágtatásig.

Vagy ott van a Harry Potter és a bölcsek köve, melyben a még testet nem öltött Voldemort unikornisvérrel igyekszik életben maradni. „Szörnyű gaztett lemészárolni egy unikornist. Csak az tesz ilyet, akinek nincs vesztenivalója. Az egyszarvú vére életben tartja a halandót, bármily gyenge, de szörnyű áron. Aki megöl egy tiszta és védtelen lényt, hogy ő maga megmeneküljön, arra átok sújtotta, félélet vár, attól a pillanattól fogva, hogy az egyszarvú vére az ajkához ér” – magyarázza Harrynek Firenze, a kentaur.

Alex Scharfman filmje ezekre az unikornissal kapcsolatos asszociációkra játszik rá, miközben igyekszik valami újat és meglepőt húzni: úgy mutatja be a mitikus lényt, ahogy korábban nem láthattuk. A történet szerint Elliot Kintner (Paul Rudd) és tinédzserkorú lánya, Ridley (Jenna Ortega) üzleti ügyben utaznak előbbi főnöke, a gazdag Leopoldék hegyi birtokára. A férfi még mindig felesége, míg a lány anyja elvesztését gyászolja, de ezen felül sem jönnek ki túl jól egymással; Ridley-nek például egy porcikája sem kívánja a vidéki kiruccanást. Az autóval hirtelen elcsapnak valakit – vagy valamit. A furcsa lény egy egyszarvú, amiről azt hiszik, már elpusztult, így bepakolják a csomagtartóba, majd folytatják útjukat. Az unikornis ráfröccsenő vére azonban elmulasztja Ridley pattanásait. Aztán hamar kiderül, hogy ettől sokkal többre is képes. Meggyógyítja például a rákban szenvedő Odell Leopoldot, de amint arra Firenze is rámutatott a Harry Potterben, ennek hatalmas ára van. Az Egy unikornis halála ezen a ponton vált át feketekomédiából szörnyfilmbe: a kimúltnak hitt példány feltámad, majd megérkezik a bosszúszomjas családja is, akik módszeresen mészárolnak le mindenkit, aki beszennyezte a tiszta lényt. Márpedig a Leopold család szügyig süllyedt a fertőben: nemcsak az egyszarvú vérét csapolták le, de akadt, aki a szarvát ledarálva kokainként szippantotta azt fel, vagy épp steaket süttetett a húsából.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.