Túl sokat akar ez a film, nem is jön be neki

Mikrofilm

A Magyarországon forgatott Egy unikornis halála egyszerre szeretne kíméletlen kapitalizmuskritika, elszállt vígjáték és horrorba hajló szörnyfilm lenni. Ennyi mindenre azonban még egy olyan lény sem képes, mint az egyszarvú.

Ahhoz képest, hogy az unikornisok évezredek óta izgatják az emberek fantáziáját, meglepően kevés film foglalkozott eddig velük. Pedig már körülbelül Kr. e. 2000 évvel feltűntek ilyen ábrázolások az Indus-völgyi civilizációnál, az ókori írók közül pedig Arisztotelész, vagy épp idősebb Plinius is megemlítette őket. Az egyszarvúak nemcsak ritkán tűnnek fel filmekben, de meglepően egyhangúan is ábrázolják őket: általában a romlatlan, ártatlan természetet, az ősi környezetet képviselik. Gondoljunk csak a Ridley Scott-féle 1985-ös Legenda kezdetére, amelyben az unikornismítosz szinte minden eleme benne van a csillogó szőrtől kezdve a vidám vágtatásig.

Vagy ott van a Harry Potter és a bölcsek köve, melyben a még testet nem öltött Voldemort unikornisvérrel igyekszik életben maradni. „Szörnyű gaztett lemészárolni egy unikornist. Csak az tesz ilyet, akinek nincs vesztenivalója. Az egyszarvú vére életben tartja a halandót, bármily gyenge, de szörnyű áron. Aki megöl egy tiszta és védtelen lényt, hogy ő maga megmeneküljön, arra átok sújtotta, félélet vár, attól a pillanattól fogva, hogy az egyszarvú vére az ajkához ér” – magyarázza Harrynek Firenze, a kentaur.

Alex Scharfman filmje ezekre az unikornissal kapcsolatos asszociációkra játszik rá, miközben igyekszik valami újat és meglepőt húzni: úgy mutatja be a mitikus lényt, ahogy korábban nem láthattuk. A történet szerint Elliot Kintner (Paul Rudd) és tinédzserkorú lánya, Ridley (Jenna Ortega) üzleti ügyben utaznak előbbi főnöke, a gazdag Leopoldék hegyi birtokára. A férfi még mindig felesége, míg a lány anyja elvesztését gyászolja, de ezen felül sem jönnek ki túl jól egymással; Ridley-nek például egy porcikája sem kívánja a vidéki kiruccanást. Az autóval hirtelen elcsapnak valakit – vagy valamit. A furcsa lény egy egyszarvú, amiről azt hiszik, már elpusztult, így bepakolják a csomagtartóba, majd folytatják útjukat. Az unikornis ráfröccsenő vére azonban elmulasztja Ridley pattanásait. Aztán hamar kiderül, hogy ettől sokkal többre is képes. Meggyógyítja például a rákban szenvedő Odell Leopoldot, de amint arra Firenze is rámutatott a Harry Potterben, ennek hatalmas ára van. Az Egy unikornis halála ezen a ponton vált át feketekomédiából szörnyfilmbe: a kimúltnak hitt példány feltámad, majd megérkezik a bosszúszomjas családja is, akik módszeresen mészárolnak le mindenkit, aki beszennyezte a tiszta lényt. Márpedig a Leopold család szügyig süllyedt a fertőben: nemcsak az egyszarvú vérét csapolták le, de akadt, aki a szarvát ledarálva kokainként szippantotta azt fel, vagy épp steaket süttetett a húsából.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.