Jó lenne azt írni, hogy korunk egyik legnépszerűbb gondolkodója, Timothy Snyder, A szabadságról címmel idén magyarul is megjelent könyvében minden eddiginél nagyobb fába vágta a fejszéjét – de ez nem fedné teljesen a valóságot. Bár a szabadság fogalmának több irányból való értelmezése önmagában is hatalmas vállalás, még ez sem mérhető össze történelmi munkásságával, amely segít jobban megérteni a 20. század vérengzéseit, a holokausztot is beleértve. És akkor még nem beszéltünk az A szabadság felszámolása című, 2018-ban megjelent könyvéről, amely nemcsak megelőzte korát a putyini Oroszország filozófiai és történelmi hivatkozási alapjainak feltárásában, hanem egészen erős jóslatot is megfogalmazott: az orosz propaganda által az ukránokról terjesztett narratíva – miszerint nem is léteznek, vagy ha mégis, akkor alávaló lények – szinte tökéletesen egybevág azzal a német rögeszmével az 1900-as évekből, amely Lengyelország megszállását készítette elő.
Snyder – aki lengyel és ukrán zsidó felmenőkkel rendelkezik – egyik legfontosabb erénye, hogy amerikaiként is érti Közép- és Kelet-Európát. Nem próbál mindent a nyugati demokráciafelfogásból levezetni, ugyanakkor képes kritikusan szemlélni az Egyesült Államok történelmi bűneit is – például azt a mára nyilvánvalóan vállalhatatlan tényt, hogy az európai faji törvények megalkotásában épp a rasszista amerikai jogszabályok szolgáltak mintául. Hitler a Mein Kampf írásának idején kifejezetten pozitív példaként tekintett az Egyesült Államokra, ahol a fehér faj kiváltságai intézményesítve voltak.
A szabadságról azonban nem – vagy csak kis részben – történelmi munka. A szerző a címmel összhangban a szabadság fogalmát szeretné tisztázni, és ezt a könyv végére valóban meg is teszi. Snyder legnagyobb erénye – az 1900-as évek történelmének mély ismerete mellett – a közérthetőség és az olvasmányos stílus. Új műve ebből a szempontból is kimagasló: jobb pillanataiban szinte krimiszerű izgalommal bontja ki az egymás mellé helyezett tényekből a következtetéseit, miközben az eredmény nem válik öncélú elmélkedéssé.
Márpedig egy könyv esetében sosem hátrány, ha olvastatja magát – de különösen nagy érték, ha mindezt fontos témák tárgyalása közben teszi.
A kötet szellemi hátteréhez egyaránt hozzájárultak a szerző korábbi élményei Václav Havellel és a rendkívüli hatású történész-filozófussal, Leszek Kołakowskival, számtalan ukrajnai utazása ésVolodimir Zelenszkijjel folytatott beszélgetései is. (Érdekes, hogy a nyugati világ egyik sztárentellektüelje mélyebb diskurzusokra is alkalmas partnernek tartotta az ukrán elnököt, ellentétben a mi váteszi képességekkel felruházott Orbán Viktorunkkal, aki épp a napokban nevezte komédiásnak Zelenszkijt.)
Snyder fő állítása, hogy a szabadság nem merülhet ki a negatív szabadság fogalmában: nem attól leszünk szabadok, hogy akadályokat hárítunk el, hanem attól, ha valóban képesek vagyunk cselekedni. Már a könyv első, főként ukrán példákból építkező részei is ezt az elvet támasztják alá. Snyder felteszi a kérdést: vajon jogos-e „felszabadított területeknek” nevezni azokat a régiókat, ahonnan elűzték az orosz megszállókat – az ott élő emberek valóban szabadok-e? Természetesen nem. Ezért is tartja szerencsésebb kifejezésnek – és a helyiek által is használt – „megszállásmentesítést”. A szabadság ugyanis nem merülhet ki a megszállás vagy más akadályok hiányában: valami pozitív lehetőség kell legyen, ami segít az egyénnek kiteljesíteni az életét.
Így nevezi meg a szabadság öt tartóoszlopát: szuverenitás, meglepetésszerűség vagy újítás, mobilitás, tényszerűség és szolidaritás. Ezekből áll össze egy olyan társadalom, amelynek polgárai valóban szabadok: képesek szuverén döntéseket hozni; képesek a meglepetést okozni, azaz újító módon gondolkodni – itt hosszabban elidőzik azon, hogyan törekedtek a konszolidált kommunista diktatúrák a társadalmi kiszámíthatóságra; rendelkeznek a mozgás szabadságával, nemcsak fizikai értelemben, hanem a társadalmi mobilitás lehetőségeként is; elfogadják a tudományos tényeket; és képesek belehelyezkedni más emberek helyzetébe, sorsába.
A könyv egyik legfontosabb megállapítása így foglalható össze:
a szabadság nem a szabályok alóli mentesülés, hanem az a helyzet, amikor az alattunk lévő társadalmi rendszer lehetőséget nyújt egészséges és tartalmas életre – még akkor is, ha nem tartozunk a felső egy százalékhoz.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
