A Nők a családban és munkahelyen elnevezésű projekt az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program (EFOP) keretében valósul meg országszerte. Az ország minden részén futó több mint száz támogatott program közül minimum hat szerfölött érdekes: a Baranya megyei Villány, a Csongrád megyei Csongrád, a Békés megyei Medgyesegyháza, a Hajdú-Bihar megyei Hajdúsámson, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Karcag és a Bács-Kiskun megyei Kunszentmiklós programjai meghökkentő hasonlóságokat mutatnak.
Először is: szó szerint megegyeznek egymással. De a hat pályázat közül négynél további érdekességek is vannak: a csongrádi, a kunszentmiklósi, a medgyesegyházi és a villányi pályázatnak ugyanaz a kecskeméti székhelyű K&Z Horizontál Kft., és a cégen belül Polyák Csaba volt a közbeszerzési tanácsadója. (Az országban amúgy több mint 900 közbeszerzési tanácsadó dolgozik.) Továbbá mind a négy említett helyen önállóan vagy konzorciumi tagként az Europerson Kft. volt a győztes, és önállóan vagy konzorciumi tagként a Mentor Informatikai Kft. a vesztes.
Projektnepperek
Polyák Csaba lapunknak azt mondta, hogy a szakmai tartalmat a pályázók készítik el, méghozzá szigorúan előírt indikátorok alapján, ráadásul ezeket a közbeszerzési tanácsadók nem vizsgálják. Másrészt az ország minden területén dolgozik az általa képviselt cég, így szerinte semmi meglepő nincs abban, hogy ebben a pályázati kiírásban ők Csongrádon, Kunszentmiklóson, Medgyesegyházán és Villányban is közreműködtek, s hogy ugyanazok voltak a győztesek és a vesztesek.
Hajdúsámsonban nem a K&Z Horizontál volt a közbeszerzési tanácsadó és ott nem is találjuk az Europersont a pályázók között. Karcagon egyelőre nem hirdettek eredményt.
Hogyan lehetséges, hogy a projektleírások tökéletes egyezést mutatnak? – tettük fel a kérdést egy az uniós pályázatokban jártas, de neve mellőzését kérő szakembernek. Szerinte ez élő és bevett gyakorlat, már „protokollja” is van. Hozzáértő szakemberek elkészítik az adott pályázati kiírásra beadandó teljes projektanyagot, majd a projektleírást árusítani kezdik mindazon partnerek részére, akik részt vesznek ugyanabban a pályázati kiírásban. (Jelen esetben ez a fentebb már teljes címén említett EFOP-1.2.9-17 projekt.) Innen kezdve kapcsolati tőke, kínálat és kereslet, valamint megegyezés kérdése, hogy létrejön-e vagy sem az „üzlet”. A bennfentesek szerint a projektnepperek már szabott árakon dolgoznak, de a vevőnek megéri a vétel, hiszen pályázatnyertesség esetén ennél jóval nagyobb összeghez jut hozzá. A Nők a családban és munkahelyen programban az összköltségvetés minden esetben bruttó 200 millió forint, és nevesített példáinknál ezen belül 60-60 millió forint felett jutott a közbeszerzési pályázat első és második részében meghirdetett képzésekre, workshopokra, valamint az OKJ-s képzésekre. A csongrádi projektnél például a közbeszerzési eljárás győztese (Europerson Kft.) 57,8 milliót nyert képzésekre és workshopok megtartására, s kis híján 6 millió forintot az OKJ-s képzésre. (Kis eltéréssel hasonló számokat látunk a többi elnyert pályázatnál is.)
Az általunk megkérdezett uniós pályázati szakértő úgy tartja, „viszonylag kicsi” a lebukás veszélye a projektleírások szó szerinti egyezése miatt. Az adott kiírásra beérkezett – esetenként akár száz vagy kétszáz – pályázat teljes dokumentációját egyenként el kellene olvasni és összevetni egymással. Ez igen időigényes munka – pedig ha valaki ezt megtenné, világosan látná, hogyan működhet a rendszer: például, hogy a másolást tökélyre fejlesztették. Kérdés, hogy pályázati ellenőrző mechanizmusok miért nem szűrik ki ezeket az átfedéseket?
Újságírói módszerekkel nem deríthető ki, hogy hol és kiknek a közreműködésében készült az „eredeti” dokumentáció, és az sem, hogy ez pontosan hogyan, kiknek a részvételével, milyen közvetítőkön keresztül és mennyiért került el az ország legkülönbözőbb részeire.
Egységben az ország
De hát miért baj az, ha forráshiányos települések a nemes cél (ez esetben a nők munkaerőpiaci helyzetének a javítása) érdekében így jutnak pénzhez? Nos, éppen az, hogy e módszer miatt komoly kétségek merülnek fel a pályázati támogatások észszerű felhasználását illetően.
Az önmagában még nem meglepő, hogy a hat településen a célcsoport mindenütt a „lakosságból kiemelten a konstrukcióhoz illeszkedők csoportja”. Az sem föltétlenül, hogy az érintettek fölsorolása mindenhol ugyanazt a sorrendet követi: olyan aktív korú nők, „akiknek nehézséget okoz a munka és a magánélet összehangolása, különös tekintettel a munkaerőpiaci szempontból hátrányos helyzetűekre (pl. pályakezdő fiatal, kisgyermekes, fogyatékos gyermeket nevelő vagy fogyatékossággal élő, gyermekét egyedül nevelő, nagycsaládos, idős hozzátartozót gondozó stb.)” személyek.
Az igazi probléma ez: „Jelenleg a nők foglalkoztatási helyzetét negatívan befolyásoló állapotok kedvező változását a szakmai tervünkben részletezettek szerint, az alábbi pontokba összeszedve kívánjuk elérni.” A „szakmai tervünk” önálló, speciálisan a térségre szabott, az ottani munkaerőhelyzeti, demográfiai, térszerkezeti, elvándorlási adatokra támaszkodó tervet kellene, hogy jelentsen. Ám erről szó nincs: mind a hat, egymástól távol eső és más – környezeti, településszerkezeti stb. – adottságú településen ugyanazok a pontok, ugyanabban a sorrendben szerepelnek a projektleírásban. Mindenhová egy projektmenedzser, egy pénzügyi vezető kell (utóbbi véletlenül minden esetben heti 20 órában és megbízási szerződéssel foglalkoztatva), kell egy szakmai vezető HR-es végzettséggel heti 40 órában. Folyamatos igényfelméréseket és állapotvizsgálatokat tartanak, a gyűjtött adatok eredményeit felhasználják és beépítik a szakmai stratégiába. Majd’ szó szerinti egyezés található mindenütt az állandó kommunikációról, a szemléletformálásról és arról, hogyan vonják be a célcsoportokat a fejlesztésbe, s hogy miként működik a mentorálás. Ugyanazok a szép szavak olvashatók mindegyik pályázatban arról, hogy mely tevékenységeket valósítják meg az atipikus foglalkoztatás elterjesztése érdekében: a Baranya, a Békés, a Hajdú-Bihar, a Csongrád, a Bács-Kiskun és a Jász-Nagykun-Szolnok megyei települések ugyanazokat a „tevékenységeket” ugyanabban a sorrendben sorolják. A humán közszolgáltatások körében a hiányszakma fejlesztését célzó tevékenységet kívánnak megvalósítani mindenütt. Ennek keretében pedig – minden települési, térségi, gazdasági, munkaerőpiaci és egyéb különbségre való tekintet nélkül – a konzorciumi partnerekkel együtt az atipikusan foglalkoztatottak aránya mindenütt meghaladja a 30 százalékot. Vállalják, hogy a projekt keretében a képzéseket, fejlesztéseket, felkészítéseket és/vagy a segítő szolgáltatásokat igénybe vevő nők minimum 10 százaléka roma származású lesz. Hogy ez a 30 és a 10 százalékos teljesítési küszöb szakmailag hogyan jött ki és hogyan teljesíthető egymástól eltérő demográfiai és etnikai közegek ellenére mindenütt, nem tudni. De ez álkérdés, hiszen nem önálló és valódi pályázatokról van szó. Csak a pénz, amiből helyspecifikus programokat lehetne finanszírozni, az valódi.
| Régi ismerős
Két dél-békési településen, Mezőkovácsházán és Tótkomlóson is remek pályázat alapján valósítják meg az EFOP-1.2.9-17 programját, mindkét helyen 200-200 millió forintért. A projektleírások erős hasonlóságokat mutatnak a cikkünkben megjelölt hat másik település dokumentációjának tartalmi elemeivel is. A feltűnő egyezések közé tartozik, hogy mindkét helyen éppen 29 Nő az esély! című rendezvényt szerveznek a szemléletformálás érdekében, s véletlenül mindkét projekt 28 PR-cikk és 9 kisfilm forgatásával számol. Mindkét helyen ugyanazzal az elnevezéssel (NŐ-KÖZ-PONT) alakítanának és működtetnének műhelyeket, amelyeknek mindenütt 5 laptopot biztosítanak, s további 11-11 hordozható számítógépet használnak a képzésekhez és fejlesztésekhez. Mind Mezőkovácsházán, mint Tótkomlóson éppen 5300-5300 ismertető kiadvány elkészítésével kommunikálják a projekt eredményeit. És mindkét dél-békési kisvárosban a konzorciumi tagok között van egy-egy olyan személy, aki politikailag Simonka Györgyhöz, a térség nagy hatalmú fideszes országgyűlési képviselőjéhez áll közel (az egyik Varga Gusztáv, Mezőkovácsháza polgármestere). Nem egészen világos, hogy a mentelmi jogától megfosztott és bűnszervezetben elkövetett milliárdos bűncselekményekkel meggyanúsított kormánypárti politikus által még 2013-ban alapított Dél-Békés Mentőcsoport Katasztrófavédelmi Alapítvány mit keres a mezőkovácsházi nőprojektben. Az is talány, hogyan kerül a nőknek esélyt teremtő tótkomlósi projektbe a Dél-Békésben elhíresült, Simonka szülőfalujához, Pusztaottlakához köthető Jövő Építők Turisztikai Desztináció Menedzsment Közhasznú Egyesület. Ez a szervezet arról híresült el, hogy – jókora meglepetést okozva – a térség központjának, Orosházának turisztikai menedzselésével és tervezésével bízta meg a fideszes többségű orosházi képviselő-testület, amelyet Simonka jó embere, Dávid Zoltán polgármester vezet. (A közhasznú egyesületről lásd 2016. május 7-i írásunkat a magyarnarancs.hu-n: Bezsebelt állami milliók – Simonka György királysága háromszor körözte le Mészáros Lőrinc Felcsútját.) |
