Külföldi befektetők kivezetése a fővárosból

Vízművek, amit akartok

  • Lombos Ede
  • 2012.02.04 10:01

Belpol

Bírósághoz fordult a Fővárosi Vízművek Zrt., hogy megvédje igazát a Fővárosi Önkormányzattal szemben. A tét nem kevesebb, mint hogy sikerül-e kitúrni a francia-német kisebbségi tulajdonosokat a cégből. Miután a tárgyalások nem vezettek eredményre, a főváros följelentést tett a privatizációs szerződés alapján.

A Fidesz 2010-es önkormányzati választási kampányának népszerű eleme volt a kilencvenes évek közepén kötött privatizációs szerződések felülvizsgálata - vagyis a nagy fővárosi közműcégek, a víz-, csatorna-, gáz-, elektromosáram-szolgáltatók rábírása arra, hogy vonuljanak vissza.

Főpróba, előadás

Pécsett ez megvalósult: a Pécsi Vízművek Zrt. látványos székházfoglalásával 2009. október 5-én intézte el a fél éve polgármesterré választott Páva Zsolt (Fidesz) csapata. A kárvallott a 48 százalékos részesedést birtokló francia Suez Environnement Local Service volt (50 százalékkal a pécsi önkormányzat rendelkezett). Ezzel nyitották meg az utat a pécsi önkormányzat alapította Tettye Forrásház Zrt. előtt, amely még aznap átvette a vízszolgáltatást. Sovány vigasz a franciáknak, hogy a mohácsi városi bíróság - nem jogerősen - két évvel később jogsértőnek találta az akciót, de az eredeti állapot visszaállításáról nem rendelkezett, mivel "annyi változás állt be az ügyben, hogy az nem indokolt". Az időközi polgármester-választáson hatalomra jutott fideszes városvezetés szerint a vízművek túl drágán szolgáltatott, vízdíjcsökkentés helyett a terjeszkedéssel foglalkozott, és soknak tartotta a befektető osztalékát, egyéb járandóságait. A majd' negyven jogi eljárás első gyümölcse 2011. februárban érett be: a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara melletti választott bíróság jogszerűnek találta, hogy a város felbontotta az üzemeltetési szerződést. A Tolna Megyei Bíróság aztán eljárási hiba miatt új eljárásra kötelezte a választott bíróságot, amit végül a Legfelsőbb Bíróság is megerősített. (A pécsi esetről lásd korábbi cikkeinket: PróbaüzemMagyar Narancs, 2009. október 22.; De mit adtak nekünk a franciák?, 2009. november 12.; Hogy a pécsiek nyeljenek, 2011. október 6.)

A franciák a fővárosban is hasonló elbánásban részesülnek, mint Pécsett - Budapesten utolsó érdekeltségüket veszíthetik el. A Suez 1994-ben érkezett Magyarországra, amikor a kaposvári, 1995-ben a pécsi, 1997-ben a budapesti vízellátás szakmai befektetője lett. Kaposváron 2008 végén lejárt a koncessziós szerződése; Szita Károly (Fidesz) polgármester annak előtte bejelentette, az önkormányzat 2009 februárjában 10 millió forintért megvásárolja a 77,7 millió forint törzstőkéjű, Suez-érdekeltségű Kaposvári Vízművek Kft.-t.

Maradt tehát a Fővárosi Vízművek. Amúgy a Fővárosi Vízművek Zrt.-ben lett a legkevesebb Suez-tulajdon: 24 százalékon osztozik a német RWE Aqua GmbH-val. A két cég Hungáriavíz Zrt. néven jegyzi közös projektcégét, ezenkívül egyenként 0,8 százalék részesedésük van. A többségi tulajdonos a Fővárosi Önkormányzat 74 százalékkal, ám a privatizációs szerződés értelmében a menedzsmentjogok a külföldi tulajdonosokhoz kerültek.

 


Fotó: MTI

 

Tarlós István főpolgármester választási ígéretének megfelelően hozzálátott a francia-német duó megregulázásához, igaz, Péccsel ellentétben a fővárosban biztonsági őrök helyett ügyvédek, gazdasági szakemberek intézték az ügyeket. Boross Norbert, az RWE Hungária Kft. képviseletében tavaly márciusban közölte a Világgazdaság megkeresésére, hogy tárgyalásokat kezdtek. A bejelentést a főváros is elismerte, de részleteket nem közölt. Az egyeztetések - többek között - a kisebbségi tulajdon kivásárlásáról is folytak, de a felek ajánlattételi szakaszba nem jutottak. Gyakori hivatkozás a fővárosi igazságkeresésben, hogy a párizsi önkormányzat 2009-ben a Sueztől vette vissza a víziközmű-szolgáltatást, aminek hatására 1985 óta első ízben csökkent a vízdíj.

2011 októberében a vízközművek privatizációs szerződései alapján a főváros följelentést tett. Ebben a városháza egy kalap alá vette őket, holott a két kontraktus alma és körte: a vízműveknél például menedzsmentdíjban, a csatornázásinál osztalékban részesülnek a tulajdonosok. A magánosítási szerződések amúgy sem egy kaptafára készültek, hiszen a különböző szolgáltatókat piaci monopolhelyzetük értékelésétől függően privatizálták. Az elektromos művekben valójában nem is a főváros privatizált, ugyanis eleve kisebbségi tulajdonos volt az állam mellett, és a menedzsmentjogokban egyáltalán nem részesedett. A gázműveknél a vagyon és a menedzsmentjogok végleges megosztására került sor a befektető partnerekkel, 51-49 százalékos arányban.

A múlt árnyai

A víziközmű-cégeknél annyiban hasonló megoldást alkalmaztak, hogy a menedzsmentjogokat 25 évre engedi át a főváros - a vagyon 25 százalékával együtt - a szerződéses időszak tartamára. Demszky Gábor főpolgármester és a privatizációt levezénylő Atkári János főpolgármester-helyettes eredetileg az osztott privatizáció mellett foglalt állást, azaz a vagyont teljes egészében megtartva csak a működtetést engedte volna át, ami lehetővé tette volna a rövidebb szerződéses időtartamot. Az MSZP azonban -formailag azzal az érvvel, hogy amennyiben nem adják át résztulajdonnal a teljes vagyon kezelését is, a befektető hagyja lepusztulni az infrastruktúrát- kikényszerítette a kombinált magánosítást. Az osztott, rövidebb szerződéses időtartamú privatizáció emellett nyilván kisebb privatizációs bevételt hozott volna, cégenként 5-6 milliárdot az együttes magánosításból minimálisan remélhető 10-11 milliárddal szemben. Ugyanakkor a főváros akkor már beérhette volna a kevesebbel, mivel a három meghatározó közműcég privatizációja közel egy időben történt, továbbá a fővárosban magánosított állami vállalatok alatti önkormányzati földtulajdonok értékesítéséből származó bevételek is kezdtek csörgedezni az ÁPV Rt. felől.

A főváros nem ment vakon bele a 25 éves időtartamú szerződésbe: belefoglalták, hogy háromévente felülvizsgálják, és a felek által elismert, igazolható igény esetén módosítják. Az első felülvizsgálat mindkét víziközmű-cégnél 2000-2001-ben megtörtént, mégpedig jelentős, a főváros számára kedvező módosulásokkal. Azóta viszont egyszer sem. Ez a vízműveknél okozott az évek során egyre nagyobb problémát, mert itt nem a tényleges nyereségesség arányában jut pénzhez a befektető, hanem egy kezdeti bázisértékhez viszonyított kedvező változás számított arányában. Ugyanakkor a felek közötti viszonyt, a befektetői megtérülést szabályozó rendkívül bonyolult szerződéses rendszer, számítási mechanizmus igen sok eleme változik akár egyenként is az évek során. Ezzel az egyes elemek közötti arány torzítja azt az eredetileg rögzített alapelvet, hogy a befektetői megtérülés csak a ténylegesen igazolható hatékonyságnövekedés alapján és mértékében lehetséges. A városvezetés kétségtelenül mulasztást követett el, mert nem vizsgálta felül azokat a tényezőket, amelyek alapján jelenleg évente több milliárd forint menedzsmentdíj illetné a külföldi tulajdonosokat. Egy, a 2001-eshez hasonló felülvizsgálat ezt 1,5-1,8 milliárd körüli összegre szoríthatná le. "Ha ez az ára a kifogástalan szolgáltatásnak, a fejlesztéseknek, a növekedésnek, ennyit is megér. Ne felejtsük el, befektetéseikből így is infláció alatti mértékben tudtak kivenni. Azzal is jobban jártak volna, ha állampapírba fektetnek" - mondta egy neve elhallgatását kérő közgazdász a Narancsnak.

A jelen próbálkozásai

A Narancs több városházi forrásból is arról értesült, hogy a tárgyalások a nyár közepén megszakadtak a főváros és a kisebbségi tulajdonosok között. Ráadásul a helyzet is ellenségessé változott: mint arra már utaltunk, Tarlós tavaly októberben a Fővárosi Vízművek és a Fővárosi Csatornázási Művek privatizációja miatt feljelentést tett. A főpolgármester egy általa felkért szakértői bizottság vizsgálata alapján fordult a nyomozó hatósághoz, a Fővárosi Főügyészség pedig nyomozást rendelt el. A hűtlen kezelés gyanúja miatt folyó eljárást a Nemzeti Nyomozó Iroda gazdaságvédelmi főosztálya folytatja ismeretlen tettes ellen. Atkári János, a jelenlegi főpolgármester pénzügyi főtanácsadója, aki a privatizáció idején gazdasági főpolgármester-helyettes volt, akkor úgy nyilatkozott: a szerződés teljesen tiszta volt, fel nem merülhet a bűncselekmény gyanúja, Demszky Gábort ezért nem vonhatják felelősségre. Atkári megkeresésünkre semmit sem kívánt hozzáfűzni nyilatkozatához.

A szerződő felek megállapodtak: ha jogszerűtlenség történik, egyoldalúan fel lehet bontani a szerződést - ezt persze bíróságnak kell kimondania. A Narancs úgy értesült, hogy a "pécsi utat" járva a Suez ősszel első körben választott bírósághoz fordult. Információnkat a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara választott bíróságának titkársága sem megerősíteni, sem cáfolni nem volt hajlandó. Mint közölték, a választottbírósági eljárás nem nyilvános, és a testület nem adhat tájékoztatást sem folyamatban lévő, sem lezárt eljárásokról, illetve meghozott határozatairól. Kitartóan kerestük a Fővárosi Vízműveket is, de kérdéseinkre nem kaptunk választ. Most tehát a bíróságon a sor, hogy eldöntse, követtek-e el jogszerűtlenséget a befektetők.

Hogy a fővárosi Fidesz közműcég-visszanyelő gépezete gyatrán működik, arra a főpolgármester tavaly augusztusi szavaiból is következtethetünk. A Heti Válasznak arról beszélt, hogy "hamarosan komoly meglepetésekkel fog szolgálni a főváros a jelenleg külföldi irányítású stratégiai közműcégekre vonatkozóan". Ekkor tudta meg a nagyvilág, hogy a vízművekkel való tárgyalások vezetésével "egy, a multicégek szokásait és működését jól ismerő szakembert bízott meg, Fodor Istvánt, az új fővárosi városüzemeltetési modell egyik alappillére, a Budapesti Városüzemeltetési Központ Zrt. igazgatóságának elnökét" (2007-ig az Ericsson Magyarország Kft. ügyvezetője 17 éven át, valamint Sólyom László köztársasági elnök korrupcióellenes csomagjának a szerzője - L. E.). A városvezető jelezte: a siker érdekében többet egyelőre nem mondhat. A meglepetés azonban elmaradt - amennyiben a nyomozás elrendelését nem tekintjük annak -, a tárgyalások megszakadtak, a fővárosi delegáció immár a feljelentés megalapozására koncentrálhatott.

A franciákat persze aligha lepte meg az új rezsim fellépése: Tarlós a főpolgármester-választási kampányzárón - nem csekély rosszhiszeműséget sugallva - tette egyértelművé, hogy mindenáron visszaszerzik a céget. "A jogászaink keresni fogják mindazokat a pontokat, ahol megsértették a szerződéseket. És lesznek ilyenek, meg fogják találni" - harsogta a Városházánál éljenző híveinek. A cél az, hogy a külföldi tulajdonos megértse: a főváros érdekeinek megfelelően kell a szerződést módosítani.

Az eddig történtek szerint a külföldi tulajdonosok nem értették meg e törekvést, a bűnüldöző szerveket is felvonultató erősködés ellenére sem. Bár a nyomozó hatóság befogadta a feljelentést, úgy tudjuk, az alapjául szolgáló vizsgálati jelentés gyenge lábakon áll. Egy jellemző megállapítás az anyagból: a közműcégeknél felmerült gyanú mélyebb vizsgálatokat igényel. A városvezetés azonban eltökélt, bár úgy tudjuk, a reprivatizációs téma erőltetésében a Fidesz felső köreinek nyomásgyakorlása is szerepet játszott. Akárhogyan is, nagy ára lesz a vízművek megszállásának: az általunk megkérdezett szakértő becslése szerint ha ma, a szerződés félidejében kellene kifizetni az okozott gazdasági és erkölcsi kárt, az elérhetné a 100 milliárd forintot. A főváros ebbe csak azért nem rokkanna bele, mert - egyedül a BKV fizetésképtelensége miatt - egyetlen további felszabadítható milliárdja sincs.


Neked ajánljuk