A kormányzati vízió szerint tíz év múlva a múzeumok, konferenciaközpontok és - mert a futballt a miniszterelnök fontos kulturális értéknek tekinti - a stadionok országa leszünk. Az új Széchenyi Terv programjai között szerepel a budai vár és környezetének akár 100 milliárd forintot fölemésztő rendezése - benne a palota átalakítása, ahonnan várhatóan 2017-ben elköltöztetik a Nemzeti Galériát.
A kormány kb. 150 milliárdból álmodik új Budapestet, és ehhez megvannak az emberei. Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója az elmúlt években átszabta intézményét, amely bekerült Európa fontos, vezető művészeti múzeumai közé. Nem előzmény nélküli hát, hogy szeptembertől kormánybiztosként rábízták a budapesti Ötvenhatosok terén kialakítandó új közgyűjteményi épületegyüttes koncepciójának kidolgozását és a megvalósítás előkészítését. Ennek része a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményének újraegyesítése. Baán a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Szövetség novemberi konferenciáján úgy fogalmazott, hogy "ezzel, európai példák hatására, újra európai kontextusba sikerül helyezni a magyar művészetet". (A kormánybiztossal készült interjúnkat lásd: "Aki a stratégiai célt elfogadja, azzal egyeztetni fogok", Magyar Narancs, 2011. december 8.)
A tervek szerint a Magyar Nemzeti Galéria anyaga az új múzeumi negyed elsőként megvalósuló épületébe kerül, a másodikba a jelenleg Kecskeméten nyitva tartó, nehéz anyagi körülmények között működő Magyar Fotográfiai Múzeum költözhet. Egy esetleges harmadik épületben állandó helyet kaphat az Építészeti Múzeum, amelyre éppen most se pénz, se szükség, és amelyet egybegyúrnak az örökségvédelem valamelyik alegységével. Az 1968-ban alapított múzeum óbudai központi épületét visszaigényelte az önkormányzat, az ott őrzött dokumentációt hamarosan átköltöztetik a múzeum kelenföldi rozsdaövezet szélén lévő raktárépületébe. A munkatársak minisztériumi folyosói pletykából tudták meg, hogy az amúgy is folyamatosan csökkenő, jelenleg hétfős állományból csak ketten maradhatnak - a többit elküldték. "A dolog pikantériája, hogy Tarlós István főpolgármester nemrég új múzeumok megnyitásáról nyilatkozva említette az új Magyar Építészeti Múzeumot is, de úgy tűnik, abban a valamikor felépülő múzeumban ránk, akik húsz éve gondozzuk az anyagot, nem lesz szükség" - jegyezte meg az egyik elbocsátott művészettörténész.
Csák Ferenc, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója a Magyar Közlönyből szerzett tudomást a galéria beolvadásáról, vagyis sem a nemzeti erőforrás miniszter, sem a kulturális államtitkár nem egyeztetett vele korábban. Az azóta lemondott igazgató példa nélkülinek tartja, hogy egy 300 ezres látogatottságú nemzeti gyűjtemény önállóságát pár hónap leforgása alatt meg lehet szüntetni. A februártól a Szépművészetibe olvadó galéria utolsó önálló munkája, a Hősök, királyok, szentek című kiállítás megszervezése volt, amelynek egyik felét az Alaptörvény körüli marketingkampányt lebonyolító Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott által rendelt képek adják.
Torzók, vigyázzatok a strázsán!
Fotó: Sióréti Gábor
Felhőkből a földre
A grandiózus elképzelések sem feledtethetik a tényt, hogy a közgyűjteményi struktúra "megreformálása" a brutális megszorításon kívül semmi mást nem takar. Átgondolt kulturális koncepciót semmiképpen sem. Míg Baán László kormánybiztos-főigazgató a Pulszky Társaság novemberi konferenciáján az új múzeumi negyed mellett azzal érvelt, hogy "a napi gondok menedzselése mellett a jövőbe is lehet tekinteni", Fabényi Júlia Baranya megyei múzeumigazgató a jelenben megoldandó problémákat járta körül. Pécsen az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) projektben megvalósult múzeumi épületek fenntartása is nehézségeket okoz. Az igazgató az EKF-évad vége után néhány héttel azt nyilatkozta, hogy 2011 elején három múzeumot kényszerültek átmenetileg bezárni, mert nem kapták meg a szükséges pénzt a fenntartó megyei önkormányzattól.
Az államosított megyei múzeumok gazdálkodását idén január elsejétől a megyei közigazgatási hivatalokhoz tartozó Megyei Intézmény-fenntartási Központok (MIK) finanszírozzák. Az országos nagymúzeumok fenntartása továbbra is a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (Nefmi) feladata. Az általános pénzszűke miatt elkerülhetetlen lesz intézmények bezárása és öszszevonása. A Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria elhatározott összevonása mellett például a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Színháztörténeti Múzeum vagy a szentendrei Skanzen és a Néprajzi Múzeum egyesítésével takarékoskodna a kulturális vezetés. Múzeumi forrásunk szerint bizonyosan lehet valamennyit spórolni szervezeti és gyűjtemény-összevonásokkal, de a kiállításokat ezentúl is minden múzeum a saját épületében tartja, és a parádés múzeumi negyed sem oldja meg a rossz állapotban lévő épületekben elhelyezett országos múzeumok többségének a problémáját. Ez alól kivétel a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum, amelyek műemlék épületének rekonstrukciója már befejeződött.
Jelenleg talán a legkritikusabb és legsürgetőbb az Iparművészeti Múzeum épületének felújítása. A Hiller István által két ízben is leváltott, majd sikeres munkaügyi perek után hivatalába visszahelyezett Takács Imre főigazgató ugyan kapott a nyáron hatvanmilliót a tető befoltozására, de a már korábban elkészített építészeti-statikai szakvéleményből kiderült, hogy az egész szerkezet mérhetően dől az Üllői út felé. Másik évtizedes probléma a múzeum kétszintes pincerendszere, amelyben a metróépítés óta áll a víz.
A milliárdos költséggel járó feladatok sorába tartozik a Természettudományi Múzeum elköltöztetése a Ludovika épületéből, amelynek felújítására a kilencvenes évek elejétől 10,5 milliárd forintot költött az állam. Ahogy az eddig megjelent kormánynyilatkozatokból kiderül, 2011 elején a kormány azt kezdte fontolgatni, hogy a Ludovika épületében helyezi el az új Nemzeti Közszolgálati Egyetemet. Aztán rájött, hogy amíg a múzeum nem tud hová költözni, addig a három oktatási intézményből összeálló közigazgatási egyetem sem jöhet létre. Eddig a Ludovika főépületének öt szintjéből kettő és felet újítottak fel, itt működik az MTM egy része. Két emelet szinte üresen áll; ez a tér alkalmas lenne a múzeum további gyűjteményeinek befogadására. Még semmi sem biztos, de úgy tűnik, a Ludovika épülete messze nem elégséges az egyetem egy épületben való elhelyezéséhez. Ráadásul a múzeum költözése több évet vehet igénybe. Így most kompromisszumos megoldás körvonalazódik: a múzeum nagyrészt megtarthatja az eddig felújított, illetve számára létrehozott tereket, például a föld alatti kiállítótermeket és raktárakat. Ahogy a megjelent látványtervekből kiderül, a múzeum és az egyetem új épületeket is kapna az Orczy-kertben - ez azonban még kormányzati döntést igényel.
És még annál is lejjebb
A megyei múzeumoknál korábban elkezdődött a személyi állomány leépítésével járó átszervezés: a Borsod Megyei Levéltárnak 2010-ben meg kellett feleznie a létszámát, míg Somogy megye közgyűjteményeinél közel negyvenszázalékos volt a leépítés. Most az országos közgyűjteményeken a sor. Az érintett 13 nagymúzeum, az Országos Levéltár, az Országos Széchényi Könyvtár és az Országos Idegennyelvű Könyvtár esetében a fenntartó minisztérium 20 százalékban határozta meg a kötelező bértömeg- és az ezzel járó létszámcsökkentést.
Az intézményvezetők különböző megoldásokkal próbálkoznak. Az elbocsátások mellett munkaidőt csökkentenek, pótlékokat vonnak vissza igazgatói döntés alapján, vagy mert a kollégák önként lemondtak róluk. Az elbocsátások a maradók munkakörülményeit is jelentősen megváltoztatják: ahol már korábban is "modernizáltak", ott most rosszabbul járnak, mert nekik végképp nincs hova hátrálniuk. A szentendrei Skanzenben teremőrök híján már eddig is minden szakalkalmazott ellátott őrzési feladatokat is, hogy egyáltalán fogadhassanak látogatókat. "A humánerőforrással való gazdálkodásnak nem ez a leghatékonyabb módja, de így megmentettünk tudományos munkatársakat, mert nélkülük nincs múzeum" - mondja egy múzeumi vezető. A húszszázalékos elvonás miatt az Országos Széchényi Könyvtárból körülbelül száz, a Magyar Nemzeti Múzeumból csaknem 70 dolgozót bocsátanak el.
Az országos közgyűjteményeknél végrehajtandó csoportos létszámleépítés miatt tiltakozó Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete a nemzeti erőforrás miniszterhez intézett levelében többek között azt írja: "A kapkodó spórolást csekély megtakarítás követi majd, és ez nem áll arányban a nemzeti örökség védelmében bekövetkezett károkkal." A miniszteri ígéret nem maradt el, "a bérkeretcsökkentést követő létszámleépítés nem lesz hatással az intézmények működésének színvonalára" - áll a válaszban. A kulturális igazgatásért felelős Szőcs Géza államtitkár úgy nyilatkozott a témáról, hogy "a túlzott méretű állami bürokrácia hatékonyabbá tételére, a párhuzamosságok és a pazarló gazdálkodás megszüntetésére a jelenlegi kormánynak van meg a megfelelő elképzelése és kellő ereje".
A tömeges elbocsátásnak a kötelező végkielégítések miatt jelentős a költségvonzata. Az ehhez szükséges összegről azonban nem rendelkezett a miniszter. "Hozzárendelt pénz nélkül nem tudjuk végrehajtani a - gyakran az alapfeladatot veszélyeztető - leépítést, mert vagy bért, vagy végkielégítést fizetünk az év első hónapjaiban" - mondta lapunknak egy múzeumigazgató.
"Egyelőre teljes a káosz. Egyik nap úgy tudjuk, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztériumhoz tartozunk majd, másik nap úgy, hogy maradunk a megyei közigazgatási hivataloknál. A szakszerűség és a gazdaságossági mérlegelés hiányzik, mielőtt a döntéseket meghozzák." Egy neve elhallgatását kérő vidéki muzeológus szerint nem logikát, kulturális politikát kell keresni; ez a harc a pillanatnyi erőviszonyok szerint zajlik. Elegendő a vidéki múzeumok kiállítóhellyé visszaminősítésére gondolni.
Felszámolás
A kiállítóhelyen nem folyik tudományos munka, tehát a visszaminősített múzeumokban nincs szükség múzeumi vezetőre és kutatókra. Nem egy esetben nagy tekintélyű szakemberek távoztak végkielégítés nélkül, mondvacsinált indokokkal elindított vizsgálatokkal a nyakukban. Botrányosra sikerült a Pest Megyei Múzeumoknál a váci múzeumigazgató vagy két nemzetközi hírnevű régész munkatárs rapid elbocsátása. Aszódon fegyelmi eljárást követően elküldték a múzeumalapító Asztalos István fiát, Asztalos Tamás volt múzeumigazgatót azzal az ürüggyel, hogy nem jelentette be városi képviselővé megválasztását. Asztalos Tamás a méltatlan eljárás miatt az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult. Nem járt jobban Czoma László, a keszthelyi Festetics-kastély igazgatója, akinek 27 év után biztonsági őrök felügyelete mellett kellett kiköltöznie kastélybeli szolgálati lakásából. A szakma hangulatát a durva elbocsátások mellett a múzeumok vagyona miatti számtalan sérelem és jogtalanság is rontja. Január elsejével az eddig a megyei múzeumigazgatóságok fenntartásában lévő ingatlanok, telkek, vagyoni jogok az állam tulajdonába kerültek, és ha az állam racionalizál, akkor ezeket eladhatja, bérelheti, kölcsönadhatja (a gyűjteményeket csak kölcsönadhatja). Tegyük hozzá mindehhez gyorsan: az érintett intézmények összesen 180 milliárdos adósságállománya is az államot nyomasztja az új évtől.
Habár Kálnoki-Gyöngyössy Márton, a Pest megyei múzeumok igazgatója, valamint a Megyei Múzeumok Igazgatóságai Szövetségének új elnöke sikerként könyveli el, hogy a megyei múzeumok megmaradnak önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szervekként, egyelőre nem tisztázott, milyen területen lesz szükség a feladatkörükben erősen megnyirbált megyei szervezetekre. A jelenlegi kormány alatt hét hónapig helyettes államtitkárként dolgozó Kálnoki-Gyöngyössy hivatali ideje alatt a megyei múzeumok visszakapták egyetlen nyereséges ágazatukat, a régészeti feltárások összességében milliárdokat érő jogát, ám az állami ásató céget nem számolták fel teljesen. Most úgy tűnik, a régészetet ismét központosítják. Márpedig a forráshiányos megyei múzeumok a régészeti munkáért kapott pénzeket - noha elvben csak ásatásra, dokumentálásra, leletek tisztítására, restaurálására fordíthatták -, amint az a szakmában nyílt titok, részben a rezsi kifizetésére, takarítószer vagy fénymásoló papír vásárlására is használták. (Erről bővebben lásd: Elásták - Mi marad a magyar régészetből?, Magyar Narancs, 2011. október 27.)
Pénz híján semmi
Egy tavalyelőtti felmérés szerint az ország 647 múzeumából és kiállítóhelyéből harmincat sem látogattak százezernél többen. A kiállításokat ugyan közel 9 és fél millióan nézték meg, de amíg például a Szépművészeti, a Természettudományi vagy a keszthelyi Helikon Múzeum 400-500 ezer látogatót fogadott, a Pest Megyei Önkormányzat fenntartásában álló összes múzeumra 200 ezernél kevesebben voltak kíváncsiak. Drámai adat, hogy a szentendrei Kovács Margit Múzeumot a nyolcvanas években még egymillió ember kereste fel, és bár a közelmúltban felújították, tavalyelőtt ennek tizedét sem érte el a látogatók száma. A nagykőrösi múzeumra alig négyezren, a zebegényi Szőnyi Emlékmúzeumra kilencezren voltak kíváncsiak 2010-ben. Az elmúlt télen Zala megyében hetekre bezártak kismúzeumokat, annyira minimális volt a látogatottságuk és magas a gáz- és villanyszámlájuk. A Nógrád megyei Horpácson az író életét tárgyi emlékekkel bemutató Mikszáth Kálmán Emlékházat sem érdemes fagyos időben felkeresni. "A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei múzeumok 2009-es költségvetése 415 millió körül volt, azóta ez az összeg jelentősen csökkent. A Baranya megyei múzeumok tavaly 256 millió forintból gazdálkodtak, ebből 180 millió forint körüli ösz-szeg jutott bérekre és járulékokra, a maradékból az üzemeltetési költségeket fedezték, a szakmai feladatok ellátására külön pályázati és támogatási forrásokat kellett felhasználni. Amíg nincs pénz fejlesztésre, fizetős programokra, kiadványokra, műtárgymásolatokra, addig nem lehet több látogatóra számítani" - mondta a Narancsnak egy névtelenséget kérő szakmabeli.
Zomborka Márta, a Pulszky-társaság alelnöke szerint a jövőre nézve nem jelent biztonságot a vidéki múzeumoknak, hogy az új önkormányzati törvénytervezet nem jelöli ki ellátandó feladatként múzeum fenntartását. Ma az elszegényedett szervezetek sok helyen a szüneteltetéssel próbálják átvészelni a bizonytalan időszakot, holott a nyitva tartás egyfajta védelem is, hiszen akkor például fűteni is kell. Ha nincs temperálás, az veszélyezteti a műtárgyakat. "A fenntartói és finanszírozási bizonytalanságokon túl szemléleti csaták is zajlanak napjainkban. Nyilvánvaló, hogy a XXI. század múzeumában nem folytatható a korábbi bezárkózó tudományosság, már csak az önreprezentáció miatt sem. Egyedi eredmények és sikerek mellett sok intézmény nem tudott Európa-kompatibilis programot felmutatni, és ma sem gondolkodik kultúragazdasági összefüggésekben. Nem zajlottak ezekről a kérdésekről nyilvános egyeztetések, nincsenek konszenzusok. Ennek híján félő, hogy a mostani reform megint nem teljes áttekintéssel zajlik le, és a szaktörvények sorának foltozásával, a feladatok ide-oda tologatásával nem koherens, a kulturális örökség egészét figyelembe vevő, a gyűjtemények sorsára koncentráló szabályozás születik" - mondja az alelnök.
