A Solar Decathlont hívhatnánk akár energiaügyi és építészeti szigetfesztiválnak is: a több ezer négyzetkilométeres helyszínen a közönségből sokan sátrat is vernek, és jó hangulatban követik végig, hogyan épülnek fel az energiatakarékos, napelemes házak.
A világ vezető energia-nagyhatalma, az Egyesült Államok a kilencvenes évek óta fordít kiemelt figyelmet a megújuló erőforrásokra, és a Solar Decathlon nevezetű népszerű nemzetközi mérnökverseny révén a nagyközönség számára is vonzó buli a napenergia-felhasználás.
Az országos építészeti és mérnöki verseny alapötlete, amelyben a részt vevő csapatoknak két év felkészülési idő után egy hét áll a rendelkezésükre, hogy fel is építsék napelemmel üzemeltetett házukat, az 1990-es években fogalmazódott meg az amerikai energiaügyi minisztériumban. A tetőtéri napelemmel működő létesítmények szélesebb körű elterjedésének érdekében szerettek volna nagyszabású kampányt indítani. Christina Kiedlich, a minisztérium sajtóreferense lapunknak elmondta, hogy már akkoriban léteztek remek teljesítményű, napenergiával működő házak, ezek azonban esztétikai szempontból meglehetősen gyérre sikerültek, így nem sokan ruháztak be ilyesmibe. Elhatározták, hogy országos versenyt írnak ki építészeti egyetemeknek és főiskoláknak olyan, napenergiával üzemelő épületek tervezésére és építésére, amelyek nemcsak energiatakarékosak, hanem szépek, ötletesek és sokoldalúan hasznosíthatók is.
A legenda szerint Richard King, a Solar Decathlon alapító atyja és mai napig főigazgatója 1999-ben, egy ebéd után skiccelte föl először a verseny ötletét egy szalvétára. King akkor már tíz éve dolgozott az energiaügyi minisztériumnál, és a fotovoltaikus napenergia felhasználása volt a szakterülete. Az irányító szerep sem állt távol tőle, hiszen a kilencvenes években napelemmel működő autók versenyeinek szervezésében vett részt.
| Napáram A fotovoltaikus jelenséget 1839-ben Alexandre-Edmund Becquerel francia fizikus fedezte fel. Ő volt, aki először tudományosan bizonyította, hogy a napsugárzás bizonyos anyagokra gyakorolt közvetlen hatása képes elektromos áramot létrehozni. A jelenség hasonlatos a fotoelektronikus hatáshoz, ám a kettő mégsem ugyanaz. Fotovoltaikus jelenségnek nevezzük, ha egy anyag felülete direkt napfényhatásnak van kitéve, és ezáltal a vegyértéksávban tartózkodó elektronjai energiát nyelnek el. Ettől helyzetük destabilizálódik, majd elszakadnak. Ezek a szabad elektronok szétterjednek az anyagban, így egy részük eléri az anyag olyan végét, ahol egy más természetű vezetővel érintkezik, így a Galvani-potenciál miatt elektromos áram keletkezik. |
A minisztérium zöld utat adott a kezdeményezésnek, és az első, 2002-es SD hatalmas siker volt, tizennégy lelkes egyetemi csapattal és több ezer érdeklődővel. 2010-ben Spanyolország bevonásával jött létre a Solar Decathlon Europe, 2013-ban pedig életre kelt a Solar Decathlon China. Tavaly Kolumbia kormánya írt alá egy memorandumot a Solar Decathlon Latin America and the Caribbean rendezésére.
| ||
A versenyt kétévente, változó helyszíneken rendezik. Kiírása és elbírálási szabályrendszere mind a négy vetélkedőnél azonos: minden alkalommal az Amerikai Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma írja ki, a szakmai lebonyolítást pedig az amerikaiaknál a coloradói National Renewable Energy Laboratory (Nemzeti Megújuló Energia Labor), Kolumbiában az FDI-GIP ipari befektetőcsoport és a De Vali egyetem, az európai versenyen a házigazda ország energiaügyi minisztériuma, Kínában pedig a Pekingi Egyetem és a helyi megfelelő hatóság végzi.
A versenyek nevei elsőre megtévesztőnek tűnhetnek, ugyanis semmiféle földrajzi megkötés nincsen a Solar Dechatlonoknál. Így lehetséges, hogy a legutóbbi SD USA győztese egy osztrák csapat lett. A négy kontinens tízpróbái elbírálási rendszerükben sem különböznek egymástól. Tíz kategóriában kell indulni: építészet, piacképesség, mérnöki munka, üzleti kommunikáció, pénztárcabarát kivitelezés, komfortosság, segédeszközök felszereltsége és üzemeltetése (annál több pont jár, minél több otthoni gépet – mosógép, hűtő stb. – képesek üzemeltetni a házon belül napenergiával), otthonosság (ezen belül például pontot lehet szerezni, ha annyira berendezik a házat, hogy a látogatókat vendégül tudják látni egy ebédre vagy mozidélutánra a nappaliban), közlekedés (egy elektromos autót kell feltölteni a házról és menni vele 25 mérföldet), illetve kiegyensúlyozott energiafelhasználás. A pontozásos elbírálási rendszer nagyon komoly, és legalább olyan bonyolult, mint a magyar választási rendszer.
A négy kontinens dekatlonjai egy kicsit azonban mégis különböznek egymástól: az európai versenyben a legnagyobb hangsúlyt az újításokra és a fenntarthatóságra fektetik, a kínai vetélkedőben a legfontosabb az újfajta napelemrendszerek tervezése és kialakítása, míg az amerikaiaknál az a legfőbb szempont, hogy a házak a nagyközönségnek is megengedhető áron kerülhessenek majd piacra.
A 2015-ös amerikai Solar Decathlonon versenyző csapatok honlapja már eleve ámulatba ejtő: 3D-s látványtervek, profi marketinganyagok, promóvideók; mindez fiatalos humorral és lelkesedéssel. A résztvevőknek egy körülbelül hetes betűmérettel szedett, 62 oldalas szabálykönyv, és egy 17 oldalas építési előírás szerint kell eljárniuk. A szabálykönyv tizenkét elkülönített szerepkört jelöl ki egy csapaton belül a balesetvédelmistől az építési vezetőn keresztül a kommunikációs szakemberig – néhány szerepkört ugyanaz a személy is betölthet, de meglátásunk szerint tizenkettőnél általában többen szoktak lenni egy csapatban. Ne felejtsük, hogy a csapatok egyetemistákból állnak, de nem tilos profi szakembereket is bevonni tanácsadói szerepkörben. A sok résztvevőre szükség is van, hiszen a verseny lényege, hogy a helyszínen a házat meg is kell építeni. És hiába vesz részt az építésben jellemzően a csapatból mindenki, kellenek azért ácsok, vízszerelők, villanyszerelők stb.
| ||
A képek és videók alapján a Solar Decathlon remek hangulatú egyhetes buli, amelyre komoly az érdeklődés a nagyközönség részéről. Minden csapatnak van saját tervezésű egyenruhája, logója, sokszor mondókája vagy dala is, és valami trükkje (saját készítésű süteményeket osztogatnak, x-boxozni lehet a napelemes ház nappalijában).
A nyertes csapatnak nem jár pénzjutalom, „csupán” hírnév. A nyertesek, de még a dobogós csapatok részvevői is komoly nemzetközi szakmai érdeklődés középpontjába kerülnek, és ha ügyesen használják ki a nyüzsit, hamar megalapozhatják karrierjüket. Az amerikai energiaügyi minisztérium statisztikái szerint a verseny eddigi résztvevőinek 92 százaléka a verseny miatt kapott munkát közvetlenül az egyetem után.
A versenynek van már hazai vonatkozása is: tavaly Magyarország is képviseltette magát az európai tízpróbán. A BME csapata bejutott a madridi SD Europe versenyébe az Odoo Project névre keresztelt házzal, és tizennyolc résztvevő közül az elegáns hatodik helyen végeztek.
A ház számos újítással rendelkezik: a szükséges beltéri hőmérsékletet mennyezet- és padlófűtéssel érik el, ami sokkal gazdaságosabb, mint a többi lehetséges megoldás. A házat furcsán egyharmad-kétharmad részre osztó „nyári fal” használata miatt a napos oldal alapterülete a duplájára nő. A megnövelt napelemes falfelület, valamint a tetőtéri napelemek együttesen háromszor annyi energiát termelnek, mint amennyire egy átlagos családnak egy nap szüksége lehet. A ház összegyűjti a tetőtérben az esővizet, amely felhasználható mosásra, csatornázásra. Az egész üzemeltetési rendszert számítógép vezérli, és minden állítható rajta akár okostelefonról is.
Az Odoo-házat megtekinthetjük a Műegyetem udvarán, a központi épület és a könyvtár mellett.
