Egy 15 éves borsodi fiú miatt volt 46 iskolában bombariadó a héten

  • narancs.hu
  • 2025. február 1.

Bűn

Hogy "rémüljenek meg, és fussanak el az iskolákból", ez volt a célja.

Egy borsodi faluban fogták el a miskolci készenléti rendőrök azt a 15 éves fiút, aki január 26. és 30. között legalább 46 iskolába küldött bombafenyegetéseket. Az e-mailek szövegét egyszerűen átmásolta az előző heti, iszlamista fenyegetésként megírt levelekből, amik miatt akkor 300 iskolában volt bombariadó – írja a police.hu.

A rendőrség közleménye szerint a 15 éves fiút terrorcselekmény elkövetésével való fenyegetés bűntette miatt gyanúsítottként hallgatták ki és őrizetbe vették. A feladót a készenléti rendőrség kibernyomozói azonosították. A családi házukban kutatást tartottak, informatikai eszközöket foglaltak le és adatmentéseket végeztek.

A fiú a rendőrség szerint azt mondta, nem lepődött meg az egyenruhások megjelenésén, és teljeskörű beismerő vallomást tett. A célja egyszerűen a fenyegetés volt, „az, hogy félelmet keltsen a diákokban, rémüljenek meg, és fussanak el az iskolákból”. Az iskolákat találomra választotta ki, igaz, köztük volt az a szakképző iskola is, amit két hónapja nem látogat, mert elege volt belőle, és nem akart tovább tanulni.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.