Jó híre van a magyar Rivotrilnak az oslói feketepiacon, egy zsámbéki házból mentek ki a tabletták

Olyan nagyságrendű és kifinomultságú illegális gyógyszergyártó laboratóriumot, mint amilyent március végén leplezett le a rendőrség, korábban nem találtak Magyarországon.

A magyar–norvég közös nyomozócsoport az Eurojust és az Europol együttműködésével göngyölítette fel a határokon átívelő bűnszervezetet – hangzott el a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda (KR NNI) rajtaütését követő, március 29-i online sajtóeseményen. A rendőrségi beszámoló szerint az akció helyszínein több mint 9 millió darab hamis Rivotril tablettát, két tablettázógépet, több tíz­ezer gyógyszeres üveget, az üvegek jelölésére használatos matricát, illetve betegtájékoztatót foglaltak le.

A tabletták „nagykereskedelmi” ára a rendőrség becslése szerint több mint 170 millió forint, kiskereskedelmi értéke pedig több mint 6,3 milliárd forint lehet. (Az árakra és bevételekre később még visszatérünk.)

A zsámbéki családi házban működő laboratóriumban komplett lepárló gyártósort, különböző vegyészeti labor- és hűtőberendezéseket, valamint összesen 7,5 tonna olyan vegyi anyagot találtak, amelyből gyógyszert lehetett előállítani.

Ha mindez nem lenne elég, a hatóság a bűncselekmények elkövetésével összefüggésben, úgynevezett „vagyonvisszaszerzés” keretében lefoglalt egy 16 millió forint értékű hajót is. Boross Zoltán ezredes, a KR NNI nemzetközi bűnözés elleni főosztály vezetője a sajtótájékoztatón elmondta, „a helyszínen mi is meglepődtünk azon, hogy a házban nyolc működő reaktorban gyakorlatilag a rajtaütéskor is folyt a gyógyszereknek a legyártása”.

Meglepetés ide vagy oda, azért felmerül a kérdés: hogyhogy nem keltett korábban feltűnést a kertvárosi családi házban ilyen nagyságrendben „dolgozó” laboratórium? Hogyan tudták az elkövetők a vegyi anyagot tonnaszámra úgy mozgatni, illetve a több százezer üvegnyi gyógyszert rejtegetni, hogy senki se fogjon gyanút – különösen úgy, hogy a zsámbéki bűnszervezet vezetője évekkel korábban a rendőrség látókörébe került egy kísértetiesen hasonló ügyben?

 

Akár a nagymamánk is lakhatna itt

A szerző felvétele

Skandináv krimi

A zsámbéki akció közvetlen előzménye a norvég rendőrség kezdeményezésére indult nyomozás volt. A norvég hatóság március 29-én kiadott jelentése szerint 2019 októberének végén Svinesundnál, a norvég–svéd határon a vámosok két ukrán állampolgár által vezetett német rendszámú autóban 183 ezer Rivotril tablettát találtak. Hamar kiderült, hogy hamisított, feltehetően Magyarországról származó készítménnyel van dolguk. Ezt követően vették fel a magyar rendőrökkel a kapcsolatot, és kezdték meg a bűnszervezet feltárását. A két csempészt 2020 októberében a haldeni járásbíróság öt év négy hónap, illetve hat év börtönre ítélte. Ugyancsak letartóztatták azt a házaspárt, akik a hamisított Rivotril átvevői lettek volna.

Korántsem új keletű jelenség a hamisított gyógyszerek Kelet-Európából nyugatra vagy északra áramlása. Ilyesmire volt példa már a 2010-es évek közepén is, hívja fel a figyelmet Ilku Lívia, a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT) gyógyszerhamisítás elleni munkacsoportjának vezetője. A szakember szerint nem túlzás azt mondani, hogy

korábban a Magyarországról származó nyugtatók nagy népszerűségre tettek szert az északi országokban – Norvégia mellett Svédországba és Finnországba is jutott belőlük.

Csakhogy míg régebben a hivatalos gyártók eredeti készítményei kerültek ki illegális úton, az utóbbi időben a zuggyárakban hamisított gyógyszerek megjelenése és exportja okoz komoly gondot. „Ha gyógyszerhamisításról beszélünk, külön kell választanunk két dolgot – mondja Ilku –, hiszen nem csak az a hamis termék, amelyet zuglaborokban állítanak elő. Korábban az, ami megteremtette a keresletet, nagykereskedőktől, gyógyszertárakból és fogyasztóktól összegyűjtött készítmény volt, de már ez is hamisnak számít onnantól kezdve, hogy a zárt ellátási láncot megszakítva kerül ki illegális körülmények között.”

A Rivotrilhoz (a gyógyszerről lásd keretes írásunkat: Rivó, rinyó, leszarom-tabletta) való hozzáférésben nagy különbségek voltak, és részben vannak ma is az egyes országok között. Az elsődleges felvevőhelynek számító Norvégiában például a magyarországinál szigorúbban szabályozott azok köre, akik recept­re kaphatják a készítményt, és a tabletták ára is jóval magasabb a hazainál. (A gyógyszer hivatalos magyar beszerzési ára a 2 mg-os kiszerelésnél 1208 forint, ha pedig tb-támogatás is van rajta, akkor mindössze 161 forint. A hamisított tabletta előállítási költsége értelemszerűen ezt is alulmúlja.)

Rivó, Rinyó, leszarom-tabletta

A Rivotril a svájci Roche gyógyszercég terméke, igen erős nyugtató. Hatóanyaga a klonazepám, a benzodiazepin-származékok csoportjába tartozó vegyület, szorongásoldó, nyugtató-altató, izomlazító hatású, az epilepszia kezelésére is alkalmas. Előnyös tulajdonságai mellett könnyen függőséget okoz, illetve nagyobb mennyiségben erős kábítószernek számít. Mivel viszonylag könnyű hozzájutni, és az ára is az illegális kábítószerek árának töredéke csupán, börtöndrogként is közismert.

Fliegauf Gergely 2008-as tanulmánya szerint a magyar börtönökben egy szem Rivotril ára egy doboz cigarettáéval egyezik meg. Börtönnaplójában Stohl András is megemlíti a szert: „Ha egy szemet vesz be valaki, és mondjuk kávét iszik rá, úgy érzi, mintha speedezne. Ha több szemet vesz be, a hatás lórúgásszerű, totális kábaság, nyálcsorgás, állva alvás, eszméletvesztés. Nem egy nagy utazás, de itt bent maga a mennyország. Rá lehet könnyen kattanni.”

Zacher Gábor toxikológus megkeresésünkre úgy fogalmazott, „a Rivotril maga a leszarom-tabletta: beveszek egyet-kettőt, és aztán tök mindegy minden”. Magyarországon kétszázezer benzodiazepin-függő van Zacher szerint, aki aggasztó tendenciának látja azt is, hogy 2020-ban, vagyis a koronavírus-járvány kirobbanása óta félmillió dobozzal nőtt a hatóanyaghoz kapcsolódó gyógyszerek eladása. A toxikológus szerint Magyarországon 8 százalék körüli a gyógyszercsoportba tartozó készítmények feketepiaca, az innen kikerülő tablettákat pedig nemritkán egyeurós darabáron értékesítik – ami jóval magasabb összeg, mint amit a rendőrség becsült a márciusi sajtótájékoztatón.

A Rivotril hamisításáról megkérdeztünk egy vegyészmérnököt is, aki elmondta, hogy a készítmény előállítása a megfelelő körülmények között nem bonyolult művelet. Bár a hatóanyag, a klonazepám nem szerezhető be legálisan, a szintetizálásához szükséges kiinduló anyagok már könnyen hozzáférhetők akár az interneten is, kilónként nagyjából 20 dollárért. Amennyiben a műveletben részt vesz egy gyakorlattal rendelkező, képzett vegyész – a zsámbéki laboratóriumban ez volt a helyzet –, az elérhető receptek alapján nem jelenthet gondot a hamis gyógyszer előállítása. A megkérdezett szakértő ugyanakkor megjegyzi: meglepő, hogy az ismertetett léptékben ez a gyógyszergyártás, különösen egy kérdéses szellőzésű családi házban sem a szaghatással, sem az anyagmozgatással nem keltett feltűnést, pláne, hogy – miként a rendőrség nyilatkozta – nem álcázták a labort fedőtevékenységgel.

A korábbi bűnözői taktika szerint hamis, sokszor külföldi receptekkel vagy megrendelőlapokkal jutottak hozzá a nyomott áras termékhez Magyarországon, és azt a célországba kijuttatva a sokszorosáért árusították a feketepiacon. Hogy ez a modell működni tudjon, szükség volt természetesen olyan patikákra és kereskedőkre, akik félrenéztek a hamis papíroknál.

A 2010-es évek közepén egymás után több jelentős forgalmat bonyolító gyógyszertár is lebukott (ezekről lásd Vény nélkül című keretes írásunkat), ami együtt járt a szabályozás szigorításával. Ma már nem elég a recept, személyi igazolvánnyal is igazolni kell a jogosultságot, ám ez közel sem jelenti azt, hogy ne kerülhetne illetéktelen kezekbe is a készítmény – legfeljebb nem olyan könnyen, mint a szigorítást megelőzően.

Egy budai patikánál érdeklődve kettős választ kaptunk: egyfelől nagyon körültekintően kell kezelni a Rivotrilt, kábítószerként kell rendelni, külön szállítással, külön papírmunkával, szigorúbb kiadási feltételekkel. Ugyanakkor a támogatott ára továbbra is elképesztően alacsony, és – ahogy fogalmaztak – „viszik is rendesen”. Igaz, tették hozzá, ami­óta a koronavírus-járvány megjelent, más nyugtatószerekből is „kismillió fogy”.

Vény nélkül

Az elmúlt években két patika botránya is kellett ahhoz, hogy az erős nyugtatószerek vény nélküli kiadását – és ezáltal a feketepiacra vándorlásukat – komolyan megpróbálja megakadályozni a gyógyszerészszakma. 2016-ban a Lánchíd Gyógyszertár működési engedélyét vonta vissza, illetve szabott ki a tulajdonosra 45 millió forintos büntetést az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI). A Lánchíd Gyógyszertár a tiszti gyógyszerészek vizsgálata szerint huszonöt külföldi megrendelőlap alapján 6670 doboz, kizárólag recept ellenében kiadható készítményt szolgáltatott ki vény nélkül. Ezek között voltak daganatellenes szerek, immunrendszert befolyásoló készítmények, az asztma kezelésére szolgáló gyógyszerek, illetve pszichoaktív szerek is.

Hasonló eljárás zajlott egy évvel később a vizsolyi Attila Patika ellen is. Ott több mint 23 ezer doboz vényköteles gyógyszer vény nélküli kiadása igazolódott: elsősorban Xanaxot (9037 dobozt), Rivotrilt (6531), Epheritet (5488), Frontint (2205) és Dormicumot (263) értékesített jogszerűtlenül a vállalkozás. Vagyis olyan pszichotróp gyógyszereket is, amelyeket orvosnak, állatorvosnak és gyógyszerésznek is csak vény ellenében lehetett volna kiadni, és amelyek feketepiaci körülmények között a kereskedelmi ár sokszorosáért cserélhettek gazdát.

Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke megkeresésünkre elmondta, az utóbbi években olyan kontrollmechanizmusokat építettek be ezen a területen, amelyek gyakorlatilag minden egyes doboz gyógyszer útját követhetővé teszik; ezzel, habár a visszaélés lehetőségét fogalmilag nem lehet kizárni, a valószínűsége mégis nagyjából a nullára csökkent. 

Felvettük a kapcsolatot a norvég rendőrséggel is. Gøran Bråten, a norvég keleti körzet szervezett bűnözés elleni csoportjának nyomozója a Narancs érdeklődésére elmondta, hogy már 2009 előtt is, de azóta biztosan jelen van a norvég drogpiacon a magyar Rivotril. A gyógyszeres üvegek sorszáma alapján pedig azt is azonosították, hogy

a most leleplezett hamisítóüzem már 2016 óta szállít az oslói feketepiacra.

Bråten válaszai alapján az értékesítői láncot a következőképpen rekonstruálhatju:

• A norvég vagy legalábbis norvégiai nagykereskedők tablettánként 40 eurocentet fizetnek a magyar vagy magyarországi felvásárlóknak,
• 80-ért adják tovább a kiskereskedőknek, vagy­is az utcai árusoknak.
• Ők pedig egy tablettáért 2 eurót kérnek a fogyasztótól az utcán.

9,3 millió tablettával számolva így meg is kapjuk azt a durván 6,3 milliárd forintot, ami a magyar rendőrség tájékoztatásában szerepelt (néhány százmillió ide vagy oda). Az ORFK külön érdeklődésünkre megerősítette, hogy egy tablettát a gyártók 5 eurócentért adtak el a magyarországi felvásárlóknak, azaz durván 18 forintért (ez a 170 millió forint osztva 9,3 millióval). Így megállapíthatjuk, hogy a gyártók afféle proletárjai lehettek az illegális Rivotril-piacnak, és a nagy árkülönbözetet az első körös és a második körös felvásárlók/viszonteladók, illetve az utcai árusok, a kiskereskedők realizálták: ebben a sorrendben 1,2, 1,5 és 4 milliárd forintot. (Mindez természetesen a költségek nélkül értendő, tehát nem profitról van szó egyik szereplő esetében sem.)

Bråten felügyelő azt is elmondta lapunknak, hogy 2018-ban mindössze 850 ezer, 2019-ben 1,7 millió tablettát derítettek fel, és ehhez képest a mostani 9,3 millió kapitális fogásnak számít: ugyanakkor a norvég rendőrségnek sincsenek pontos információi arról, hogy a feketepiac valójában mekkora volumenű. Azt is lehetetlen ennél fogva megsaccolni, hogy mekkora lehet a vertikum teljes éves forgalma, s hogy a fenti összegek vajon mennyi idő alatt keletkeznek meg.

A norvég nyomozótól azt is megtudtuk, hogy

amióta a zsámbéki üzemet lekapcsolták, eltűnt a hamis Rivotril az oslói utcákról, amiből kiderül, hogy a magyar kisváros üzeme lehetett a fő ellátója a norvég főváros piacának.

L. Lajos először, másodszor

A Rivotril pszichotróp készítmény; akinek tényleg fontos szedni, annak nagy szüksége van a támogatott áron elérhető tablettákra – másfelől az alacsonyan tartott ár a fő oka a készítmény körüli visszaéléseknek is. Sokan, akik receptre kapják, azért adják tovább a feketepiacon, mert olyan nagy az árrés, amiért megéri megválni tőle – és ez az árrés elég nagy ahhoz is, hogy bűnözői csoportoknak is kifizetődő legyen a szert kicsempészni Norvégiába, és ott eladni. Ha viszont a feketepiaci kereskedelem csábításának áremeléssel próbálnák elejét venni a hatóságok, akkor a rászoruló betegek helyzetét rontanák tovább. De a közelmúltban bevezetett szigorítások is a hamisított gyógyszerek előállítását pörgették fel, ahogyan azt a zsámbéki laboratórium esete félreérthetetlenül megmutatta.

Az oslói illegális gyógyszerpiacról szóló 2020. októberi riportjában a norvég Tv2 bemutatta, hogy milyen ellenőrizhetetlen úton-módon cserélnek gazdát a bizonytalan származási helyű és minőségű, nagyrészt hamisított Rivotril tabletták és a kábítószerként fogyasztott egyéb készítmények. A felvételeken szereplő gyógyszerek jelentős része Kínából érkezik – vagy legalábbis kínai alapanyagból készítik őket illegális üzemekben –, de a zsámbéki tabletták is ebben a mezőnyben jelentek meg.

A rendőrség már 2014-ben leleplezett egy magyarországi illegális Rivotril-üzemet, ahol külföldre szánt magyar címkés hamis tablettákat gyártottak. „A magyar címke egyértelmű utalás volt arra, hogy a hamisított készítményt azon az észak-európai piacon akarták értékesíteni, ahol a magyar Rivotril hírnevének korábban megágyaztak a legális ellátási lánc kijátszásával kicsempészett tabletták” – mondja Ilku Lívia.

A XXII. kerületi pincében berendezett titkos üzemben ekkor még csak egy viszonylag primitív tablettázógép állt a hamisítók rendelkezésére – a zsámbéki családi házban feltárt laboratórium ehhez képest a profizmusával kelt feltűnést, illetve azzal, hogy immár nem külföldről beszerzett hatóanyagból készítették a tablettát, hanem a klonazepám szintetizálását is helyben végezték.

Zsámbékon hat embert vett őrizetbe a rendőrség, köztük azt a negyvennyolc éves debreceni vegyészt, aki a szer előállításáért volt felelős. De ugyancsak a letartóztatottak között volt a bűnbanda irányítója, egy bizonyos L. Lajos (a rendőrségi honlapon és azt követően több helyen tévesen L. Lászlóként hivatkoznak rá) 51 éves budajenői lakos is. Szerettük volna az ügyben érintett egyik vádlott védőjeként dolgozó Janklovics Ádám ügyvédet megkérdezni, hogy vajon ez az L. Lajos ugyanaz az L. Lajos-e, aki a 2014-es ügy­ben, akkor negyvenöt évesként és szintén budajenői lakosként volt megjelölve mint elsőrendű vádlott. Janklovics nem volt hajlandó erről felvilágosítást adni, mindenesetre meglepő lenne, ha Budajenő két Rivotril-gyártó L. Lajossal is büszkélkedhetne.

 

Itt főtt a boldogság

Fotó: Police.hu

Azt, hogy a 2014-es ügynek milyen következménye volt az elkövetőre nézve, nem sikerült kiderítenünk. Az ORFK L. Lajos személyét érintő kérdésünkre mindössze annyit válaszolt, a „most letartóztatott személy nem volt ismeretlen a rendőrség számára”, a norvég nyomozó hatóság pedig azt közölte érdeklődésünkre, hogy bár az ügyben érintett több személy már ismert volt a számukra, L. Lajosról csak a zsámbéki rajtaütés kapcsán kaptak információt a magyar rendőröktől. Minden­esetre, ha a zsámbéki üzemből kikerülő üvegeket a norvég rendőrök 2016-ig visszamenőleg be tudták azonosítani, vagyis mindössze két évvel a korábbi lebukás után már újra termelte a hamis Rivotrilt L. Lajos és köre, az sem kizárt, hogy itt nem két egymást követő esetről, hanem összefüggő ügyek láncolatáról van szó.

Annál is inkább, mert a zsámbéki labornak helyt adó magánháznál járva azt tudtuk meg, hogy az ingatlanban életvitelszerűen tartózkodó középkorú férfi (vélhetően a hírekben szereplő debreceni vegyész) már legalább nyolc-kilenc éve él a rossz állapotú épületben. A ház a kisváros főteréhez közel eső zsákutcában áll, a közelben park, lángossütő található, errefelé van a német közösségi ház is, és a zsákutcával szemközt nyílik a város sétálóutcája, ami a romtemplomhoz vezet.

Az utcában lakóktól azt tudtuk meg, hogy a rokkantnyugdíjasként ismert férfi visszahúzódó életet élt, nem kommunikált a környékbeliekkel, alig járt ki az utcára, de még a gazos hátsó kertbe sem. A ház utcafronti redőnyei folyamatosan le voltak eresztve, az ablakokat mindig zárva tartották.

Erős vegyszerszagot a szomszédok sem éreztek, egészen addig, míg a ház ablakait a rendőrök ki nem nyitották.

Feltűnő mozgás nem volt a ház körül, de rendszeresen megjelent egy kisteherautó, ami kartondobozokat hozott és vitt is. Az egyik szomszéd felidézte, egy alkalommal rákérdezett a furgon sofőrjénél, hogy mit szállít; a férfi azt válaszolta neki, hogy rokkant testvérének hoz bevásárlást, könyveket, mosott ruhát – hogy mit visz el, arról nem ejtett szót. (Hacsak nem a szennyest.) A kisteherautót mindig ugyanaz a férfi, a „testvér” vezette, és a pakolást is mindig egyedül végezte. A gyanú szerint ez a férfi lehetett az ügy főszereplője, L. Lajos.

Mindezzel együtt hiba lenne azt képzelni, hogy a zsámbéki üzem kiiktatásával legalább egy időre megszűnt a magyarországi Rivotril-kotyvasztás, és általában a gyógyszerhamisítás problémája. A rendőrség sem igen bízik ebben, mert már a nagy fogás utáni sajtótájékoztatón bejelentette Balaskó Ákos alezredes, a KR NNI bűnügyi technikai főosztály kiemelt főreferense, hogy a rendőrség dunakeszi kiképzőközpontjában a jövőben kiemelten foglalkoznak a bűnügyi technikusok gyógyszerhamisítási oktatásával.

Ilku Lívia sem különösebben derűlátó, bár, mint mondja, a gyógyszerhamisítás ellen évek óta folytatott kommunikáció következtében lehet bízni a lakosság tudatosabb hozzáállásában, és történt előrelépés az ellenőrzésben és a nemzetközi együttműködésben is. Ám az utóbbi időben mégis rendkívüli mértékben felfutott világszerte a gyógyszerhamisítás. A szervezett bűnözői csoportok ráéreztek, hogy ezen a területen a kábítószer-kereskedelemnél is nagyobb bevételre lehet szert tenni. A vírushelyzet miatt felfokozott gyógyszerigény és az online térben kibontakozó, riasztó vásárlási hajlandóság együttállása nem sok jóval kecsegtet.