Diplomáciai jegyzet

Itt egy néhány évvel ezelőtt kreált zászlóról van szó. Nem öndefiníciós igény hívta azt életre, hanem az aktuális politika. E politika „megrendelője” a magyar kormány, ami ezzel a nemzeti giccsbe hajló cirkusszal próbálja a jövő évi választásokhoz mozgósítani, hiszterizálni az erdélyi magyarokat.

A nemzetközi kapcsolatokban játszott kínai szerep változásával áll összefüggésben az a növekvő türelmetlenség is, amely Észak-Korea viselt dolgaival kapcsolatban Peking magatartásában újabban érzékelhető.

Az orosz kormánnyal szimpatizáló tömegek egyelőre készséggel elfogadják, hogy a Sztálin-kép elfedje előlük valóságuk kilátástalanságait; ha előre nem tudnak nézni, beérik azzal, hogy minduntalan hátrapillantsanak, bármilyen ocsmány is az a látvány, amely a múltjukból eléjük tárul. Ebben egyáltalán nincsenek egyedül…

A nyugati társadalmak emberének nem kell hinnie dogmákban, még csak istenben sem ahhoz, hogy az egyház igazán emberi nagyságáért mégis hálát érezzen. A klérusnak pedig nem kell lemondania hagyományairól ahhoz, hogy otthon érezhesse magát a posztmodern világban.

Nem véletlen, hogy az egyiptomi elnök nemrég Berlinben, azaz Európa szívében fogalmazta meg a demokratikus elvárásokkal kapcsolatos elkötelezettségét. Washington számára ugyanis az efféle fogadkozások korántsem újak és biztatók, így kevéssé relevánsak.

Különös akusztikája van a svéd diplomata gyalázásának a Fidesz-közeli értelmiségi megnyilatkozásokban. E körök a jelek szerint semmi kivetnivalót nem találnak saját funkcionális vagy – ha a fiatalabb nemzedéket vesszük – posztmodern rasszizmusukban.

A Muszlim Testvériség azt ígérte, hogy egyesíti a megosztott nemzetet; furcsa módon ez az egy dolog sikerült neki, de egyre inkább úgy tűnik: önmaga ellenében.

Nem elég lenézni Orbánék viselkedését!

Nemcsak hazát szerezhetnek, melynek nyilvánvaló előnyeit élvezhetik, de a hittérítők mindenkori szent küldetése életüknek új, különös értelmet adhat.

Izraelben január 22-én tartják az általános választásokat. Az előrejelzések szerint a komoly társadalmi válság és a gazdasági nehézségek dacára a jobboldal ismét többséget szerez a parlamentben (Kneszet). Mi lehet mindennek az oka?

A csehek nem Václav Klaus, hanem Václav Havel utódját keresik, ki a baloldalon, ki pedig a konzervatívok között. Egy olyan politikust, aki képes lesz feledtetni azt a kínos állapotot, amit a „Klaus-korszak” hozott magával.

Mint ismert, a most hétvégén a romák melletti tüntetőket a Fidesz a Lendvay utcai egykori székházára kifeszített molinóval fogadta, amin a következő szöveg volt látható: „Ne álljatok a gyilkosok pártjára! Ne hallgassatok Ron Werberre!” Az első mondat, melynek valódi jelentése, hogy „minden cigány gyilkos”, nettó cigányozás; a második mondat pedig tömény antiszemitizmus.

A német liberális párt lassan, de biztosan elveszítette saját profilját; korábbi választói nem e pártot vizionálják a teljesítmények mögött. Ideológiáját szétkapkodta, szétlopkodta a többi párt, a liberálisok pedig képtelenek voltak érvrendszerüket úgy megújítani, hogy az mást üzenjen, mint az épp megvalósuló reform. Hisz egy efféle megújításra aktuálisan semmi szükség.