Prágában mindenki kerüli, hogy Václav Klaus államfő, Európa egyik legkellemetlenebb politikusa nevét szóba hozza, ha a jelenleg zajló elnökválasztás kapcsán az utódlás témája felmerül. Az emberek nem az ő, hanem Václav Havel utódját keresik, ki a baloldalon, ki pedig a konzervatívok között. A mérvadó elemzések a finisbe jutott két jelöltet – mind a baloldal és a vidék favoritját, Miloš Zemant, mind pedig a liberálisokét, a konzervatívokét és az urbánus közegét, Karel Schwarzenberget – Havelhez méltó utódnak tartják; olyan politikusoknak, akik képesek lesznek feledtetni azt a kínos állapotot, amit a „Klaus-korszak” hozott magával.
A múlt hét végén két kisebb csoda történt: a hónapokon át befutónak számító, a közvélemény-kutatásokban toronymagasan vezető volt miniszterelnök, Jan Fischer a közvetlen elnökválasztás első fordulóján – nagyon szerény eredménnyel – csak harmadik lett. Még ennél is meglepőbb viszont, hogy a második helyezést az ország külügyminisztere, Schwarzenberg szerezte meg kevesebb mint egy százalékkal maradva csak le a baloldal jelöltje, Zeman mögött. A verseny tehát teljesen nyitott, s tekintettel a főváros és a városi közeg meghatározó szerepére, valamint a tényleges változást követelő közhangulatra, a második helyezett kilátásai ma sokkal jobbnak tűnnek, mint valaha.
Zeman rutinos, régi, kipróbált figura, otthonosan populista, hatékony vezető – meglepetést okozni azonban aligha képes. Viszont garantálni fogja Csehország zökkenőmentes kapcsolatait az unióval. Megújulás, új szellemiség, de legalábbis valami apró eltérés a megszokottaktól nem várható tőle: szövegei olykor frappánsak, de nem szellemesek, képes meggyőző lenni, de arra nem, hogy mondatai lényeglátók legyenek.
Ám Schwarzenberg már léténél fogva is csupa meglepetés; nem cseh, hanem igazi „böhmisch”, azaz közép-európai jelenség, örökölt rangját tekintve osztrák főherceg. Svájci és cseh állampolgár, nagy famíliájának szállodává átalakított palotája ma is megtekinthető a családról elnevezett bécsi „Platzon”. Bár Csehországban született, ahol jelentékeny birtokai vannak, 1948-ban, a kommunista puccsot követően szüleivel együtt Bajorországba költözött, majd Bécsben telepedett le. Igazi karriert a Nemzetközi Helsinki Bizottság elnökeként futott be, s ekként igen hatékony segítséget nyújtott a kelet-európai demokratikus ellenzéknek, beleértve a cseh mellett a magyart is. Politikai pályája Václav Havel oldalán indult, akihez mindvégig lojális maradt.
Zeman mellett mindenképpen a konzervatív erők jelöltjének számít, de micsoda konzervatívok ők! Mögöttük olyan – a fiatalságot is magában foglaló – tömegek állnak, amelyek megvetően tekintenek a lengyel Jarosław Kaczyńskira és undorodva fordulnak félre, ha Orbán Viktor nevét meghallják. A cseh jövő záloga ez a polgárság, Schwarzenberg pedig a szerencsés módon fellelt szimbólum hozzá.
Az elnökválasztás második fordulójára január 25-én és 26-án kerül sor; a két jelölt közül még bármelyikük befutó lehet. Ha Schwarzenberg alulmaradna, szerepe a jövőben akkor sem lenne megkerülhető. Bár a jelenlegi kormány legfontosabb erejének, a konzervatív Polgári Demokrata Pártnak a szimpátiaindexe a mélybe zuhant – mi sem bizonyítja ezt jobban, mint elnökjelöltjének, Přemysl Sobotkának csúfos veresége a múlt hét végi megmérettetésen –, Schwarzenbergé és pártja, a koalíció részeként tevékenykedő TOP 09-é magas. Józansága és realitásérzéke, valamint a cseh társadalom képessége arra, hogy maga is józan és megfontolt legyen, a párt számára tág mozgásteret biztosít, és máris meglepő sikert hozott.
