Jobbikos ígéret, fideszes beteljesülés

  • Ara-Kovács Attila
  • 2013. január 14.

Diplomáciai jegyzet

Mint ismert, a most hétvégén a romák melletti tüntetőket a Fidesz a Lendvay utcai egykori székházára kifeszített molinóval fogadta, amin a következő szöveg volt látható: „Ne álljatok a gyilkosok pártjára! Ne hallgassatok Ron Werberre!” Az első mondat, melynek valódi jelentése, hogy „minden cigány gyilkos”, nettó cigányozás; a második mondat pedig tömény antiszemitizmus.

Ahogy azt Tóth Zoltán választási szakértő oly szakszerűen, sokszor, sok helyen elmagyarázta: a jelenlegi választójogi törvény kifejezetten a többpártrendszer kiküszöbölése végett lett olyan, amilyen, s egyáltalán nem rejtegetett célja egyfajta kétpártrendszer létrehozása. Az igény erre a Fidesz részéről nem új keletű. Az 1998–2002 között érlelődő általános társadalmi konfrontáció, amely aztán a 2002 utáni ellenzékiség idején teljesedett ki, fideszes részről e folyamat megalapozásának számított, a gyakorlatban is demonstrálva a „ránk” és „rájuk” osztott közösség önfelszámoló dinamikáját.

A „mi” és az „ők” képes volt önmagában rejteni mindent: időben az „újak” és „régiek”, térben a „bentiek” és „kintiek” logikája szerint osztva meg a társadalmat; ennek logikája szerint hullt darabjaira az addig építgetett jogállam is. Így vált tömegek számára értelmezhető mondattá, hogy „a haza nem lehet ellenzékben”, és minden hasonló képtelenség. És így lett sokak előtt olyannyira nyilvánvaló, hogy a baloldal, ami a „régit” és a „kintit” – azaz az idegent – volt hivatva megjeleníteni, egyszerűen megsemmisül.

A kétpártrendszer szempontjából persze ennél katasztrofálisabb dolog már nem is történhetett volna, mindemellett a 2010-es állapotok Orbánban azt a meggyőződést erősítették meg, hogy pártjának ez még annál is ideálisabb helyzet, mint amit a kétpártrendszerrel kiharcolhatott volna. A retorika ekkor immáron több választási ciklusos, kizárólagos fideszes hatalmi berendezkedésekről szólt, legalább nyolc évről, de voltak olyanok, akik akár húsz évet vizionáltak.

Igaz, közben megerősödött a szélsőjobb, sőt a Fidesz számára a magyar pártpolitikai rendszer kétpárti osztottsága szempontjából 2011–2012-re már a Jobbik tűnt ellenzéke legfőbb tényezőjének. Orbánt tanácsadói – akik bár több évtizedes uralmi ciklusokban gondolkodnak ma is, jól láthatóan csak adott, pillanatnyi helyzetekre tudnak reagálni – mindebből azt a megnyugtató következtetést vonták le, hogy a Fidesz és a Jobbik együttes politikai dominanciája teljes jobboldali fölényt mutat, ami arra utal, hogy a baloldal belátható időn belül nem térhet magához, ha egyáltalán magához tér. Továbbá, hogy mind a társadalmi elvárások, mind pedig a nemzetközi megítélés szempontjából a Fidesznek eleve nyerő állapot, ha a szélsőjobbal szemben kell majd megméretnie magát egy választáson, elvégre egy ilyen kiélezett helyzetben nem csak saját táborára és a bizonytalanokra, de még a „volt” baloldal támogatóinak egy részére is számíthat.

E kalkuláció ostobaságát az elmúlt néhány hónap bizonyította be igazán; azáltal, hogy a baloldal némileg magára talált, a centrum pedig 2012 októberét követően eséllyel szólított meg olyan szavazókat is, akiknek mobilizálását addig minden tényező lehetetlennek vélte, a Fidesz egy olyan új helyzetben találta magát, amely végérvényesen egy táborba szorította a Jobbikkal. Innen már nincs lehetősége rá, hogy a szélsőséges párttal szemben pozicionálja magát, arra kényszerül tehát, hogy 2014-ig a lehető legtöbb jobbikos szavazót átcsábítsa, integrálja, a választások után pedig jó eséllyel – és nyilvánvalóan a Jobbik eredményességének függvényében – koalícióra lépjen vele.

Sokan voltak, akik ennek lehetőségét korábban teljességgel kizárták. A Fidesz nemzetközi megítéltetése szempontjából valóban szörnyűnek tűnhet egy efféle forgatókönyv, de Orbán Viktor kalkulációiban a külhoni véleményeknek nincs relevanciájuk, az elmúlt három év során a magyar társadalom ezt alaposan megtanulhatta. A párt már eddig is számtalan gesztust tett a legszélsőségesebbeknek; egy kiváló elemzés, melyet a Friedrich Ebert Stiftung nemrég adott közre a magyarországi szélsőjobb aktuális helyzetéről, tucatnyi olyan választások utáni fideszes kormányzati döntést számolt össze, amelyek ígéretként a megelőző jobbikos kampányban hangzottak el. Ne legyen tehát senkinek kétsége, 2014-ben, ha kell, lesz Fidesz–Jobbik-összefogás, addig pedig a Fidesz minden olyasmit szó nélkül teljesít majd, amit a szélsőjobb elvár tőle.

Mint ismert, a most hétvégén a romák melletti tüntetőket a Fidesz a Lendvay utcai egykori székházára kifeszített molinóval fogadta, amin a következő szöveg volt látható: „Ne álljatok a gyilkosok pártjára! Ne hallgassatok Ron Werberre!” Az első mondat, melynek valódi jelentése, hogy „minden cigány gyilkos”, nettó cigányozás; a második mondat pedig tömény antiszemitizmus.

Ezért van Orbánnak szüksége Bayerre. Akárcsak a Fidesznek a Jobbikra.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.