Jobbikos ígéret, fideszes beteljesülés

  • Ara-Kovács Attila
  • 2013. január 14.

Diplomáciai jegyzet

Mint ismert, a most hétvégén a romák melletti tüntetőket a Fidesz a Lendvay utcai egykori székházára kifeszített molinóval fogadta, amin a következő szöveg volt látható: „Ne álljatok a gyilkosok pártjára! Ne hallgassatok Ron Werberre!” Az első mondat, melynek valódi jelentése, hogy „minden cigány gyilkos”, nettó cigányozás; a második mondat pedig tömény antiszemitizmus.

Ahogy azt Tóth Zoltán választási szakértő oly szakszerűen, sokszor, sok helyen elmagyarázta: a jelenlegi választójogi törvény kifejezetten a többpártrendszer kiküszöbölése végett lett olyan, amilyen, s egyáltalán nem rejtegetett célja egyfajta kétpártrendszer létrehozása. Az igény erre a Fidesz részéről nem új keletű. Az 1998–2002 között érlelődő általános társadalmi konfrontáció, amely aztán a 2002 utáni ellenzékiség idején teljesedett ki, fideszes részről e folyamat megalapozásának számított, a gyakorlatban is demonstrálva a „ránk” és „rájuk” osztott közösség önfelszámoló dinamikáját.

A „mi” és az „ők” képes volt önmagában rejteni mindent: időben az „újak” és „régiek”, térben a „bentiek” és „kintiek” logikája szerint osztva meg a társadalmat; ennek logikája szerint hullt darabjaira az addig építgetett jogállam is. Így vált tömegek számára értelmezhető mondattá, hogy „a haza nem lehet ellenzékben”, és minden hasonló képtelenség. És így lett sokak előtt olyannyira nyilvánvaló, hogy a baloldal, ami a „régit” és a „kintit” – azaz az idegent – volt hivatva megjeleníteni, egyszerűen megsemmisül.

A kétpártrendszer szempontjából persze ennél katasztrofálisabb dolog már nem is történhetett volna, mindemellett a 2010-es állapotok Orbánban azt a meggyőződést erősítették meg, hogy pártjának ez még annál is ideálisabb helyzet, mint amit a kétpártrendszerrel kiharcolhatott volna. A retorika ekkor immáron több választási ciklusos, kizárólagos fideszes hatalmi berendezkedésekről szólt, legalább nyolc évről, de voltak olyanok, akik akár húsz évet vizionáltak.

Igaz, közben megerősödött a szélsőjobb, sőt a Fidesz számára a magyar pártpolitikai rendszer kétpárti osztottsága szempontjából 2011–2012-re már a Jobbik tűnt ellenzéke legfőbb tényezőjének. Orbánt tanácsadói – akik bár több évtizedes uralmi ciklusokban gondolkodnak ma is, jól láthatóan csak adott, pillanatnyi helyzetekre tudnak reagálni – mindebből azt a megnyugtató következtetést vonták le, hogy a Fidesz és a Jobbik együttes politikai dominanciája teljes jobboldali fölényt mutat, ami arra utal, hogy a baloldal belátható időn belül nem térhet magához, ha egyáltalán magához tér. Továbbá, hogy mind a társadalmi elvárások, mind pedig a nemzetközi megítélés szempontjából a Fidesznek eleve nyerő állapot, ha a szélsőjobbal szemben kell majd megméretnie magát egy választáson, elvégre egy ilyen kiélezett helyzetben nem csak saját táborára és a bizonytalanokra, de még a „volt” baloldal támogatóinak egy részére is számíthat.

E kalkuláció ostobaságát az elmúlt néhány hónap bizonyította be igazán; azáltal, hogy a baloldal némileg magára talált, a centrum pedig 2012 októberét követően eséllyel szólított meg olyan szavazókat is, akiknek mobilizálását addig minden tényező lehetetlennek vélte, a Fidesz egy olyan új helyzetben találta magát, amely végérvényesen egy táborba szorította a Jobbikkal. Innen már nincs lehetősége rá, hogy a szélsőséges párttal szemben pozicionálja magát, arra kényszerül tehát, hogy 2014-ig a lehető legtöbb jobbikos szavazót átcsábítsa, integrálja, a választások után pedig jó eséllyel – és nyilvánvalóan a Jobbik eredményességének függvényében – koalícióra lépjen vele.

Sokan voltak, akik ennek lehetőségét korábban teljességgel kizárták. A Fidesz nemzetközi megítéltetése szempontjából valóban szörnyűnek tűnhet egy efféle forgatókönyv, de Orbán Viktor kalkulációiban a külhoni véleményeknek nincs relevanciájuk, az elmúlt három év során a magyar társadalom ezt alaposan megtanulhatta. A párt már eddig is számtalan gesztust tett a legszélsőségesebbeknek; egy kiváló elemzés, melyet a Friedrich Ebert Stiftung nemrég adott közre a magyarországi szélsőjobb aktuális helyzetéről, tucatnyi olyan választások utáni fideszes kormányzati döntést számolt össze, amelyek ígéretként a megelőző jobbikos kampányban hangzottak el. Ne legyen tehát senkinek kétsége, 2014-ben, ha kell, lesz Fidesz–Jobbik-összefogás, addig pedig a Fidesz minden olyasmit szó nélkül teljesít majd, amit a szélsőjobb elvár tőle.

Mint ismert, a most hétvégén a romák melletti tüntetőket a Fidesz a Lendvay utcai egykori székházára kifeszített molinóval fogadta, amin a következő szöveg volt látható: „Ne álljatok a gyilkosok pártjára! Ne hallgassatok Ron Werberre!” Az első mondat, melynek valódi jelentése, hogy „minden cigány gyilkos”, nettó cigányozás; a második mondat pedig tömény antiszemitizmus.

Ezért van Orbánnak szüksége Bayerre. Akárcsak a Fidesznek a Jobbikra.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.