Wallenberg, a zsidók és amerikaiak ügynöke

  • Ara-Kovács Attila
  • 2013. február 5.

Diplomáciai jegyzet

Különös akusztikája van a svéd diplomata gyalázásának a Fidesz-közeli értelmiségi megnyilatkozásokban. E körök a jelek szerint semmi kivetnivalót nem találnak saját funkcionális vagy – ha a fiatalabb nemzedéket vesszük – posztmodern rasszizmusukban.

A bécsi Diplomataakadémia adott otthont nemrég egy tanácskozásnak, melyet a rendezők az épp száz éve született Raoul Wallenberg emlékének szenteltek. Svédország, Ausztria és Magyarország nagykövete közösen vállalta a rendezvény védnökségét, ahol előadást tartottak a téma avatott szakértői, svéd, német és amerikai történészek. A Wina című bécsi zsidó lap beszámolója szerint azonban mindennek dacára a rendezvényt korántsem az emelkedett szellemiség jellemezte. A hetvenezer magyar zsidót megmentő svéd diplomatáról szóló méltó megemlékezést ugyanis Schmidt Mária, a Terror Háza igazgatója – elismételve kormányának a témával kapcsolatos, Horthy-kultuszos interpretációját – egészen ellehetetlenítette. Mondandója – a lap beszámolójának címét idézve – nem volt se több, se kevesebb, mint „a zsidóság jól becsomagolt gyalázása”.

Schmidt mindenekelőtt kijelentette: „Ami a zsidósággal 1944 márciusát, Magyarország német megszállását követően történt, nagy tragédiának számít. Ám addig ők lényegesen jobban éltek, mint európai hitsorsosaik.” A történész – a jelen lévő szakértők felháborodására – nem tulajdonított túl nagy jelentőséget annak, hogy több, a zsidóságot súlyosan diszkrimináló törvény született ezt megelőzően is Magyarországon. Schmidt érzékeltette, hogy szerinte inkább a zsidóság követett el illojalitást, amivel kivívhatta maga ellen a sorsot, elvégre a cionista mozgalmakban való részvétele a két világháború között identitásának kettősségét jelezte, ami – szerinte – visszaköszön a háborút követően a zsidó kommunista funkcionáriusok magatartásában is. Ami pedig Wallenberget illeti, Schmidt szerint őt a zsidó-amerikai Joint fizette, és egyébként is, ma már köztudott, hogy az amerikai titkosszolgálatnak, az OSS-nek dolgozott.

Hogy Wallenberg kapcsolata az amerikai és brit titkosszolgálatokkal milyen mélységű és jellegű volt, azt mindmáig nem sikerült teljes egészében tisztázni, ugyanis ez mindenekelőtt a svéd diplomatát letartóztató – majd nagy valószínűséggel meggyilkoló – orosz titkosszolgálat, az NKVD utólagos vádaskodásaira épül. Más kérdés, hogy milyen akusztikája van mindennek a Fidesz-közeli értelmiségi megnyilatkozásokban. E körök a jelek szerint semmi kivetnivalót nem találnak saját funkcionális vagy – ha a fiatalabb nemzedéket vesszük – posztmodern antiszemitizmusukban. Bizony, a rasszizmus eltűrése az az ár, amit mindenkinek meg kell fizetni, aki csatlakozni akar a mai magyar politikai jobboldalhoz.

Egyébként közel egy időben azzal, hogy Bécsben Schmidt kifejtette véleményét az amerikai ügynök Wallenbergről és az általa megmentett „kettős identitású” zsidókról, Navracsics Tibor miniszter Washingtonban, a Kongresszus épületében megkoszorúzta Raoul Wallenberg szobrát. E tett hitelességének mértéke – különösen annak fényében, amit a Terror Házának igazgatója megosztani volt szíves hallgatóságával – körülbelül annyit ér, mint az a bírálat, amit a kiváló államférfi Bayer cigányozása kapcsán az ATV-ben hallatott, hogy aztán rá egy napra azt maradéktalanul visszaszívja.

Schmidt Mária reakciója a fenti szövegre itt, a Wina újságírójának válasza itt, Ara-Kovács Attila pontosítása pedig itt olvasható.

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.