A bécsi Diplomataakadémia adott otthont nemrég egy tanácskozásnak, melyet a rendezők az épp száz éve született Raoul Wallenberg emlékének szenteltek. Svédország, Ausztria és Magyarország nagykövete közösen vállalta a rendezvény védnökségét, ahol előadást tartottak a téma avatott szakértői, svéd, német és amerikai történészek. A Wina című bécsi zsidó lap beszámolója szerint azonban mindennek dacára a rendezvényt korántsem az emelkedett szellemiség jellemezte. A hetvenezer magyar zsidót megmentő svéd diplomatáról szóló méltó megemlékezést ugyanis Schmidt Mária, a Terror Háza igazgatója – elismételve kormányának a témával kapcsolatos, Horthy-kultuszos interpretációját – egészen ellehetetlenítette. Mondandója – a lap beszámolójának címét idézve – nem volt se több, se kevesebb, mint „a zsidóság jól becsomagolt gyalázása”.
Schmidt mindenekelőtt kijelentette: „Ami a zsidósággal 1944 márciusát, Magyarország német megszállását követően történt, nagy tragédiának számít. Ám addig ők lényegesen jobban éltek, mint európai hitsorsosaik.” A történész – a jelen lévő szakértők felháborodására – nem tulajdonított túl nagy jelentőséget annak, hogy több, a zsidóságot súlyosan diszkrimináló törvény született ezt megelőzően is Magyarországon. Schmidt érzékeltette, hogy szerinte inkább a zsidóság követett el illojalitást, amivel kivívhatta maga ellen a sorsot, elvégre a cionista mozgalmakban való részvétele a két világháború között identitásának kettősségét jelezte, ami – szerinte – visszaköszön a háborút követően a zsidó kommunista funkcionáriusok magatartásában is. Ami pedig Wallenberget illeti, Schmidt szerint őt a zsidó-amerikai Joint fizette, és egyébként is, ma már köztudott, hogy az amerikai titkosszolgálatnak, az OSS-nek dolgozott.
Hogy Wallenberg kapcsolata az amerikai és brit titkosszolgálatokkal milyen mélységű és jellegű volt, azt mindmáig nem sikerült teljes egészében tisztázni, ugyanis ez mindenekelőtt a svéd diplomatát letartóztató – majd nagy valószínűséggel meggyilkoló – orosz titkosszolgálat, az NKVD utólagos vádaskodásaira épül. Más kérdés, hogy milyen akusztikája van mindennek a Fidesz-közeli értelmiségi megnyilatkozásokban. E körök a jelek szerint semmi kivetnivalót nem találnak saját funkcionális vagy – ha a fiatalabb nemzedéket vesszük – posztmodern antiszemitizmusukban. Bizony, a rasszizmus eltűrése az az ár, amit mindenkinek meg kell fizetni, aki csatlakozni akar a mai magyar politikai jobboldalhoz.
Egyébként közel egy időben azzal, hogy Bécsben Schmidt kifejtette véleményét az amerikai ügynök Wallenbergről és az általa megmentett „kettős identitású” zsidókról, Navracsics Tibor miniszter Washingtonban, a Kongresszus épületében megkoszorúzta Raoul Wallenberg szobrát. E tett hitelességének mértéke – különösen annak fényében, amit a Terror Házának igazgatója megosztani volt szíves hallgatóságával – körülbelül annyit ér, mint az a bírálat, amit a kiváló államférfi Bayer cigányozása kapcsán az ATV-ben hallatott, hogy aztán rá egy napra azt maradéktalanul visszaszívja.
Schmidt Mária reakciója a fenti szövegre itt, a Wina újságírójának válasza itt, Ara-Kovács Attila pontosítása pedig itt olvasható.
