Mint hallom, a román parlamentre is kifüggesztik a különböző tájegységek „nem hivatalos, de a közösségek által elfogadott” zászlóit, közöttük legalább egy székelyföldit is. A törvényhozás ezzel szeretné bizonyítani: egyrészt nem hajlandó belemenni abba a vitába, amit a magyar kormány provokált ki, másrészt elismeri állampolgárainak azon jogát, hogy szimbólumaikat használhassák.
Nos, azt természetesnek kell vennünk, hogy a közösségek – identitásuk védelme, illetve kifejezése érdekében – szimbólumokkal definiálják önmagukat, és autonómiájuk szélesítésére törekednek. Ezt a lehetőséget az erdélyi magyarságnak is garantálni kell. Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy itt egy néhány évvel ezelőtt kreált zászlóról van szó, ami jól mutatja, hogy nem öndefiníciós igény hívta azt életre, hanem az aktuális – nem erdélyi, még csak nem is romániai – politika. E politika „megrendelője” ugyanis a magyar kormány, ami ezzel a nemzeti giccsbe hajló cirkusszal próbálja a jövő évi választásokhoz mozgósítani, hiszterizálni az erdélyi magyarokat, akik közül egyre többnek van magyar állampolgársága, így magyar szavazati joga is.
Fotó: MTI
A helyzet mindazonáltal nagyon súlyos, mert az a politika, ami idevezetett, egy bűnös és felelőtlen, ám mégis átgondolt szándék következménye, kivitelezésében a magyar kormány pont olyan következetes, mint őrült gazdaságpolitikája, oktatáspolitikája, kultúrpolitikája stb. megvalósításában.
Orbán Viktor, amint miniszterelnök lett, azonnal hozzákezdett nem csak a magyar demokratikus intézményrendszer tönkretételéhez – médiatörvény, választójogi törvény és hosszan sorolhatnánk még –, de a szomszédos államokkal addig példamutatóan ápolt bilaterális kapcsolataink ellehetetlenítésébe is. Az úgynevezett Trianon-törvény és a kettős állampolgársági törvény volt az első felütés; ezzel Orbán azt kívánta tudatosítani, hogy immár nem csak lélekben tekinti magát „tizenötmillió magyar” miniszterelnökének.
Aztán tovább folyt a korábbi bilaterális kapcsolatok rongálása, legalább olyan ütemben, mint a magyar demokratikus közállapotoké. Csak emlékeztetni szeretnék: az előző kormányok közös kormányüléseket tartottak minden évben; lehet azt mondani – miként a Fidesz teszi –, hogy ezek formálisak voltak, csakhogy ez nem igaz. Az a személyes kapcsolat, amit a korábbi magyar miniszterek román, szerb, horvát, szlovén, osztrák, szlovák kollégáikkal ápoltak, nem csak a kétoldalú viszonyok fejlődését segítette, de egyfajta közös uniós ethosz kialakulását is. Nos, az Orbán-kormánynak ilyesmire nincs szüksége, azt jól látjuk már egy ideje. Ezért nagy valószínűséggel a jövő tavaszi magyarországi választásokig – melyeknek egyik kormánypárti fő üzenete az unióellenesség lesz – a helyzet csak romlani fog, adott esetben fokozódó mértékben. Különösen szomszédainkkal, s elsősorban Romániával, ahol a legtöbb határon túli magyar él.
Az erdélyi magyarok számára épp ezért nagyon fontos lenne, ha az RMDSZ – mely ténylegesen érdekeik egyetlen védelmezője maradt – visszakerülne a kormányba, ugyanakkor persze ez egész Romániának hasznára lenne, a politikai kiegyensúlyozottság miatt. A Nemzeti Liberális Pártról, mely tagja a román kabinetnek, sok jót nemigen lehet mondani, mostani vezetői mintha épp úgy vesztükbe rohannának, ahogy Orbán pártja, sodorva természetesen magukkal az egész társadalmat. A nagyobbik kormánypárt, a szocialisták, rögtönöznek, s több, általuk meghozott törvény nem kisebb veszélyt jelent a demokráciára nézve, mint a magyar jobboldal botránytörvényei. De Romániában legalább a gazdasági bajokat igyekeznek racionális politikával és nemzetközi együttműködéssel orvosolni. És nem unióellenesek, továbbá odafigyelnek arra, amit intő példaként Washington számukra üzen.
A magyar állampolgárság megadásának erőltetése a határon túli magyarok számára már most felgyorsította a kivándorlást. No, nem Magyarországra, hanem Nyugatra, ahol egyelőre még egy magyar útlevéllel könnyebb boldogulni, mint például a románnal. A kivándorlás hosszabb távon megpecsételheti az RMDSZ sorsát; a párt már a tavaly decemberi választásokkor is alig jutott be a parlamentbe. Épp ezért az erdélyi magyar érdekek politikai védelmét a jövőben egyre kockázatosabb lesz szigorúan etnikai pártok révén garantálni, így alighanem olyan konstrukciókon is el kell majd gondolkodni, amelyek átlépik az etnikai határt; azaz konkrét érdekek és ideológiák jegyében magyaroknak és románoknak össze kell tudni fogniuk.
Viszont nem kétséges: ez Orbán Viktornak és székely zászlós Fideszének alighanem a rémálmok egyike.
