Egotrip

Eörsi Pista legutóbbi, tõle illõen is pompás verskötetében (nem ismétlem magam! cikket ld. másutt) olyan szelíd cikluscímekkel dob meg minket, mintha mi hajigálnánk õt kõvel: Szép emlékek pl. egy ilyen. Hát felbátorodtam, legyen annyi hasznom belõle, hogy másokkal foglalkozom: lophatok szellemet. Örömmel hallottam a híres galéria melletti lágymányosi utcára fordulva egy tisztasági dolgozó szavát.

Eörsi Pista legutóbbi, tõle illõen is pompás verskötetében (nem ismétlem magam! cikket ld. másutt) olyan szelíd cikluscímekkel dob meg minket, mintha mi hajigálnánk õt kõvel: Szép emlékek pl. egy ilyen. Hát felbátorodtam, legyen annyi hasznom belõle, hogy másokkal foglalkozom: lophatok szellemet. Örömmel hallottam a híres galéria melletti lágymányosi utcára fordulva egy tisztasági dolgozó szavát.

Az 1990-es évek elején a Playboy riportere megkérdezte Garri Kaszparov sakkvilágbajnokot, hogy szerinte miért van oly sok zseniális orosz sakkozó. Kaszparov elõször is kikérte magának, hogy õ orosz. Azerbajdzsánban született, félig örmény, félig zsidó - legfeljebb szovjet, de semmiképp sem orosz. A riporter udvariasan bocsánatot kért, és ismét feltette a kérdést: Miért van ilyen sok zseniális szovjet sakkozó? Kaszparov válasza: Mit lehet itt kérem csinálni?

Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető és nem ehető között; hanem mint a fény, mely egykedvűen kiárad minden előtte levőre. Mikor a szeretet válogatni kezd: már nem szeretet többé, hanem sóvárgásnak és undornak kettőssége.

A tél beálltával a kerti sütés-fõzés kicsit ma-cerás lesz, bár nincs annál emberibb, mint mûanyag kezeslábas síruhában csukapörköltet fõzni a lugasban, az örökzöld bukszus tövében nyúlgrillt forgatni a parázson, közben bárkiöntõvel ellátott literes üvegbõl házi vegyes pálinkát szopogatni, bal kézzel fotózni a körénk gyûlt félénk, de annál éhesebb cinegéket, s ha minden igaz, nem kell hozzá negyedóra, a kertszom-szédok is megjelennek valamilyen ürüggyel, mondjuk azzal, hogy netán fatüzelésû kútfúróval játsszuk ki a hatóságot, vagy a veréblécet tüzeljük el a rácuppant, alvó denevérekkel.

A hazai bankok évrõl évre rekordot döntenek. Az eddig napvilágra került adatok alapján becsülhetõen legalább 300 milliárd forintra rúg a bankszektor tavalyi adózás elõtti nyeresége, ami százmilliárddal több az elõzõ évi, szintén figyelemre méltó tõkemegtérülést biztosító összegnél, amely vagy 60 milliárddal több volt a megelõzõ évi, jó tõkemegtérülést biztosító összegnél és így tovább, a sor az ezredfordulóig folytatható.

Akkoriban még örökkévalónak látszott a berlini fal, és nyaranként felbukkantak ifjúkorom városi legendái, az endékás csajok. A keletnémetek nem sokfelé utazhattak, így közülük sokan minket választottak egy kis könnyed nyári szórakozásra egy idegen országban. Mint minden városi legendának, az endékás lányokról szólóknak is van némi igazságmagja. Haraszti Miklós (akit ma médiapolitikusként ismerünk, de akkoriban kiválóan induló költő volt) például így írt: "Gyanús szabású orrom, / e történelmi végzet, / mint színmagyar ereklye, / most hódítást tetézett."

Elég volt az érdekességekből, a végén még azt hiszi a kedves olvasó, hogy a nyelvészet érdekességekkel foglalkozik. Vegyük a magyar nyelvben a múlt idő képzésének szabályát. (Közbevetés: az én nyelvérzékem szerint a "múltidő" egybeírandó volna, de tartsuk be zokszó nélkül az akadémiai helyesírást, már úgyis liberalizmussal vádolnak.) Köztudomású, hogy a múlt időt kivétel nélkül minden igénél -t, -tt raggal képezzük: tanult, védett. (Az ilyen ragot a hagyományos nyelvtanban "jelnek" nevezik, azt kifejezendő, hogy utána még tehetők ragok; ez az alosztályozás számunkra most mellékes.)

Akkoriban még örökkévalónak látszott a berlini fal, és nyaranként felbukkantak ifjúkorom városi legendái, az endékás csajok. A keletnémetek nem sokfelé utazhattak, így közülük sokan minket választottak egy kis könnyed nyári szórakozásra egy idegen országban. Mint minden városi legendának, az endékás lányokról szólóknak is van némi igazságmagja. Haraszti Miklós (akit ma médiapolitikusként ismerünk, de akkoriban kiválóan induló költő volt) például így írt: "Gyanús szabású orrom, / e történelmi végzet, / mint színmagyar ereklye, / most hódítást tetézett."

Elég volt az érdekességekből, a végén még azt hiszi a kedves olvasó, hogy a nyelvészet érdekességekkel foglalkozik. Vegyük a magyar nyelvben a múlt idő képzésének szabályát. (Közbevetés: az én nyelvérzékem szerint a "múltidő" egybeírandó volna, de tartsuk be zokszó nélkül az akadémiai helyesírást, már úgyis liberalizmussal vádolnak.) Köztudomású, hogy a múlt időt kivétel nélkül minden igénél -t, -tt raggal képezzük: tanult, védett. (Az ilyen ragot a hagyományos nyelvtanban "jelnek" nevezik, azt kifejezendő, hogy utána még tehetők ragok; ez az alosztályozás számunkra most mellékes.)

Jogrendszerünk egyik axiómája szerint a jog nem tudása nem mentesít a felelõsség alól. Ha mindenki ismeri a jogot, és szabadon dönt, akkor mindenkinek viselnie kell a döntésével járó felelõsséget. De valóban ismeri-e mindenki a jogot? S megvan-e mindenkinek a lehetõsége arra, hogy megismerje? Tekintsünk el most attól, hogy ki mekkora késztetést érez jogszabályok böngészésére, és attól is, hogy minden tudás megszerzése bizonyos költségekkel jár. Foglalkozzunk csak azon polgártársainkkal, akik szeretnék megismerni jogaikat, és ennek érdekében még jogszabályokat is hajlandók olvasni.

Az áremelések miatti szokásos hisztériával kezdődött ez az év is. A vinnyogás sokat elárul arról, hogy egyes közéleti személyiségek milyen elképzelésekkel bírnak a gazdaság működésérõl, meg arról is, hogy mit képzelnek az őket hallgatók elképzeléseirõl.

Jogrendszerünk egyik axiómája szerint a jog nem tudása nem mentesít a felelõsség alól. Ha mindenki ismeri a jogot, és szabadon dönt, akkor mindenkinek viselnie kell a döntésével járó felelõsséget. De valóban ismeri-e mindenki a jogot? S megvan-e mindenkinek a lehetõsége arra, hogy megismerje? Tekintsünk el most attól, hogy ki mekkora késztetést érez jogszabályok böngészésére, és attól is, hogy minden tudás megszerzése bizonyos költségekkel jár. Foglalkozzunk csak azon polgártársainkkal, akik szeretnék megismerni jogaikat, és ennek érdekében még jogszabályokat is hajlandók olvasni.

Az áremelések miatti szokásos hisztériával kezdõdött ez az év is. A vinnyogás sokat elárul arról, hogy egyes közéleti személyiségek milyen elképzelésekkel bírnak a gazdaság mûködésérõl, meg arról is, hogy mit képzelnek az õket hallgatók elképzeléseirõl. Az áremelési hiszti lehetõséget ad arra is, hogy belelássunk néhány iparági lobbista fejébe: mit gondolnak arról, a vállalataikat vajon milyen módon tarthatná el a társadalom. Ma e remek vállalatok közül a Vértesi Erõmûvel ismerkedhet meg behatóbban a kedves olvasó, amelyet az õ adóforintjaiból újítottak fel, hogy ezután az õ szénfilléreibõl fizethessék ki veszteségét.