Reménytelen az ukránok ügye? Vlagyimir Putyin és Donald Trump alaszkai találkozója után úgy tűnt, immár nem az a kérdés, hogy a megtámadott Ukrajnának le kell-e mondani területeiről a békéhez vezető úton, hanem arról, hogy mennyi maradhat Donbászból, amit az orosz elnök magáénak követel. Nem meglepő módon a legtöbb elemző úgy látta, az alaszkai csúcs elsősorban Putyinnak kedvezett, hiszen vörös szőnyeg fogadta, a háborús bűneiről nem esett szó, és egy tört angolsággal odavetett mondatban Moszkvába invitálhatta Trumpot.
Ám nem ez az alaszkai találkozó egyetlen értelmezése. Trump a csúcs előtt többször is szankciókkal fenyegette Putyint, és bár a kétkedők szerint ezeket a fenyegetéseket nem lehet komolyan venni, az orosz vezetőnek mégis sietős volt ott lennie a csúcson. Pedig a háború óta közismerten tart az utazásoktól, még saját országán belül sem szívesen ül repülőgépre – az alaszkai találkozó kapcsán is felröppentek a teóriák, miszerint csak dublőrt küldött Trumphoz.
Az alaszkai találkozó óta eltelt két hét, és úgy tűnik, Putyin felfedte legfőbb gyengeségét, amit az ukránok most igyekeznek kihasználni: azt, hogy a gazdasága nem olyan reziliens, amennyire híresztelik. Oroszország, amelyet egykor John McCain szenátor „egy maffia által üzemeltetett benzinkútnak” nevezett, a hadiiparát az energiatermelésből finanszírozza, amelynek súlyos károkat lehet neki okozni.
Az elmúlt hetekben az ukránok csatatérré tették Oroszország olajfinomítóit. A Reuters helyzetfelmérése szerint a teljes kapacitás 65 százaléka inaktív augusztusban, csaknem kétszer annyi kiesést jelent, mint júliusban. A képességeihez mérten 6,4 millió tonnával kevesebb finomított olajt gyárt az orosz gazdaság, ennek fele, 3,1 millió tonna az ukrán támadások miatt, másik része pedig karbantartási munkák miatt esett ki. Az ukrán drónok rombolásának következményeképpen 1,1-1,2 millió hordóval kevesebb finomított olaj készül naponta, ami súlyosabb visszaesés a 2020 májusában a koronavírus és a 2022 májusában a háború okozta deficitnél.
Az ukránok a teljes kapacitás 17 százalékát rongálták meg augusztusban a szentpétervári régiótól az északi és a déli csomópontokig a Kaszpi- és a Fekete-tengernél. Ez olyan mértékű károkozás, ami kétségbeesésbe taszíthatja az orosz vezetést. Három nappal ezelőtt Rjazanyban felrobbant egy olajvezeték, amely Moszkva kőolajellátásának egyik legfontosabb forrása, az országos infrastruktúrának pedig 5 százalékát jelenti. A Lukoil egyik hatalmas üzeme Volgográdban annyira megsérült, hogy teljes egészében fel kellett függeszteni a gyártást, és az infrastruktúra hasonló támadásokat szenvedett Szaratovban és Szizranyban, Novosahtyinszkben öt napig égett folyamatosan az olajfinomító. A Telegram-csatornákat ellepték a füstölgő üzemekről készült videofelvételek, az ukrán hadvezetés pedig megüzente: „lesz még ilyen”.
Miközben ez a cikk készült, augusztus 29-én az ukrán hadsereg újabb támadást ismert el: ez az najtapovicsi finomító ellen irányult a Brjanszki területen, amely kulcsfontosságú az orosz katonai járművek üzemanyagellátása szempontjából.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
