Válasz egy blogra

  • Kálmán C. György
  • 2013. július 19.

Első változat

Egy blogger tollhegyére tűzte, hogy korábbi bejegyzésemben utaltam a Kozmosz egyik számára – ezzel, ironizál a szerző, a „demokratikusak földjén” nem vagyok egyedül, itt most a Kozmosz a menő, még Vadai Ágnes is Kozmosz-koncertre megy; szeretik a Kozmoszt „a fiatalos(nak látszani akaró) forradalmárok”.

Na jó.

Én rozoga vénember vagyok, mit szépítsük, de forradalmárnak nem nevezném magam, és igazán nem ambicionálom, hogy fiatalosnak látsszak. Pontosabban: eléggé hidegen hagy. De miért kellene a zenei (vagy bármilyen) ízlésemet ahhoz igazítanom, hogy egyes véleménymondók szerint az életkorom mit írna elő? Aki már nem hamvasan ifjú, az szeresse a Vámosizárayt vagy, oké, a Hobót meg a Neotont? Bocs, egyiket se bírtam soha elviselni, a Kozmosz meg szerintem rohadt jó, és ezen kívül is nagyon sok olyan zenét szeretek, amit nálam jóval fiatalabb emberek hoznak létre (szip-szip, lassan már csak ilyenek vannak).

Az életkor és a (zenei) ízlés efféle összekapcsolása pont olyan baromság, mint a Szárszó után (más oldalról) felhangzó nemzedéki okoskodások. Ugyan már. Nem a Szárszón részt vevő személyek életkorával van (volt) a baj, nem kell az alapján besorolni az embereket, hogy történetesen mikor születtek. Friss, izgalmas és felforgató gondolatok várhatók idősebb emberektől is, ahogyan fiatalok zenéje vonzhat olyanokat is, akik történetesen öregebbek a zene létrehozóinál.

Az ilyen leegyszerűsítő, sablonos, előítéletes gondolkodás: menthetetlenül öreges.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.