Válasz egy blogra

  • Kálmán C. György
  • 2013. július 19.

Első változat

Egy blogger tollhegyére tűzte, hogy korábbi bejegyzésemben utaltam a Kozmosz egyik számára – ezzel, ironizál a szerző, a „demokratikusak földjén” nem vagyok egyedül, itt most a Kozmosz a menő, még Vadai Ágnes is Kozmosz-koncertre megy; szeretik a Kozmoszt „a fiatalos(nak látszani akaró) forradalmárok”.

Na jó.

Én rozoga vénember vagyok, mit szépítsük, de forradalmárnak nem nevezném magam, és igazán nem ambicionálom, hogy fiatalosnak látsszak. Pontosabban: eléggé hidegen hagy. De miért kellene a zenei (vagy bármilyen) ízlésemet ahhoz igazítanom, hogy egyes véleménymondók szerint az életkorom mit írna elő? Aki már nem hamvasan ifjú, az szeresse a Vámosizárayt vagy, oké, a Hobót meg a Neotont? Bocs, egyiket se bírtam soha elviselni, a Kozmosz meg szerintem rohadt jó, és ezen kívül is nagyon sok olyan zenét szeretek, amit nálam jóval fiatalabb emberek hoznak létre (szip-szip, lassan már csak ilyenek vannak).

Az életkor és a (zenei) ízlés efféle összekapcsolása pont olyan baromság, mint a Szárszó után (más oldalról) felhangzó nemzedéki okoskodások. Ugyan már. Nem a Szárszón részt vevő személyek életkorával van (volt) a baj, nem kell az alapján besorolni az embereket, hogy történetesen mikor születtek. Friss, izgalmas és felforgató gondolatok várhatók idősebb emberektől is, ahogyan fiatalok zenéje vonzhat olyanokat is, akik történetesen öregebbek a zene létrehozóinál.

Az ilyen leegyszerűsítő, sablonos, előítéletes gondolkodás: menthetetlenül öreges.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.