...és nem is katona

  • Kálmán C. György
  • 2013. július 22.

Első változat

A miniszterelnököt (és kormányát) újabban gyakran hasonlítják – nem akarata ellenére – hadban álló katonához, hadvezérhez, stratégához. Nem helyesen.

Nemrégiben írtam arról, hogy a kormányt és vezetőjét az óvodásokhoz és a focistákhoz hasonlítani bár vonzó, mulatságos, de a hasonlítottra nézve kedvezőtlen dolog. Az óvodások és a focisták megérdemlik rokonszenvünket, nem helyes, ha rájuk vetül a politikusok baljós árnyéka – márpedig a hasonlatok és metaforák természete ilyen, mindkét elem új, érdekes információkkal telítődik. De határozottan el kell határolódunk az óvodástársadalom és a labdarúgóság ilyetén lejáratásától.

Most pedig ismét kénytelen vagyok ráncos és sokat tapasztalt ujjamat óvólag emelni föl egy újabb, igen elterjedt hasonlat miatt. Sokan azt mondják – és nehéz is volna eltagadni ettől némi igazságot –, hogy a kormányfő (és persze kormánya) úgy viselkedik, mintha hadban állna, háborút viselne, beszédein, megszólalásain eluralkodik a háborús retorika, hadvezérnek gondolja magát, s az egész kormányzást a katonai gondolkodás hatja át – hadszínterekkel, csatákkal, győzelmekkel, mozgósítással s a többivel. Csakhogy – ismét – gondoljuk csak meg, mihez hasonlítunk. Az a stratégia, katonai koncepció, haditerv és militáris koncepció, amelyet kormányunk a magáénak tudhat, aligha különbözik az A-sok összeesküvésétől, akik vizesárokkal, iszapbombákkal, nagy botokkal és döglött békákkal védik meg az általuk összehordott várat a B-sektől, akik el akarják azt foglalni. Az A-sok mindenre el vannak szánva, nem ijednek meg a B-sek üvöltésétől és ócska csúzlijaitól, de még a Gizi nénitől sem. Márpedig a várat megvédjük, mert mi építettük.

A B-sek pedig szemetek.

Az igazi katona tudja, hogy a terület (anyagi javak, emberek, termőföld stb.) megvédéséhez nem kell feltétlenül áldozat – sőt a leghelyesebb, ha minél kevesebb áldozattal jár. Harcolni sem kell mindenáron. Erőt kell mutatni, és lehetőleg elkerülni, hogy bárkinek baja essék. Tárgyalni kell, meg kell egyezni, a jogos igényeket méltányolni, olykor visszavonulni, máskor kis előnyöket szerezni, és azzal beérni. Az igazi katona – a helyes háborús stratégia – nem a konfliktus keresését és a minél pusztítóbb háborút preferálja; az a katona, akihez a mi jelenlegi vezetőinket hasonlítják, képzetlen, gyermekded, buta és elvakult. S ezzel nem egyszerűen a miniszterelnököt minősítjük, hanem hamis színben tüntetjük fel a jobb sorsra érdemes katonákat.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.