...és nem is katona

  • Kálmán C. György
  • 2013. július 22.

Első változat

A miniszterelnököt (és kormányát) újabban gyakran hasonlítják – nem akarata ellenére – hadban álló katonához, hadvezérhez, stratégához. Nem helyesen.

Nemrégiben írtam arról, hogy a kormányt és vezetőjét az óvodásokhoz és a focistákhoz hasonlítani bár vonzó, mulatságos, de a hasonlítottra nézve kedvezőtlen dolog. Az óvodások és a focisták megérdemlik rokonszenvünket, nem helyes, ha rájuk vetül a politikusok baljós árnyéka – márpedig a hasonlatok és metaforák természete ilyen, mindkét elem új, érdekes információkkal telítődik. De határozottan el kell határolódunk az óvodástársadalom és a labdarúgóság ilyetén lejáratásától.

Most pedig ismét kénytelen vagyok ráncos és sokat tapasztalt ujjamat óvólag emelni föl egy újabb, igen elterjedt hasonlat miatt. Sokan azt mondják – és nehéz is volna eltagadni ettől némi igazságot –, hogy a kormányfő (és persze kormánya) úgy viselkedik, mintha hadban állna, háborút viselne, beszédein, megszólalásain eluralkodik a háborús retorika, hadvezérnek gondolja magát, s az egész kormányzást a katonai gondolkodás hatja át – hadszínterekkel, csatákkal, győzelmekkel, mozgósítással s a többivel. Csakhogy – ismét – gondoljuk csak meg, mihez hasonlítunk. Az a stratégia, katonai koncepció, haditerv és militáris koncepció, amelyet kormányunk a magáénak tudhat, aligha különbözik az A-sok összeesküvésétől, akik vizesárokkal, iszapbombákkal, nagy botokkal és döglött békákkal védik meg az általuk összehordott várat a B-sektől, akik el akarják azt foglalni. Az A-sok mindenre el vannak szánva, nem ijednek meg a B-sek üvöltésétől és ócska csúzlijaitól, de még a Gizi nénitől sem. Márpedig a várat megvédjük, mert mi építettük.

A B-sek pedig szemetek.

Az igazi katona tudja, hogy a terület (anyagi javak, emberek, termőföld stb.) megvédéséhez nem kell feltétlenül áldozat – sőt a leghelyesebb, ha minél kevesebb áldozattal jár. Harcolni sem kell mindenáron. Erőt kell mutatni, és lehetőleg elkerülni, hogy bárkinek baja essék. Tárgyalni kell, meg kell egyezni, a jogos igényeket méltányolni, olykor visszavonulni, máskor kis előnyöket szerezni, és azzal beérni. Az igazi katona – a helyes háborús stratégia – nem a konfliktus keresését és a minél pusztítóbb háborút preferálja; az a katona, akihez a mi jelenlegi vezetőinket hasonlítják, képzetlen, gyermekded, buta és elvakult. S ezzel nem egyszerűen a miniszterelnököt minősítjük, hanem hamis színben tüntetjük fel a jobb sorsra érdemes katonákat.

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.