A parton a révkikötő (irány Horány) mindent leural, úgy érezzük magunkat, mint valami autópályán, ám ha észak felé (Göd, Vác) indulunk el, kellemes korzóvá szűkül az út, újra csodás természeti jelenséggé a Duna. Mivel a kompra váró autósok a legritkább esetben szállnak ki indulás előtt a kocsijukból, minden bizonnyal az erre járó gyalogosok és kerékpárosok kedvéért épült az a vendéglátó komplexum, ami tényleg megpróbál minden igényt kielégíteni.
| ||
A Csurgó nem csak szimpla étterem, oldalához egy lángosozót ragasztottak (250 forint a „sima”), mellé felhúztak egy egytálas, grilles falatozót is, úgyhogy csak a fagyizó és a kocsma hiányzik, az is lehet, hogy csak nem vettük észre. A terasz is nyitva, de nem forralt borozni jöttünk. A „rendes” étteremben a berendezés legemlékezetesebb eleme egyértelműen a „kirakat”: a Dunára néző oldalt végigüvegezték, csak a látvány megér egy beülést. Nem csoda, hogy vasárnap kora délután épphogy kapunk asztalt.
A padlizsánkrém lila hagymával és pirítóssal (600 Ft) inkább az ára miatt emlékezetes, a palacsintatésztás erőleves (500 Ft) dettó, viszont a májgombócleves bográcsban (800 Ft) minden várakozást felülmúl: ahogy a húslabdacs a szánkban, úgy olvadozunk mi is tőle.
Az aszalt szilvával és dióval töltött csirkemell (1300 Ft) panírja nagyszerű, húsa kellemes; kár, hogy a benne rejtőző szilva olyan forró, hogy majd leég a nyelvünk. A krokett (400 Ft) korrekt. Azonban a zöldborsos, dijoni mustáros hátszínnel (1500 Ft) a legmenőbb steakhouse-ban is vitézkedhetnének, legfeljebb éppen kétszer ennyiért. Ha már az áraknál tartunk, jól megjegyezzük, hogy ugyancsak 1500-ért hozzák a jókora és kiváló, roston sült pisztrángot – mutassanak egy parti büfét, ahol hasonló a felállás? A spenótos galuskát (400 Ft) inkább érdekesnek mondanánk, az uborkasalátát (400 Ft) átlagosnak.
A „desszertek” közül a szilvás gombócot (150 Ft/db) és az aranygaluskát (400 Ft) próbáljuk ki – mindkettő várakozáson felüli, és nem csak azért, mert már az étlapi megjelenésük is váratlan.
