(2016-10-20)
Kislétát a romagyilkosságok idején emlegettük, most meg azért, mert polgármesterét börtönbe vágták. A helyszínre érve kicsit kellett csak kapargatni, hogy hajmeresztő dolgok törjenek a felszínre.
Hogy Pecina, a Magyarországon régóta közkedvelt stróman előbb-utóbb bezúzza a Népszabadságot, elég régóta tudni lehetett – és még nem döntöttük el, hogy csodálkozzunk vagy megbotránkozzunk azon, hogy Ausztriából, a sógorok irányából mennyi mocsok és kétes egzisztencia és fekália áramlik át ebbe az országba, mintegy folyásirányban. (De minthogy nemzeti múltunk és történelmi hagyományaink sötétebb tónusú foltjai iránt is erős, öntudatos kötődést érzünk, inkább nem fogunk sem csodálkozni, sem megbotránkozni).
„A népszavazás a migránskérdésen túlnyúlva valójában az alkotmányos identitásunkról szólt” – mondta Orbán Viktor, miután az Országgyűlés elé vitte az Alaptörvény hetedik módosítását.
Sportkedvelő kormányfőnk láthatóan csak akkor szereti a versengést, ha jók az eredmények, mint például a legutóbbi futball-Eb-n. Ám az olyan versenyszámokban, amelyekben rosszul teljesít az ország, rendre óvást emel.
Akár egymillió baloldali és bizonytalan választót is megmozgathatott a kormány kvótaellenes népszavazása. Persze a nemmel voksolók nem váltak automatikusan Fidesz-hívőkké.
Pert indítottunk annak érdekében, hogy a Matolcsy György vezette jegybanktól megtudhassuk, kik lettek az MKB Bank igazi tulajdonosai. Ez ugyanis közérdekű adat. És nemcsak szerintünk, hanem az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék ítélete szerint is.
Egyetemistaként vonult fel 1956. október 23-án; a forradalom leverése után szabadságharcos csoportot szervezett. 1958-ban halálra ítélték fegyverrejtegetésért, ellenforradalmi szervezkedésért. A rendszerváltás egyik legaktívabb alakját, az SZDSZ és a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagját, Nagy Imre újratemetésének egyik szónokát, egykori országgyűlési képviselőt 1956-os emlékeiről kérdeztük.
A múltról azért kell beszélnünk, hogy a jelennel szembenézve a közeljövőre is vessünk egy pillantást. Amikor 1908-ban Ady Endre visszapillantott az éppen hatvan év előtti 1848-ra, ezt írta a maga koráról: „Az országnak hazudnak a kormányzói és az ország azt hazudja vissza, hogy rendben van… kitartottuk és kitartjuk azokat, akik megölik jelenünket, de mi lesz a jövővel?” A jövő rövidesen a világkatasztrófa lett.
A rijádi udvarban nevelkedett aranyifjúból a terroristák, drogdílerek és fegyverkereskedők bankjának egyik vezetője lett. Negyedszázada körözi az FBI és az Interpol, mégis szabadon repked Magyarországon, sőt a miniszterelnök családjához is közel került – üzletileg és helyrajzilag egyaránt. A titkosszolgálatok magatartását nehéz értelmezni.
Tévék és (ál)hírportálok, a legvadabb koholmányok és Putyin kottája. Mivel és hogyan eteti Moszkva Európa szélsőségeseit? Az Angliában élő, s a tárgyban rendszeresen publikáló szerzőt Oroszország világméretű propagandaháborújáról faggattuk.
Tudományos művek többnyire hiába tartalmaznak megvilágító történelmi tanulságot, ez csak a kevés értő olvasónak lesz élménye. Nemcsak azért, mert nem szórakoztatásról van szó.
Első könyvét, A zuhanás sokkját harminc nyelvre fordították le, de az írásnál most jobban érdekli, hogy a pszichiátriai ellátórendszerben ápolóként eltöltött másfél évtized után pszichoterapeuta lehessen. A pécsi íróprogramra idelátogató szerzőt a skizofréniáról és a no-go zónákról is kérdeztük, de elárulta azt is, miért tiltották ki Izraelből.
„Bob Dylan dalszerző. Annak költő. De annak az. Ez nem szofisztika, hanem tényközlés. Bob Dylan mint századunk költője: harmatos ökörség” – írta a felkért lektor nyolcvanvalahányban, és nem javasolta, hogy „leműfordítsak” egy Bob Dylan-kötetre valót.
hátrafordulni. Friss áru érkezett az ötvenes-hatvanas évekből. A legújabb múlt idő, főleg latin holmikkal.
A hetvenes-nyolcvanas években progresszív zenészkörökben illett megbotránkozva beszélni Pendereckiről, a Gyászzene Hirosima áldozatainak emlékére és a Lukács-passió egykori szerzőjéről, aki későbbi műveiben „elárulta” a kortárs zenét azzal, hogy „eladta magát” az akkoriban újdonságszámba menő retró irányzatnak, amelyet azóta sokféle módon neveztek, többek közt neoromantikának és eklektikának is.
Vannak előadóművészek, akik állócsillagként élik életüket: készen lépnek elénk, és lényegében mindvégig olyanok maradnak, amilyennek megismertük őket.
A felszín ártalmatlannak tűnő, nagy képi erőket mozgató, kissé értelmezhetetlen mese. A mélystruktúrában viszont komoly ideológiai tartalmak rejtőznek, kibeszéletlen, zavaros, eurofób gondolatok. Mindez Dosztojevszkij köntöséből bújik elő.
Egy színészlegendát játszik Edelényi János új filmjében, a Jutalomjátékban. Kedvenc skót színészünk, számos filmes gonosz hű megformálója, Skype-on jelentkezett be New Yorkból.
(MT)K. Dezső most is a Netovább-ban kezd, két deci vörössel kezében kimegy a kocsma elé, nézi a furcsa fényeket… Hol van a százéves nagykapu? Körülnéz, ennyi embert csak akkor – akkor se – látni, ha jön a Fradi. Gyülekezik a B-közép, a Blue Brothers, és a régi arcok… Mindenki ismer mindenkit, megértük ezt is, nézik a stadiont. Miért nem ide írták ki, a Hungária körútra, hogy Új Hidegkuti Nándor Stadion? Miért dugták el? Drukkertárs ránéz, nem is tudtam, hogy Nándi nevet változtatott… Mi az, hogy Új Hidegkuti? Hidegkuti Nándor és kész. Hogy a drukkereknek semmi se jó… Örülj, Flóriból Groupama lett!
Forradalom zajlik az agykutatásban: már az utóbbi évtizedben is sokkal többet tudtunk meg központi vezérlőnk működéséről, és a távlatok beláthatatlanok. Az alvás, a tanulás és a felejtés, az álmok, a kreativitás titkairól, mechanizmusáról is kérdeztük az MTA doktorát. Ez az interjú az első darabja a Narancs most induló tudósportré-sorozatának.
Desmond Child-himnusz, ’56-os koktél és múltidéző lövészet gyerekeknek – költi a kormány a pénzt az emlékévre. Schmidt Mária azt ígérte, szexi lesz és fiatalos, van rá 13,5 milliárd, de a kampánynak voltak kínos pillanatai.
Nemrég a Netflix vette gondjaiba Will Arnett Flaked c. sorozatát. Egy kallódó negyvenes LA-i hipszter a főhőse, akinek sosem jön össze semmi. Láthatóan nincs munkája, mégis valahogy mindig menő ruhákban jár, és van hol laknia. A sorozat semerre sem tart, és nem azért, mert az élet is összefüggéstelen események láncolata, hiába is próbálunk neki történetmesélő állatként értelmet adni.
