Panificio il Basilico

  • ételhordó
  • 2016. november 25.

Ételhordó

Puha és kemény, édes és fanyar - mi az?

A Király utca egyik legnagyobb félreértése az ún. Central passage (a 10. szám alatt), amit eredetileg a menőség csúcsának szántak. De a szánalmas, környezethez egyáltalán nem illő monstrumba nem költöztek a várt luxusüzletek és -irodák, viszont az egyre szerényebb bérleti díjaknak köszönhetően itt verhetett tanyát a Deák térről kirúgott Gödör. A háztömb ettől sem lett szebb, de legalább sikerült életet lehelni bele. És ehhez immár egy teljesen más jellegű hely is jócskán hozzájárul. Noha nem csalás a névben szereplő pékség (panificio), hiszen mindenféle kenyereket is árulnak, a Basilico inkább étterem. Igényes berendezéssel, tágas helyiségekkel és egy akcentussal beszélő férfival, akinek a viselkedése a hölgyvendégek felé kissé bizalmaskodónak tűnik. Lehet, hogy ő a tulaj, lehet, hogy csak egy showman, a szerviz a kevésbé beszédes pincérek dolga.

false

Az étlapon nem csak tészták és pizzák, az előételnél sem csak bruschetta fokhagymával vagy bruschetta paradicsommal olvasható. A májpástétom (1290 Ft) tálalása frappáns: masszív húsvágó deszkán három szelet kenyér és három kis üvegtál, kettőben különböző paradicsomszószok, a harmadikban a pástétom, amit fagylaltoskanállal mértek. Kicsit erősebb és csípősebb az elképzeltnél, de a kiváló kenyérrel együtt káprázatos. A paradicsomleves (990 Ft) szintén csípősebb a megszokottnál, ez sem baj. Ahogy az sem, hogy szinte olyan sűrű, mint valami főzelék, a kisétkűek főételként is tekinthetnek rá. Meg sem lepődünk, hogy a margherita pizza extra (2250 Ft) tökéletes, hiszen ez mégiscsak egy pékség, de igazából az extra feltétek, a bivalymozzarella és a friss bazsalikom teszi emlékezetessé. Érdekes kombináció a citromos tagliatelle és a tengeri sügér (2990 Ft), a hal javára billen a mérleg, a tésztáról nagyon hiányzik valami izgalmas fűszer. A panna cottára (1090 Ft) csak keressük a nagy szavakat, miközben csupa ellentmondás: puha és kemény, édes és fanyar. A karamellöntet felejthetetlen.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.