| ||
A hetvenes évek elején ment a tévében a Vidocq című francia kalandfilmsorozat; simán mehetett, hiszen a végén a címszereplő betörőből rendőrfőnök lesz. A sorozat népszerűségét jelzi, hogy vendéglátóhelyet is elneveztek róla: „Aki tudja, annak már nem titok, a legjobb kocsma Óbudán a Vidocq” – állítólag ezzel a szlogennel csábították a népet a Lajos utca 98. szám alá. E korai időszakban valószínűleg inkább ivászatok zajlottak itt, legalábbis erre következtethetünk Moldova György textilmunkásos könyvéből (Szent tehén, 1980), aki a közeli Goldberger-gyár munkásainak törzshelyeként emlékezik meg róla. „Inkább munka után ülnek be a környéken a Vidocqba, a Lépcsősbe, a Tímár utcai Csirkésbe – ez onnan kapta a nevét, hogy valaha egy csirkekeltető működött a helyén” – meséli a könyvben valami főnök, az viszont nem is olyan régen, az Óbuda újság olvasói leveléből derült ki, hogy a hely eredetileg az Állampusztai Célgazdaság tulajdona volt, azaz egy büntetés-végrehajtási intézeté. „Nagymamám (dr. Tiboldi Jánosné) 1972-ben alapította meg. (…) Az első időkről: főleg hartai kolbászt és Hartán készült disznótorost lehetett kapni (…), illetve volt még huszárrostélyos, azaz fokhagymás zsíros pirítós is” – írta az egyik unoka, Tiboldi László a hat évvel ezelőtti, októberi számban, és ezzel rövidre is zárnánk vendéglátóipar-történeti áramkörünket.
Most ugyanis rendes étlap van, viszont a berendezés pont olyan, amilyen 1980 körül lehetett. A söntésből kis terem nyílik, talán öt asztal fér el, négyzet alakú menzaasztalok. A falat faragások díszítik, a leglátványosabb dekoráció pedig egy komplett medvebőr, mégis inkább (mini) üzemi étkezdére emlékeztet, mint vadászkastélyra.
Az erőleves tojással (410 Ft) forró, sűrű és illően fűszeres, a tojás sem ragacsos. A roston pisztráng (2100 Ft) elsőre a méretével tűnik ki: süllőnek is eladhatnák, de különben sem lehet kifogásunk, az átlagnál jobb, a balatoni, velencei-tavi sütödei átlagnál sokkal jobb. Azonban a szarvaspörkölt (2700 Ft) országos bajnokságot is nyerhetne. Úgy vörösboros, hogy nemcsak annak az íze jön át, hanem a többieké, a borsé, a paprikáé is, a hús már-már borjúi puhaságú, szinte elolvad a szánkban. Kell ennél több? Nem, de azért cseppet sem bánjuk, hogy a burgonyafánk is remekbe sült.
Túrós palacsintával (590 Ft) búcsúzunk, nem spóroltak ki belőle semmit, a tésztája nagymamásan vastag, nem úgy, mint a strandon.
