A választások után nem sokkal indult az azóta megboldogult kormánypárti Magyar Időkben a fideszes konzervatív üstökösként száguldó Szakács Árpád „Kinek a kulturális diktatúrája” című cikksorozata, amelyben „leleplezte” a művészeti ágakat leuraló liberális elnyomást.
Ezen szerzemények sorába illeszkedett Vastag Andrea irodalomtörténész „Az álkereszténység kora” című cikke, amelyben többek között azt írta, „a rendszerváltozáskor (néhol még napjainkban, a magát nemzetinek és kereszténynek mondó oldalakon is az SZDSZ-es 'rendszerváltás' kifejezéssel találkozhatunk) egy magát középjobboldalinak mondó személyekből álló kormány került hatalomra, s ezzel, furcsa-áruló módon megkezdődött a nemzeti érdek és a keresztény Magyarország elárulása.”
Vastag legérdekesebb állítása azonban ez volt: „megdöbbentő, hogy a Tokaji Írótábornak és a Magyar Írószövetségnek magukat középjobboldalinak mondó tagjai az első világháborús évfordulók kapcsán a baloldalt támogató, a baloldal által készpénzen megvásárolt ember keresztény magyar típusának, Ady Endrének a nevével fémjelzik a nagy háborút s annak magyar vonatkozásait.”
Hozzátette, ez nem azt jelenti, hogy Adyt - az igen tehetséges és tragikus sorsú magyar költőt - ki kellene venni a magyar kultúrából, „de azért talán mégse a katonaságot egész életében betegesen, rettegve kerülő, a frontot közelről soha nem látó s rendre a feleségének köszönhetően elkerülő Ady Endrével kellene fémjeleznünk az első világháború magyar vonatkozásait!”
Tehát Ady, aki a katonaságot egész életében betegesen rettegve kerülte, a frontot közelről soha nem látta, továbbá akit a baloldal készpénzen megvásárolt.
Mi pedig ezt most csak így ide tesszük:
