Bayer Zsolt attól fél, hogy a liberális világ örömtáncot lejtve cenzúra címen elveszi a fogalmait, értékeit

  • CD
  • 2019. április 8.

Fekete Lyuk

Az egész európai, az egész nyugati civilizációt félti.

Ragaszkodás a régihez, ragaszkodás a fogalmainkhoz, ragaszkodás a hagyományainkhoz és ragaszkodás az értékeinkhez. Ezek ma a cenzúra elleni harc és a szólásszabadság melletti kiállás legfontosabb zálogai – hívta fel nagy komolyan a figyelmet Bayer Zsolt a Századvég Alapítvány Szólásszabadság és cenzúra a 21. században címmel megrendezett hétfői konferenciáján.

Bayer szerint a cenzúra az általunk ismert fogalmak elvételéről szól.

A fideszes publicista egyszersmind mindezek kisajátítását, és az általa vélt sajátos jelentésbeli használatát legitimizálja. Mert ugye a többesszám nyilvánvalóan az egy politikai véleményen lévőkre, egy szekértáborba tartozókra vonatkozik értelmezésében, ahogy az az általa hozott enyhén szólva érdekes példákból (is) kiderült.

Bayer show

Bayer show

 

A Hír Tv beszámolója szerint egy olyan esetet citált a konferencianyilvánosság elé, mely szerint "egy idősödő asszony a homoszexuális fiának és párjának hordta ki a gyermekét, gyakorlatilag a saját unokáját és a liberális világ örömtáncot járt a hírt hallatán".

Majd folytatásként arra emlékeztetett a fideszes megmondó, hogy "amikor egy veronai családügyi konferencián Novák Katalin államtitkár a férfi és nő közötti házasságról, a gyermeknemzés fontosságáról beszélt, a „haladó értelmiség”, olasz újbalosok utcára szólították az embereket, hogy tiltakozzanak a „fasisztoid európai konzervatívok tervei ellen, akik vissza akarják zavarni a konyhába és a szülőszobába nőket.”

Bayer úgy fogalmazott, ha "megengedjük azt, hogy a fogalmainkat és a fogalmaink által megjelölt értékeinket elvegyék tőlünk, folyamatosan megkérdőjelezzék azokat, akkor mindenképpen zsákutcába fog kerülni az egész európai, az egész nyugati civilizáció."

Azt meg ugyebár még csak véletlenül sem engedheti(k) meg.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.