A Donald Trump főszereplésével zajló, egyre groteszkebb amerikai választási szappanopera legújabb epizódjában Clint Eastwood színész-rendező a maga, khm, keresetlen stílusában próbálta meg egy interjú keretében helyükre billenteni a dolgokat. Az Esquire magazin interjújának híre már a magyar sajtóig is eljutott, a 444 például itt foglalja össze, hogyan ekézi benne Eastwood elsősorban a politikai korrektség vírusát. No de ami Trumpot illeti, róla a 86 éves élő klasszikus azt jegyzi meg, hogy „nem helyes, ha egy bírót azért támadsz, mert a szülei mexikóiak voltak. De erre mindenki, a sajtó és mindenki azt mondja: »Nos, ez rasszista«, és egy nagy balhét csinálnak belőle. Csak lépj túl rajta, bazdmeg!” Az interjúban amúgy végül oda jut az ősz mester, hogy ha Hillary és Donald között kell választani (márpedig köztük kell), akkor ő Donald mögé áll.
Mindezen egyébként a legkevésbé sem kell meglepődni. Inkább nézzük a dolgok kétségtelenül pozitív oldalát! Ha ugyanis George W. Bushról azt tartotta mindenki, hogy lélekben még a vadnyugaton él (vagyis öröknek és megkérdőjelezhetetlennek tartott amerikai érdekek védelmében porig rombol akár egész országokat is), akkor Donald Trumpot sokkal inkább (a szemtelen ifjúságot, rakoncátlan színes bőrűeket és egyéb gyanús alakokat leginkább pisztolyt lengetve és szálkás szavakkal a helyükre tevő) Piszkos Harry követőjének kell gondolnunk. Eastwood benne ragadt Harryben, Donald meg rajtamaradt a fiatalkori vágyképein – van ilyen. Nézzük csak meg az alábbi jelenetet! Hát nem pontosan így szeretné Trump elintézni a reá váró világpolitikai konfliktusokat? Vagyis végre már az 1970-es években járunk, úgyhogy kapaszkodjon mindenki, még pár évtized, és jó eséllyel utolérjük a jelent!!
