Találtunk egy igencsak furcsa címet a láthatóan olimpiai lázban égő Magyar Nemzetben.
Hogy azt mondja, „Az NDK-s úszónők bottal ütik Hosszú Katinka nyomát”.
| ||
A cikk aztán persze a női 400 méteres vegyes úszás olimpiákon átívelő történetét idézi fel, érdekesen, pontosan stb. Csak a címnek annyi, de annyi megfejtése lehetséges, hogy az ember már szinte oda sem tud figyelni Je Si-venre meg a többi kis hősre… pedig hát Je Si-ven sem kispályázott soha.
Georg Spöttléről csak az nem sejthette, hogy orosz érdekeket képvisel, aki egy percet sem látott a tevékenységéből. Ez mégsem akadályozza meg például a külügyminisztert a jó viszonyban, hiszen véletlenül ő is mindig ugyanazt az érdeket képviseli, mint ami Putyiné.
Egykori operatőre beszámolója szerint az Unrecorded Night a Lost Highway – Útvesztőbenhez és A sötétség útja – Mulholland Drive-hoz hasonló misztikus, Los Angelesben játszódó film készült volna.
A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.
Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.
