Saját fémplakettbe vésett mondataival pózol Orbán

  • narancs.hu
  • 2021. március 25.

Fekete Lyuk

Van, aminek tényleg nincs határa.

A nagyarcú arroganciának, például. 

Orbán Viktor előszeretettel használja a Facebookot arra, hogy munkás mindennapjairól mindent megosszon az ő országa népével. Közben arról persze mélyen hallgat a kormány, hogy mely kórházak mennyire vannak leterhelve; pontos adatunk gyakolatilag egy éve nincs arról, hogy hogyan áll az a fene sikeres járványkezelés; ha valaki kérdezni mer, lerázzák azzal, hogy az adatok kiadása veszélyezteti a járványkezelés hatékonyságát; azt meg már végképp nem lehet, hogy véletlenül beengedjenek valakit egy kórházba, hogy megmutassa az egészségügyi dolgózóktól embefeletti munkát igénylő valóságot.

Mindezt nem lehet tudni, azt igen, hogy Orbán saját mondatai (2020. augusztus 20-i beszédének klapanciái) ott ékeskednek a Karmelita Kolostor szépen felújított falán, azzal címmel, hogy "Magyarország hét törvénye", és bárki hihetné, hogy ez rossz vicc, vagy önirónia, mind tudjuk, ez nem az. Azt ugyan nem tudni, ki és miért rakatta oda a táblát, talán csak valaki a főnök kedvére akart tenni, mindenesetre épp arra jó, hogy megmutassa, mi is Magyarország kormányának lényege. A fényes plakettbe vésett szervilizmus. Meg az egyszemélyi kultusz, ne legyen kétségünk. "Nemzetitukor" - hashtegelte ki mellé Orbán. 

(Tegyük hozzá azt is, hogy ezt a csodás képet Orbán épp az EU-s tanácskozás előtt érezte megfelelőnek kiposztolni, mellette egy kis videóval, amelyben arról beszél: arról tanácskoznak majd, hogyan "vegyük rá" Brüsszelt, hogy gyorsabban szerezze be azokat a vakcinákat,  "amelyekkel aztán mi, a tagállamok miniszterelnökei és kormányai életeket menthetünk". Ők és ő, személyesen. Nem az orvosok, nem az "inasok". Mindeközben az elmúlt 24 órában 272-en haltak meg a koronavírus járvány miatt. Ezután kéne mérlegelni, hogy is kéne mennie annak a tükörbe nézésnek.)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.