Semjén: A Momentumnak ünnepelnie kellene Bese Gergelyt

  • narancs.hu
  • 2024. november 12.

Fekete Lyuk

A miniszterelnök-helyettes szerint az Úr Jézus megmondta, botrányok mindig lesznek.

A Momentumnak valójában ünnepelnie kellene Bese Gergő plébánost – erről is beszélt a hirado.hu-nak adott interjúban Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes. 

A beszélgetés jelentős részben a kormány külpolitikájáról szól. Semjén Zsolt szerint Mátyás király óta nem volt akkora befolyása a világra Magyarországnak, mint most. Szóba kerül, hogy Nyugat-Európában mennyire más a kereszténydemokrácia, mint nálunk, majd ez a kérdés következik

„Nemrégiben Orosz Anna, a Momentum országgyűlési képviselője kérdezte az egyház visszaélései kapcsán. Viszonválaszában azt mondta, hogy a kérdezőt – idézem – »nem a gyerekek iránti aggódás motiválja, nem az irántuk való felelősségvállalás, a szeretet, hanem az egyház iránti gyűlölet«. Miért gondolja azt, hogy a magyar baloldal gyűlöli az egyházat?” 

Semjén Zsolt kifejti, miért gondolja azt, hogy a magyar baloldal gyűlöli az egyházat. Elmagyarázza később, a szentegyház nem a szentek egyháza, hanem a bűnösöké, „de ékesítik a szentek, és az erkölcsi tanítása azért igaz, és azért végső valóság mert az Isten tekintélye áll mögötte”, és

„a Pitagorasz-tétel akkor is igaz, ha a matektanár részeges”.

A miniszterelnök-helyettes aztán emlékeztet: „például Bese Gergely ügye, semmilyen állami törvénybe nem ütközik, kánonjogilag viszont a legsúlyosabb büntetést vonja maga után. Amikor lovagol az ellenzék a Bese Gergely-ügyön, homoszexuális partikra járt, hát bocsánat, de a Momentum nem ezt akarja?

Nem azt kellene mondania a Momentumnak Bese Gergőnek, hogy »Welcome to the club?« 

(Üdvözlünk, a klubban – a szerk.). Azt akarták hogy a genderőrület általános legyen, elfogadott legyen. Nekik ünnepelni kellene Bese Gergelyt”.

A kérdésre, hogy a plébános története neki mekkora csalódás volt – „hiszen a KDNP-hez lojálisnak tűnő emberről van szó” –, a  magyar kereszténydemokrata politikus úgy felel, „azt kell mondani, amit az Úr Jézus. Aki ismeri a teológiát, az tudja, hogy az eredeti bűn az realitás, mindannyiunkban benne van a rosszra való hajlam, ezért kell ellene küzdeni. Aki azt gondolja, hogy itt mindenki szent lesz és feddhetetlen, az utópista, zárójelben pedig hozzáteszem, hogy eretnek is. Botrány ami történt,

de tudnunk kell: az Úr Jézus is megmondta, hogy botrányok mindig lesznek.”

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.