Szijjártó szerint pont azért vagyunk szolidárisak más tagállamokkal, mert nem vagyunk azok.

  • narancs.hu
  • 2017. június 25.

Fekete Lyuk

A külügyminiszter a kormány józan eszét dicsérte.

Az már nem csak köztudott tény, hogy az Európai Unión belül mi magyarok csinálunk mindent a legjobban, legyen szó gazdasági reformokról, menekültpolitikáról vagy diplomáciáról, de ez most már úgynevezett branddé vált. Na jó, Szijjártó Péter vasárnap reggel nem csak nekünk, az erős és büszke Magyarországnak tulajdonítja ezt, hanem a visegrádi országok együttes szövetségének, ami azért tarol le mindenki mást érvekben, állításokban, tettekben, mert – és most kapaszkodjanak meg – a „józan ész alapján politizált, és bebizonyította, hogy ésszerű gazdaságpolitikával a növekedés motorja tud lenni, és a bevándorlási hullámot is meg tudta állítani” – mondta a Kossuth rádión Szijjártó.

Ezzel szemben mit tesz Brüsszel? Ahelyett, hogy rommá dicsérné ezeket az országokat, velünk az élen, szabályosan „kipécézte” magának őket, illetve minket és kötelezettségszegési eljárással fenyegetőznek.

Végezetül Szijjártó a szolidaritásról is egészen kiváló eszmefuttatást nyomott, mondván hazugság, hogy a közép-európai országok nem szolidárisak menekültügyben a többi tagállammal. „Éppen ezek az országok szolidárisak, azzal, hogy nem engednek be illegális bevándorlókat Európába.”

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.