Tökéletes: A Magyar Idők fő kulturális tisztogatója a házmesterek főnöke volt

  • narancs.hu
  • 2018. augusztus 15.

Fekete Lyuk

Szakács Árpád a Magyar Társasház Kft. ügyvezetője volt.

A 444 egy olvasója szúrta ki, hogy Szakács Árpád, a Mészáros Lőrinc-féle Mediaworks Központi Szerkesztőségének főszerkesztője 2014 és 2016 között a Magyar Társasház Kft. ügyvezetőjeként dolgozott.

Szakács Árpád a Magyar Időkben „Kinek a kulturális diktatúrája?” címmel indított cikksorozatot. Az írások lényegében azon szörnyülködnek, hogy a közvetve vagy közvetlenül az állam által (is) támogatott intézményekben, rendezvényeken szerinte liberális vagy baloldali, ne adj’ isten, migránssimogató művészek is megjelenhetnek. Tarthatatlan.

Szakács mások mellett Prőhle Gergelybe, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatójába és Gulyás Gáborba, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Központ vezetőjébe szállt bele.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.