Kertész Intézet: „Kertész a 20. századi diktatúrák értékteremtője”

  • - palosm -
  • 2018. augusztus 15.

Fekete Lyuk

Kinek jut eszébe Kertész Imrét a diktatúrák tanúságtevőjének hívni? Hát Schmidt Máriáéknak.

A Kertész Imre Intézet gyakorlatilag üres honlapjára a nyáron kikerült két pályázati felhívás, az egyik Kertészről szóló idegen nyelvű monográfiák írásáról, a másik Kertész idegen nyelvekre fordításáról szól. Azt, hogy mennyi értelme van egy üres honlapra magyar nyelven kiírni pályázatot más országokban élő, magyarul tudó műfordítóknak, a múlt heti Narancsban jártuk körbe, de most egy apróságnak látszó momentumot a világhálón külön is rögzítenénk. Érdemes.

A monográfia-pályázat egyik első mondata ugyanis ez:

„Kertész Imre a 20. századi diktatúrák olyan elemző tanúságtevője és értékteremtője, mely egyedülállóvá teszi őt a magyar és európai kultúrában.”

Kertész Imre tehát a náci és a kommunista diktatúrák „elemző tanúságtevője” – már ez is elég durva és relativizáló, és kissé ízetlen is. Aki túlélte a haláltábort, és beszél erről, az a náci diktatúra tanúságtevője?

De még rosszabb a folytatás: Kertész Imre „a diktatúrák értékteremtője, mely egyedülállóvá teszi őt a magyar és európai kultúrában”.

Hát, sok mindennek nevezték már Kertészt (ő is magát), a holokausztbohóc is köztük volt,  de diktatúrák értékteremtőjének azért még nem. Ráadásul nyilvánvalóan semmi ilyesmi nem is teszi őt egyedülállóvá.

Lehetne legyinteni, hogy nem sikerült a fogalmazás a pályázatíróknak, és valami értelmeset akartak írni, csak nem sikerült. De ha Kertész hagyatékának és emlékének gondozására kemény állami százmilliókból létrehozott intézet az első pályázatait ilyen igényes szövegezéssel engedi ki a nyilvánosságba, akkor mit várhatunk a jövőben, amikor majd igazán beindul a munka?

Ráhúzzák a vizes lepedőt

Ráhúzzák a vizes lepedőt

Fotó: MTI/Illyés Tibor

Figyelmébe ajánljuk

A végtelenített Simonka-per a bírói függetlenség árnyékában

A Simonka-per bírája, Laczó Adrienn lemondása nem a politikus elleni büntetőperről szól, de azt (is) nagymértékben befolyásolja. Egyrészt a szemünk előtt játszódik le egy irreálisan elhúzódó elsőfokú bírósági eljárás, másrészt a bírósági szervezet súlyos rendszerhibái mutatják, hogy egy tárgyalás hogyan fordul bohózatba és mi lesz a bírói autonómiával.